Napsugár mókuska és Lili tündér meséi 8. fejezet: Hálás vagyok, köszönöm!

Napsugár mókuska és Lili tündér meséi 8. fejezet: Hálás vagyok, köszönöm!.

Napsugár mókuska és Lili tündér meséi 8. fejezet

Hálás vagyok, köszönöm!

Ragyogó nap sugarai keltették Napsugár mókuskát egy csodás tavaszi reggelen. Vidáman kelt a kis mókus, hiszen ma az édesanyjával Mici őzikéhez mennek vendégségbe.

Gyorsan megreggeliztek, és már indultak is. Természetesen a kis mókust elkísérte segítője, Lili tündér, aki jókedvűen repkedett a mókuskák körül. Napsugár édesanyja, Emma kis kosárkát vitt magával, amiben az őzikéknek szánt ajándékuk, finom csemegék sorakoztak.

-          Anyuci, szeretnék Neked segíteni, vihetem a kosarad? – kérdezte Napsugár.

-          Édes kis mókuskám, milyen kedves vagy! Hálás vagyok, köszönöm Neked!

-          Anyuci, olyan sokszor hallom, hogy használod ezt a kifejezést, még énekelni is szoktad! „Hálás vagyok, köszönöm”. Ez mit is jelent pontosan?

-          Drága kincsem, a hála egy köszönetnyilvánítás. Hálát akkor érzünk, ha például valaki kedves velünk. Te most kedvesen és figyelmesen felajánlottad, hogy segítesz nekem a kosaram cipelésében. De mondok még példákat: hálásak lehetünk azért is, ha nyugodtan átaludtuk az éjszakát. Hogy van hova hazamennünk. Hogy egészségesek vagyunk. Hogy van szerető családunk. Van mit ennünk. Végtelenségig folytathatnám a felsorolást.

Tudod mit? Játsszunk valamit, amíg odaérünk Miciékhez. Soroljunk fel minél több dolgot, amiért hálásak lehetünk. Lili tündér, szeretnél Te kezdeni?

-          Igen, szeretnék! Hálás vagyok, hogy Napsugár barátom mellett lehetek nap mint nap. Hálás vagyok neki a rengeteg csodálatos élményért. Hálás vagyok a többi, természetben dolgozó tündér társamnak, amiért ilyen csodálatos környezetet varázsolnak nekünk, ahogy változnak az évszakok. Köszönetet mondok magamnak is, hisz mindig mindenre sikerül megoldást találnom.

-          Most én jövök! – szólt Napsugár. Hálás vagyok anyukámnak és apukámnak, hogy minden nap rengeteg szeretetet adnak nekem. Köszönöm nekik, hogy mellettem állnak, segítenek. Hálás vagyok Neked Lili tündér, hisz barátságod és mindennapi tanításod által fejlődöm. Nem vagyok hibátlan, de nem is szeretnék az lenni. Viszont úgy érzem, szépen haladok. És mindezt Neked köszönhetem. Hálás vagyok a napfénynek, ami ma reggel ébresztett. Olyan volt, mintha simogatott volna.

A kis csapat a játék közben megérkezett Mici őzike lakóhelyére. Mici apukája, Balázs bácsi hangosan morgott amiatt, hogy mennyire tűz a nap. Miközben eshetne is. És ahogy kimondta, el is kezdett csepegni az eső. Balázs bácsi rossz kedvűen felnézett az égre. Egy kósza felhő állt felettük, és abból esett.

-          Minek kezdtél el esni? Most aztán a vizes füvön fognak a gyerekek játszani?! – berzenkedett Balázs bácsi.

Napsugárék végig figyelmesen hallgatták Mici édesapjának hangos gondolatmenetét.

-          Lili tündér, Balázs bácsi miért nem hálás, amiért elkezdett esni? Hiszen az előbb még azt mondta, hogy túlságosan süt a nap, és jó lenne ha esne az eső. Szinte ki sem mondta, és már teljesült is a kívánsága, mégsem boldog tőle. Ez hogyan lehetséges?

-          Tudod kis barátom, sokszor nem tudjuk értékelni azt, amit kapunk az életünkben. Balázs bácsi azonnal megkapta amit kért, de nem vette észre.  – válaszolta Lili.

-          Mici apukája mindig rossz kedvű valami miatt, azt már megfigyeltem. Mici is próbál mindig jól viselkedni, de az édesapjának nem tud soha jót tenni. Megpróbáljuk neki megtanítani, hogyan lehet hálás? – kérdezte Napsugár.

-          Meglátom mit tehetek – szólt közbe mosolyogva Napsugár édesanyja.

Balázs bácsi és Mici hangosan köszöntötték vendégeiket. Napsugár átadta a kis kosárkát, amiben az ajándékukat hozták, de először a kicsi őz apukája el sem akarta fogadni, mondván minek hoznak bármit is nekik.

-          Balázs, vedd el kérlek, hisz hatalmas szeretettel hoztuk Nektek. Tudjuk, hogy ezeket a csemegéket mindannyian örömmel fogyasztjátok. Fogadd el tőlünk légy szíves! – kérlelte Emma néni. – Gyere, beszélgessünk kicsit. Elállt az eső, úgyhogy a gyerekek mehetnek is játszani.

Napsugár és Mici boldogan megölelték egymást, hiszen már nagyon várták ezt a találkozót. Fogócskáztak, bújócskáztak, aztán lefeküdtek a fűbe és figyelték az eget, a felhőket. Közben a kis mókus elmesélte barátnőjének, hogy mit játszottak idefelé az úton.

-          Napsugár, én úgy szeretném, ha apukám is tudna örülni. Lehet hogy ő úgy született, hogy ez hiányzik belőle? Mindig mindenért morog. Még akkor is ha felhívom a figyelmét, hogy valami jó történt, akkor is van rá valami válasza, hogy az miért rossz. Most mit tegyek? – kérdezte Mici.

-          Szerintem most menjünk vissza a szüleinkhez. És öleljük meg őket hosszan. – felelte Napsugár.

Ahogy közeledtek Emma mókus nénihez és Balázs őzbak bácsihoz, látták hogy a felnőttek még mindig beszélgetnek. Napsugár az anyukájához, Mici pedig az apukájához szaladt, és szeretettel hozzájuk simultak. Aztán Mici elmesélte az édesapjának, hogy Napsugárék mit játszottak a hozzájuk vezető út alatt.

Balázs bácsi elmélyülten hallgatta kis gidáját. Már Emma nénivel is erről beszélgettek, a köszönetről, elfogadásról, szeretetről és a hála erejéről. Elgondolkodott, hogy ő mondott-e valaha is hálát bármiért. Ekkor Lili tündér odarepült a szívéhez, megérintette.  És eszébe jutott az őzbaknak.. Látta magát kis gidaként, ahogy boldogan szaladgált a réten. Köszönetet mondott a szép virágoknak,  pompás kinézetükért és finom illatukért. Hálás volt a fáknak, hogy árnyékot adtak amikor meleg volt. Hálás volt a patak hűsítő vizének. Hálás volt a családjáért is.

És most, felnőttként.. Nem is értette, hol veszett el belőle a hála érzése? Rájött, hogy ebben ő a hibás. Nem figyel eléggé  a gondolataira. Mindent természetesnek vesz az életében. Mikor értékelte utoljára a csodálatos gyermekét? Mikor mondta neki, hogy köszönöm hogy vagy nekem? Itt az ideje, hogy változtasson. Itt és most.

-          Mit szólnátok hozzá, ha ezt a hála játékot együtt is kipróbálnánk?   - kérdezte Balázs bácsi.

-          Rendben, kezdem én – szólt Mici.  – Hálás vagyok Neked édesapám, hogy vagy nekem. Hálás vagyok Napsugárnak, amiért a barátom. Hálás vagyok hogy elállt az eső, és tudtunk játszani. Most Te jössz Napsugár!

-          Hálás vagyok a finom reggelinkért. Hálás vagyok ezért a játékért. Hálás vagyok a méhecskéknek, nagyon szeretem hallgatni a zümmögésüket. – sorolta Napsugár.

-          Hálás vagyok Nektek őz barátaink, hogy ezt a csodálatos délelőttöt együtt tölthettük. Hálás vagyok Neked Balázs a meghívásért. Hálás vagyok hogy egymás közelében lakunk. – mondta Emma néni.

-          Hálás vagyok..  – kezdte tétován Balázs bácsi – az életemért. Hálás vagyok Miciért, a szeretetéért. Hálás vagyok a családunkért. Hálás vagyok a kényelmes otthonomért. Hálás vagyok Emmának és Napsugárnak, és Lili tündérnek, amiért felnyitották a szemem, és rávezettek mennyire borúsan gondolkodtam eddig.

-          Van egy csodálatos ötletem! – kiáltott fel lelkesen Napsugár! – Mit szólnátok hozzá, ha bevezetnénk otthon anyuci, és Ti is Balázs bácsi, hogy minden egyes napon, vacsora után felsorolnánk, hogy aznap miért is vagyunk hálásak. Köszönetet mondunk. Köszönetet másoknak, az életnek, a természetnek, önmagunknak. Mindig legalább 3 dolgot soroljunk fel. Hogy tetszik ez a gondolatom?

Mindenki egységesen megszavazta ezt az ötletet, és köszönetet mondtak Napsugárnak. Mici és Balázs bácsi hazakísérték Emma nénit, Napsugárt és Lili tündért. És közben a kis mókus anyukája megtanította nekik az úton a hála dalát, amit együtt zengtek a mókuslakig:

„Hálás vagyok, köszönöm,

Hálás vagyok, köszönöm,

Hálás vagyok, köszönöm,

Hálás vagyok, köszönöm!!!”

Ettől a naptól fogva Balázs bácsi odafigyelt a gondolataira, hogy mindenben megtalálja a szépet és a jót. Nem volt egyszerű feladat, de szeretett volna boldogabb lenni. Ettől a naptól mintha kicserélték volna az őzbakot!  Minden reggel hálát mondott a mókus családért, hisz segítettek neki, megadták neki a kezdő lökést, amivel aztán megváltoztatta a gondolatait, hálásan és boldogan élte mindennapjait.