Napsugár mókuska és Lili tündér meséi - 2. fejezet: Az irányítás boldogsággal jár?

Napsugár mókuska és Lili tündér meséi - 2. fejezet: Az irányítás boldogsággal jár?.

NAPSUGÁR MÓKUSKA ÉS LILI TÜNDÉR MESÉI

2. FEJEZET: Az irányítás boldogsággal jár?

Nem sokkal Lili tündérrel való találkozása után Napsugár egy újabb óvodai napra készül. A kis mókus szokásává vált, hogy beszélget Lilivel, nap közben is kérdez tőle. A mai napon a következő kérdés fogalmazódott meg benne: Az irányítás olyan hatalom, amitől boldogabb leszek? Lili tündér boldogan csatlakozott Napsugárhoz és az édesanyjához, ahogy mentek az állatóvoda felé.

Minden egyes reggelen, amikor oviba sétáltak, Napsugár meg szokott állni egy fenyőfa tövében, és az ott lakó katicabogarat, Lucát szólítgatta. Amikor kijön a katicabogár, akkor boldog a kis mókuska, kicsit beszélget a katicával, megsimogatja, és vidáman indul tovább az óvodába. De vannak olyan reggelek is, amikor a kis katica nem jelenik meg kis barátja hívására, az pedig végtelen szomorúsággal jár Napsugárnak.

Ezen a csodálatos reggelen minden jól alakult eddig a kis mókuska napjában. Vidáman szaladt előre, hátrahagyva édesanyját, kis katica barátja lakhelyéhez, viszont hiába kiabál neki, nem jött elő. Napsugár végtelenül dühös és szomorú lett.

Azt kiabálta hogy nem is kell kijönnöd, nem szeretlek!

Aztán ránézett Lilire, aki nyugodtan figyelte őt.

-      Mit kell tennem Lili, hogy Luca szeressen, és kijöjjön hozzám?

-      Légy szíves csukd be a szemed, vegyél pár mély lélegzetet, és koncentrálj a zöld fényre, mely áramlik a szívedben. Utána képzeld el Lucát is.

A kis mókus megtette mindezt. És csoda történt! Napsugár látta, ahogy a kis katica barátja szíve is zöld fényben ragyog, és kettejük szívsugara összecsatlakozik ahogy rá gondol. És érezte, hogy Luca szereti őt, végtelen szeretettel.

Most Lili tündér megkérte Napsugárt, hogy nyissa ki a szemét, kicsit beszélgessenek. Mi van, ha katica barátja azért nem tud kijönni, mert éppen más dolga van? Vagy betegen fekszik? Vagy épp nincs is otthon? Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni, hogy azért nem jön ki mert nem szeret.

A szeretet, barátság nem abból áll, hogy mindent megteszünk amit a másik kér, vagy akár parancsol nekünk, vagy elvár tőlünk. Az igazi szeretet az, amikor elfogadjuk a másikat olyannak, amilyennek született, és nem akarjuk irányítani.

Ezen elgondolkodott Napsugár. Pont akkor ért oda melléjük az édesanyja, aki jócskán lemaradt tőlük eddig. Meg is kérdezte tőle a kis mókus:

-          Anyuci, miért az a megszokott, hogy az állatkák meg akarják mondani egymásnak, hogy mit tegyenek?

-          Azért drága kis Napsugaram, mert sokszor túl jót akarunk a másiknak. Vagy féltjük, nem tartjuk képesnek valamire, és meg akarjuk védeni. Vagy csak jól esik irányítani a nálunk gyengébbeket, és emiatt nagyobbnak érezzük magunkat. Vagy csak okosabbnak hisszük magunkat.

-          De ti nem szoktatok engem irányítani. Sokkal inkább én hisztizek, ha valamit nem csináltok meg, amit kérek. Ez miért van?

-          Hiszünk benned kicsi mókuskám. Ha mindig megmondanánk hogy mit csinálj, akkor felnőtt életed során nagyon nehezen tanulnál meg mindent, amit most gyerekként könnyebben megtapasztalsz. Együtt gyűjtünk élelmet, vizet, mindent együtt csinálunk. Ott állunk édesapáddal a háttérben, de hagyunk érvényesülni.

Neked rossz érzés, amikor ellentmondunk Neked. Mert úgy érzed nem irányíthatsz. Kicsinek érzed magad mellettünk, szeretnél felnőtt lenni Te is. De az irányítástól nem leszel sem szerethetőbb, sem nagyobb. Csak akaratosabb. Hinned kell magadban, és bennünk is, hogy mindig a lehető legjobb döntéseket hozzuk.

Napsugár elgondolkodva ment tovább az úton. Észre sem vette, hogy közben megérkeztek az állatovihoz. Elköszönt az édesanyjától, és Lili tündér kíséretében boldogan szaladt be a kis barátai körébe az óvodába. Legjobb barátja, Mici az őzike már nagyon várta őt. A szokásos napi rutinjuk az volt, hogy Napsugár megérkezése után mindig ő találta ki, hogy ketten mit játsszanak, Mici pedig teljesített mindent amit Napsugár mondott neki. Ha pedig valamiért ellentmondott volna, akkor a kis mókus hátat fordított neki, és inkább másik barátjával játszott. Úgyhogy Mici megtanulta, hogy akkor lesz jó barát, ha nem mond ellent Napsugárnak.

Viszont a csoportszoba előtt most Lili tündér megkérte őt, hogy hunyja be szemét, és képzelje el kis őzike barátját, az ő zöld színben pompázó szívét. Napsugár meg is tette. Érezte, ahogy összekapcsolódnak Micivel, és érezte a kicsi őz feléje áramló feltétel nélküli szeretetét. Megértette, hogy Mici eddig sem félt tőle, nem azért teljesítette a kívánságait. Hanem azért mert szerette, és imádott vele játszani a mindig kreatív ötletei miatt. De azt is érezte, hogy mennyire szomorú a kicsi őz, amiért soha nem hagyja őt dönteni a játékok kapcsán.

Napsugár kinyitotta a szemét, és elhatározta, hogy mától másképpen fog bánni Micivel. Beszaladt kis barátnője mellé a csoportszobába, megölelgette, és megkérdezte tőle, hogy mihez lenne kedve, mit játsszanak ma? Mici először meglepődött, nem értette most Napsugár miért kéri ki a véleményét. De gyorsan ki is mondta, ami először az eszébe jutott: nyomdázzunk a talpunkkal! A kis mókusnak is nagyon tetszett ez az ötlet, és neki is kezdtek a játéknak. Napsugár nagyon figyelt rá, hogy a nap folyamán igazságosan osszák el, hogy ki mit akar játszani. És hihetetlen boldogságot érzett! Mintha egy nyomás ment volna le róla, hogy nem kell irányítania!

Eljött a délután, amikor megérkezett a kis mókusért az édesanyja.

Napsugár boldogan újságolta:

-          Képzeld édesanyám, ma nagyon fontos dolgot tanultam Lili tündértől!

Ha mindig irányítani akarok mindent az életemben, akkor csak feszült leszek, és boldogtalan. Ha engem irányítanak, az sem tetszik. Akkor miért is kellene bárkit irányítanom? Hiszen mindenkinek megvan a maga élete, feladata itt az erdőben. Hiába mondom Micinek, kis őzike barátomnak, hogy repüljön, ha nem tud. De nem is kell neki. Mindenki maga érzi, hogy mi az ő feladata. Az enyém például az, hogy még sokat tanuljak az életről, a szeretetről.

Eszembe jutott, hogy volt olyan ovis ünnepség, hogy csak azért tanultam meg három verset is, hogy jobban szeressenek az óvó nénik. Pedig nem akartam igazán. Csak azt hittem hogy ezért jobban fognak szeretni. De ma már látom, érzem hogy ezt nem így van. Azért szeretnek, mert szeretnivaló vagyok és nem azért, mert túlteljesítek. Az igaz szeretetért nem kell dolgozni, hanem az áramlik.

Napsugár édesanyja boldogan mosolyogva nézett le kicsi gyermekére. Örömet és büszkeséget érzett, hogy ilyen csodálatos mókuskája van, akitől minden nap tanulhat, és akit minden nap taníthat.