Napsugár mókuska és Lili tündér meséi - 7. Fejezet: Az elengedés

Napsugár mókuska és Lili tündér meséi - 7. Fejezet: Az elengedés.

NAPSUGÁR MÓKUSKA ÉS LILI TÜNDÉR MESÉI

7. FEJEZET: Miért nehéz az elengedés?

Napsugár és a szülei izgatottan készülődtek, Luca katicát és az édesanyját, Rozi nénit várták vendégségbe. A kis mókuska már nagyon várta barátnőjét, hogy rengeteget tudjanak együtt játszani.

Hamarosan kopogtak az ajtajukon, Napsugár szaladt is kinyitni. Bár mosolyogtak a katicák, de érezte a kis mókus, hogy valami nagyon nincs rendben közöttük.

Gyorsan behívta őket, Rozi néni már ment is a felnőttekhez beszélgetni, Napsugár pedig megölelte Lucát, aki hosszan visszaölelte őt. A mókus érezte, hogy barátnőjének nagy szüksége van rá.

-      Gyere Luca a szobámba. Meséld el hogy mi történt!

-      Tudod Napsugár, nem mindig értem az anyukámat. Tudom, érzem a szívemben hogy nagyon szeret engem. De mégis.. Olyan sokszor hoz fel régebbi dolgokat, ahol esetleg elrontottam valamit, vagy nem viselkedtem jól.. Ma például azt sorolta idefelé az úton, hogy múlt hét szerdán nem raktam rendet a szobámban, 2 hete nem segítettem eleget amikor ő takarított – hozzáteszem hogy nem is kérte.

Az bánt a legjobban, hogy ilyenkor nem is tudom hogy mi üt belém, de én is elkezdem sorolni a régi dolgokat amik rosszul estek. Például 3 hete amikor nem értettem a leckét, akkor nem segített nekem, hanem inkább a barátnőjével beszélgetett, és azt mondta hogy oldjam meg, az én leckém. Aztán persze később odajött hozzám hogy nézzük át együtt, de ez akkor is rosszul esett.

Az a furcsa, hogy senki mással kapcsolatban nem tárolom magamban azokat a helyzeteket, amik rosszul estek, ha valaki megbántott. Akkor az anyukámmal kapcsolatban, akit a legjobban szeretek, miért viselkedem így?

-      Nehéz ez a kérdés Luca. Nem bánod, ha megkérdezzük Lili tündért?

-      Persze hogy nem! Szeretnék választ kapni, hogyan tudom elengedni az anyukámmal kapcsolatos sérelmeimet.

-      Sziasztok Drágáim, hallgattam a beszélgetéseteket.  – ült közéjük Lili tündér. -Lucám, nem rontasz el semmit. Tudod az életben semmi sem történik hiába. Anyukád nem tudja elengedni a régi sérelmeit, és ezzel kapcsolatban Te tükröt mutatsz neki. Ez azt jelenti, hogy azért viselkedsz így, hogy észrevegye, ezzel kapcsolatban változtatnia kell. Ezért van, hogy senki mással kapcsolatban nincs benned tüske, nem tárolsz régi sérelmet, csak édesanyáddal.

Az lenne a jó, ha mindenki a mában tudna élni, ezzel foglalkozni. Megélni az aznap szépségeit, tanításait. Viszont ha gondolatban a múltban vagyunk, és azon rágódunk, hogy mit rontottam el, vagy akár mások mit rontottak el szerintem, és ez rosszul esett.. Megmarad tüskeként mindez.

-      De hogyan tudom elengedni? Hogyan tudok ezen változtatni? – kérdezte Luca.

-      Megmutatom. – szólt Lili. -  Hunyd le kérlek a szemed. Végy néhány mély lélegzetet, lazítsd el magad. Képzeld el, hogy egy csodálatos, tavaszi réten vagy, ami tele van szebbnél szebb színes virágokkal. Érezd a nyugalmat, a békét. Most gondolj kérlek azokra a helyzetekre, amikor szerinted a múltban hibáztál. Képzeld azt, hogy minden helyzet 1-1 lufi a kezedben. Rajzolj minden lufira egy szívet, és miközben ezt teszed, gondolj magadra, az adott eseményre, ami még mindig nagyon bánt, és ami miatt magadat is bántod (pl. nem raktál rendet 2 hete, vagy hisztiztél valamiért fél éve….). És gondolj rá, a benne szereplőkre (magadra, akár másokra akik részt vettek benne) szeretettel.  Tudnod kell, hogy mindenki hibázik. Lehet, sőt kell is hibázni, mert abból tanulunk. Akkor, ott, régen, abban a helyzetben azt tetted, amit tudtál, amire képes voltál. Bocsáss meg magadnak kérlek. És engedd el a lufikat. Hagyd őket elszállni, már nem az életed részei többé.

Most észreveszed, hogy édesanyád áll melletted. Mondd el neki légy szíves, hogy mennyire szereted, hálás vagy neki az életedért. És bocsáss meg kérlek neki is, teljes szívből. Utána öleljétek meg egymást. Zöld fény vesz titeket körbe, a szeretetetek fénye.

Tudod, érzed, hogy a mai napon valami megváltozott. Döntésed által elengedted a téged nyomasztó helyzeteket, nyitott szívvel tudod megélni az aznapod eseményeit.

Kérlek, hogy most újra érezd magad kis katica testedben, nyisd ki lassan a szemed.

-      Következő alkalommal – folytatta Lili tündér -  amikor anyukád újra felhoz egy ilyen helyzetet, akkor ismerd fel, hogy megint a múltból jön egy sérelme. Erre Te ilyenkor azzal szoktál válaszolni, hogy „visszavágsz”, és egy régi sérelemmel válaszolsz. Viszont! Most tégy másként! Ehhez kell a tudatos gondolkodás! Hogy felismerd a helyzetet.

Most ezzel válaszolj anyukádnak: Édesanyám, nagyon szeretlek Téged. De amit most elmondtál, már megtörtént, nem tudok rajta változtatni. Teljes szívemből szeretlek téged. Kérlek, fogadj el olyannak, amilyen vagyok. Nem vagyok tökéletes, biztos vagyok benne hogy a múltban sokat hibáztam. Mindenki hibázik. Én úgy szeretlek, ahogy vagy. Foglalkozzunk a mai nappal, hozzuk ki belőle a legjobbat!

Aztán öleld meg őt kérlek, szívből, szeretettel. Nap közben, ha nem vagytok együtt, akkor is gondolj szeretettel anyukádra, akár a szemed is lehunyhatod, és gondolatban képzeld el, ahogy megölelitek egymást. Töltsétek egymást a szeretetetekkel.

Egyre kevesebb alkalommal fog előfordulni, hogy édesanyád a múlt sérelmeit felhozza. Őt Te tanítod arra, hogyan tud elengedni. Légy türelmes vele!

-      Annyira hálás vagyok Neked Lili! – mondta Luca a katica. -  Sokkal könnyebbnek érzem magam! Mintha egy nehéz hátizsáktól megszabadultam volna! Még az is lehet, hogy anyukámnak is elmondom, megtanítom, hogyan tudja lufikkal elengedni a sérelmeit.

A kis mókus és a katicalány egész délelőtt játszottak, szaladgáltak, rajzoltak és gyurmáztak. Luca gyurmából elkészítette saját magát és az édesanyját is, ezt ajándéknak szánta neki.

Eldöntötte hogy oda is adja, most azonnal.

Kiment Napsugárral a felnőttekhez, és odaadta az anyukájának az ajándékát. Rozi néni végtelen szeretettel nézte gyermekét, és azt mondta:

-      Drága Lucám, gyönyörűséget alkottál! Viszont egy bocsánatkéréssel tartozom Neked. Rossz kedvem volt az úton, és rajtad töltöttem le, ami nagyon nem volt szép dolog. Kérlek, bocsáss meg nekem!

-      Megbocsátok édesanyám, hiszen ez már elmúlt!  - szólt Luca katica. – Foglalkozzunk a jelennel, és a nappal ami előttünk áll!  - és megölelte az édesanyját.

Rozi katica néni csodálkozva nézte gyermekét, de úgy döntött, hogy megfogadja tanácsát, és megpróbál arra koncentrálni, ami a jelenben történik. Együtt élvezték a mókus családdal a napot, rengeteg élménnyel gazdagodtak, töltődtek.