Mókusovi, mókussuli

Mókusovi, mókussuli.

         Az augusztusi napsugár már nem perzselt, de még megmelengette a kismókusok orrát és hátát, ha az öreg tölgy hatalmas ágain ugrándoztak. A nyár vége felé közeledett, és Mókus Mama már szeptemberre készülődött, az idősebb mókuskája iskolába, a fiatalabb óvodába ment ebben az évben.

            – Ma megvesszük az iskolatáskát! – szólt egyik reggel a gyerekeihez.

– Én nem szeretnék még iskolába menni! – durcáskodott a mókus.

– Óvodába akarsz járni az öcséddel együtt? – érdeklődött a mamája.

– Nem, nem lehet! Már onnan elballagtam! Itthon szeretnék maradni! – felelt a mókus.

– Mit csinálnál egész nap egyedül itthon? Apa és én dolgozunk, az öcséd óvodában lesz – kérdezte Mókus Mama.

– Én sem megyek óvodába, hanem itthon maradok, és együtt játszunk majd! – szólt közbe a fiatalabb mókus.

Mókus Mama elgondolkodva nézett a két csemetéjére. Az egyik iskolába, a másik óvodába nem akar menni, helyette itthon játszanának.

– Mikor először mentél óvodába, akkor szívesen maradtál ott? – érdeklődött a nagyobbtól.

– Nem – hangzott a válasz.

– Most szívesen gondolsz az óvodában eltöltött időre?  – tudakolta Mókus Mama.

– Igen. Sok barátot szereztem, és érdekes dolgokat tanultunk! – válaszolt a nagyobb mókus.

– Hallottad, kis mókus, a bátyád nem akart óvodába menni az első napon! Most, mikor elballagott onnan, mégis szívesen gondol rá! – hívta fel a figyelmét az anyukája.

– Nem akartál óvodába menni, mégis megszeretted, most pedig iskolába nem akarsz járni? – kérdezte a bátyját a kis mókus.

– Igaz, hogy nem akartam menni, de mikor ott voltam, már jól éreztem magam! Lehet, hogy az iskolával is így lennék? – gondolkodott hangosan az idősebb mókus.

– Az könnyen meglehet! Nem szeretnéd kipróbálni, hogy milyen iskolásnak lenni? – puhatolódzott Mókus Mama.

– De igen. Kipróbálom! – döntötte el az idősebb mókus.

– Ha szerinted jó az óvodában lenni, akkor én is szeretnék odajárni! – jelentette ki a kicsi mókus.

– Akkor indulhatunk vásárolni az óvoda és iskolakezdésre? – kérdezte Mókus Mama.

– Mehetünk! – kiáltották a testvérek.

Néhány óra múlva megrakott szatyrokkal érkeztek haza. Volt abban tornacipő, tornanadrág, színes ceruza, tolltartó, és még sok más érdekes tárgy. A legkedvesebbnek mégis az iskolatáska bizonyult, mert azt a hátán hozta haza a mókus, és le sem akarta tenni. A fiatalabb a tornazsákot szorongatta a kezében, mert arra színes pillangókat rajzoltak.

– Vajon mi lesz a jeled az óvodában? – elmélkedett hangosan az anyukája.

– A testvéremnek hétpettyes katicabogár volt! Lehet, hogy nekem is az lesz? – ábrándozott a kicsi mókus.

– Az is lehet, hogy neked egy dömper lesz a jeled! – mondta a testvére.

– Menjünk már oviba, szeretném tudni, mi lesz a jelem! – kérte a kicsi mókus.

– Már nem sokat kell addig aludni! – nyugtatta Mókus Mama.

– Holnap bepakolunk az iskolatáskámba? – kérdezte az idősebb mókus.

– Ha akarod, akkor igen! – felelt Mókus Mama.

– Nem tudod Mama, a szomszéd Mókus kislány is jön majd iskolába? – érdeklődött a mókus gyerek.

– Úgy gondolom, hogy jön. De majd hétfőn kiderül! Szerintem sok ismerőssel találkozol majd a Mókussuliban! – szólt Mókus Mama.

– Úgy várom már! Hamarosan kiderül, milyen érzés iskolás nagy mókusnak lenni! – sóhajtott az idősebb mókus.

A kicsi mókus elmélázva üldögélt. Az anyukája megsimogatta a buksiját, és megkérdezte:

– Kíváncsi vagy arra, hogy kik lesznek a Mókusovi csoportban, hogy milyen verseket és dalokat tanítanak az óvónénik?

– Igen, nagyon! – felelte a kicsi mókus.

– Hamarosan megtudod, csak légy türelmes! – nyugtatta az anyukája.

            Eljött a nap, mikor Mókus Mama és a mókus gyerekek elindultak az óvodába és az iskolába. Mind a hárman izgatottan ültek a mókus autóba. Mókus Mama kíváncsi volt, hogyan tetszik majd az új közösség a gyerekeinek, a gyerekek pedig az ismeretlentől még mindig tartottak egy kicsit. Mikor elváltak a mamájuktól, mindketten ismerősöket találtak, az egyikük a kiscsoportban, a másikuk az első osztályban, akik hamarosan a barátaik lettek. A Mókusovi és a Mókussuli már az első napon olyan helynek bizonyult, ahová érdemes járni. Az év többi napja pedig csupa meglepetést tartogatott számukra, rengeteg új és izgalmas dolgot, sok feladatot és játékot, új élményeket.