Mókuskáék a nagyszülőkkel (Mókuska VII.)


https://webshop.meskete.hu

            Kitavaszodott már, de a tél még mindig nem engedte magát elkergetni. Március vége volt, a jácint illatozott a kertekben, tengerkék színével hullámzott a szélben, mindenkit elbűvölt, aki látta. Hirtelen fekete felhők borították be az égboltot, é...

Kép forrása: pixabay.com

            Kitavaszodott már, de a tél még mindig nem engedte magát elkergetni. Március vége volt, a jácint illatozott a kertekben, tengerkék színével hullámzott a szélben, mindenkit elbűvölt, aki látta. Hirtelen fekete felhők borították be az égboltot, és hamarosan óriási hópelyhek hullottak alá belőle. Az egész csak rövid ideig tartott, egy óra múlva már sütött is a nap.

            Mókus nagypapa a kertben dolgozott, a hosszú téli hónapok után kicsit rendet rakott, a letört faágakat egy csomóba hordta, összegereblyézte az avart, és eközben hűlt le hirtelen a levegő. Mókus nagymama az odúban a lakást rakta rendbe, ebédet főzött, kitekintett az ablakon, és döbbenten kiáltott fel:

-Visszatért a tél, a fákat hó borítja! Vehetjük elő a téli bundánkat!

Mókus nagypapa még odalent a fa tövében, a kertben is hallotta ezeket a szavakat. Összemosolyogtak a harkállyal, aki éppen nagy erővel kopácsolt egy fa oldalán, pirosló fejebúbja le-fel mozgott, mint a kalapács.

-Megyek már, megbeszéljük odafent-mondta.

Hamarosan ott termett a szobában.

-Ne aggódj, már kisütött a nap!- nyugtatta Mókus nagymamát.

-Tudod, hogy délután jönnek a gyerekek, nem hógolyózni hívtam őket, hanem a tavaszi napon sütkérezve beszélgetni, játszani! A teraszra már kipakoltam a nyugágyakat, vettem kifestőt Mókuskának, gondoltam majd a kinti asztalon festeget egy kicsit. Mókus bébi hordozható járókáját is felállítottam már! A felnőtteknek egy pakli kártyát raktam ki. A rágcsálni való is mindjárt készen van, diós süteményt sütöttem- hadarta egyszuszra Mókus nagymama.

-Minden rendben lesz, meglátod. Legfeljebb betakarózunk odakint, összeszedem a plédeket! Hol vannak?-kérdezte Mókus nagypapa.

-Elpakoltam már a beépített szekrénybe, azt hittem nem lesz rá szükség az idén. – felelte Mókus nagymama.

Ebéd után nem sokkal a Mókus szülők megérkeztek gyerekeikkel Mókus nagymamáékhoz.

Addigra kimelegedett a levegő és nyugodtan elhelyezkedhettek az odú előtt álló teraszon.

Mókuska szívesen festegetett. Mókus bébi pedig elnézelődött a járókában. Egy cinege madár odaszállt a járókára, és incselkedett a kicsivel.  Felrepült majd ismét leszállt, hozott a csőrében egy fűszálat, megcsiklandozta vele a bébi orrát.

-Hapci!-tüsszentett a kismókus, Mókus mama ott termett mellette, megnyugodva látta, hogy nem fázik a kicsinye.

A szülők és a nagyszülők kártyáztak, közben beszélgettek, jól esett kitárgyalni az erdő dolgait.

Nagy szárnysuhogásra lettek figyelmesek, Mókus tündér érkezett meg.

-Mókus papa, Mókus nagyapa, a segítségetekre volna szükség! Jártamban-keltemben láttam, hogy a barátaitok nagy bajban vannak. A kisfiú és családja, akivel olyan jóban vagytok, az erdőszélén elakadt az autójukkal! Defektet kaptak, és nincs a csomagtartóban emelő, így nem tudják kicserélni a kereket!

A két apa megköszönte Mókus tündérnek hogy szólt nekik, gyorsan szedelőzködtek, és elindultak az erdő széle felé.

-Nem úgy van az, hogy itt hagytok! Megyek én is!-gondolta Mókuska, és utánuk eredt.

Gyorsan ugráltak egyik fáról a másikra, közben figyelték a terepet, és így hamarosan meglátták a csíkos hátú vadmalacokat az apukájukkal és anyukájukkal az erdő mélyén. Hívták az apát, hogy jöjjön segíteni. Ő azonnal elindult. Út közben találkozott még egy barátjával, aki szívesen csatlakozott hozzájuk.

Ezalatt a kisfiú apukája telefonált egy jó ismerősnek, aki a kerékemelővel elindult az erdő irányába. Már csak az volt a kérdés, ki ér oda hamarabb? Mit gondoltok? Hát természetesen a mókusok és a vaddisznók! Volt nagy ijedtség, mikor Apa meglátta, hogy vaddisznók csörtetnek feléjük. Ezt meglátta Mókus nagyapa, és lekiáltott a fa lombjai közül:

-Itt a segítség, itt vagyunk, mi hoztuk el őket, hogy emeljék meg az autót, amíg mi kicseréljük a kerekét!

A kisfiú és a kislány, és a szüleik is, csodálkozva néztek az erdei felmentő csapatra. Apa meglazította a csavarokat, a két vaddisznó megtartotta a mellső lábaival az autót, Mókuskáék segítettek leszedni a defektes kereket, hozták a szerszámokat, gurították a pótkereket, Apa feltette, és mire megérkezett Apa ismerőse az emelővel, már készen is voltak. Ő már a vaddisznók hátsó felét látta csak, amint becsörtetnek az erdőbe. Elővette a puskát a csomagtartóból, de Apa rászólt:

-Ne bántsd őket, a Mókus családdal jöttek, nekik köszönhetjük, hogy kész vagyunk, és már indulhatunk haza.

Mókuska, Mókus nagypapa és Mókus papa elköszöntek a gyerekektől és szüleiktől. Mire hazaértek Mókus nagymama a menyével finom uzsonnát készített. Az odúban szépen megterítettek és körbe ülték az asztalt. A nagymama ölbe vette a bébit, hogy ő is velük legyen. Jól elbeszélgettek, ettek-ittak, jóllaktak, boldogok voltak, hogy segíthettek a kisfiúnak és családjának. Jó érzéssel indultak haza, otthon hamarosan ágyba bújtak, és gyorsan el is aludtak mindannyian.

            Apa hazaérve hálásan gondolt az erdő lakóira, nagyon jól esett neki, hogy számíthatott rájuk. Megköszönte a barátjának is, hogy hívására azonnal elindult az emelővel, akkor még nem lehetett tudni, hogy váratlanul segítséget kapnak. Örömmel töltötte el a családot, hogy a kerékcsere esete ilyen szépen alakult. Másnap boldogan mesélték el a munkahelyen, az iskolában, de senki nem hitt nekik, ezért később nem is beszéltek róla, csak maguk között emlegették nagyon sokáig.

 

 

 

 

 

 

 

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!