Napsugár mókuska és Lili tündér meséi - 1. Fejezet: Ki vagyok én?

Napsugár mókuska és Lili tündér meséi - 1. Fejezet: Ki vagyok én?.

.      

Napsugár mókuska és Lili tündér meséi

 1. fejezet: Ki vagyok én?

1

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis mókuska, Napsugárnak hívták. Egy csodálatos erdőben lakott az anyukájával és az apukájával. Mindene megvolt ennek a kis mókusnak: szerető szülei, ovis barátai, meleg házikója, játékai, ennivalója, innivalója. És mégis azt érezte, hogy ő nem boldog. Nincs jó helyen.

A mai napon is ezen elmélkedett. Miért kell itt élnem, a Földön? Itt az erdőben? Miért nem asztal vagyok? Vagy fa? Akár óriás?

Kicsinek és védtelennek látta magát. Úgy érezte, ahhoz, hogy őt szeressék, mindig több mindent kell megtennie, mint amit szeretne. Ettől sokat érezte magát szomorúnak. Válaszokat szeretett volna, de senkitől sem kapott.

Egyik éjszaka, miután lefeküdt, azonnal mély álomba szenderült.

Megjelent mellette egy zöld tündér.

-      Szeretettel üdvözöllek, drága Napsugaram. Lili tündér vagyok. Úgy hallottam, hogy nagyon sok kérdésed van. Azért jöttem, hogy segítsek Neked. Szeretnéd?

-      Szia Lili! Mindig is tudtam, hogy léteznek tündérek! De szép vagy! Sugárzik a zöld fényed.

Lili tündér mosolya ragyogott, lénye stabilitást sugárzott. Napsugár érezte, hogy megbízhat benne.

-      Most megkérlek Téged Napsugár – kezdte Lili – hogy fogd meg a kezem. Együtt fogunk repülni. Mutatni szeretnék valamit!

A kis mókus így is tett. Felszálltak a fa odvából, ahol Napsugár lakott, fel a felhők fölé, kézen fogva. A kis mókus érezte, hogy Lili jó barát, és nagyon fog rá vigyázni.

Ahogy repültek, Napsugár élvezte a szabadság érzését. Kíváncsian nézelődött, boldog volt. Hisz mindig is ki akarta próbálni, hogy milyen repülni, de szárnyak híján szomorúan ugyan, de félrerakta ezt a vágyát. Ami most mégis valóra vált! Ez csodálatos!

Hosszú idő után Napsugár arra lett figyelmes, hogy ereszkednek, és leszállnak. Egy nagyon fényes helyen vannak, csak a fényt látta, érzékelte a kis mókus maga körül, mindenütt.

 Lili, a Tündér most újra megszólalt:

-      Légy szíves csukd be kis Napsugaram a szemed!  Képzeld el, ahogy a kis szőrös mellkasod elkezd ragyogni, zöld fény sugárzik a szívedben.

A kis mókus teljesítette Lili tündér kérését. Ez a ragyogó zöld fény erősödött, Napsugár látta, ahogy egyre nagyobb körben sugárzik a szíve.

-      Most megkérlek – szólt újra Lili - hogy a szíveddel lásd a környezeted. Most erre koncentrálj.

A kis mókus csukott szemmel volt, de nagyon csodálkozott, hiszen most is látott. Látta maga körül a fényességet, látta ahogy a szülei, nagyszülei  és számára ismeretlen családtagok is ott voltak. De nem mókuska alakban, ahogy ismerte őket. Hanem határtalan, szabad fénylényként ragyogtak, mindenki egyesével.  A kis mókus látta, ahogy még fénylényként nagy örömmel belép a ragyogó családja körébe. Most jött rá, hogy a leszületése előtti folyamatot látja. Amikor kiválasztja a családját, és eldönti, hogy mókuska testben fog megszületni. Hatalmas örömet, boldogságot érzett. Nagyon tetszett neki ez a család, és a mókuska testet pedig csodálatosnak látta!! Hiszen fénylényként nem tud rohangálni a fákon. Nem tudja megölelni az anyukáját és az apukáját. Nem tud diót ropogtatni. Nem tud a kedvenc építőkockáival játszani. Rájött Napsugár, hogy nem büntetés számára, hogy határtalan fénylényként a mókus testet, a Földre leszületést választotta. Hisz rengeteg szuper dolgot tud megtapasztalni általa.

Hatalmas megkönnyebbülést érzett Napsugár!  Érezte, ahogy fényes családja szeretete áramlik felé, és ő is sugározta zöld szeretet fényét feléjük.

Lili, a tündér most hozzá lépett, ideje hogy tovább induljanak.

-      Kérlek Napsugár, most nyisd ki a szemed!

A kis mókus így tett. És csodák csodája! Ugyanúgy érzékelte a fénylények jelenlétét, mint csukott szemmel. Hiszen mókuska testben is tud úgy érzékelni, szabad lenni, mint fénylényként! És ekkor tudatosult benne, hogy ez a természetes állapot. Erre minden élőlény képes. Érezte, hogy mekkora lelki ereje van. Mennyi feladata van, amivel tud segíteni az állatkáknak, ezért született le, ezért választotta a mókus testet. És mindez csodaként hatott rá. Mintha feltett volna egy napszemüveget, és másként látná a világot. A szürke világból szivárványszínű lett.

Lili és Napsugár most a kis mókus óvodájához repültek. Napsugár látta, ahogy mókuskaként egy szokványos óvodai napját tölti. Csak egy különbséggel. Nem várta a megerősítéseket, dicséreteket a környezetéből, az óvó néniktől, a csoporttársaitól. Sőt, a kis medve, aki mindig megszólta az ovis napokon a mókuskát (milyen véznák a kezeid, mekkora a fogad, stb..), most őszinte tisztelettel és szeretettel közeledett felé, és megkérdezte hogy játszanak-e együtt. Napsugár Lilivel kézen fogva nézte a magasból, ahogy kis mókuska énje a medvével játszik, szabadon, önfeledten. És nem izgatta, hogy a medve mit fog hozzá szólni. Csak létezett boldogan. Napsugár látta, ahogy zölden ragyog a kis medve és a mókuska énje mellkasa is, és összekapcsolódnak. Megnyíltak egymás felé. És a medve már nem a hiányosságokat látta Napsugárban, hanem hogy milyen jó szívű, mennyire csodás vele játszani, milyen új dolgokat tudnak egymásnak tanítani.

Lili ránézett a kis mókusra, és megkérdezte:

-      Most már érted, ragyogó Napsugaram, hogy a kis medve eddig miért így viselkedett veled, és ma miért viselkedett másként? Azért, mert Te, drága kis mókus barátom, elfogadtad és megszeretted magad olyannak, amilyen vagy. Nem akarsz senkinek sem bizonyítani. Csodálatos, egyedi és szerethető vagy, itt és most. Eddig meg akartad őt győzni az igazadról, és amikor nem sikerült, dühös lettél. Most, hogy Te is elfogadtad magad, már nem akarod meggyőzni, hisz nincs miről. Tudod, hogy minden úgy jó az életedben, ahogy van.

Napsugár mérhetetlenül boldog volt, és érezte, hogy ezt a csodálatos kalandot soha nem fogja elfelejteni. Rájött, hogy mekkora ajándék, hogy élhet, tapasztalhat, tanulhat és taníthat.

Szeretettel megölelte Lilit, a Tündért, aki megígérte, hogy mellette marad, és segíti, ha szüksége van rá. Csak kérnie kell a segítséget, hisz kéretlenül nem tehet semmit.

Napsugár megfogadta ezt a jó tanácsot, és elbúcsúzott Lilitől.

Másnap felébredve örömmel észlelte, hogy a kis tündér ott ül az ágyán. Tényleg létezik! Minden amit álmodott, az a valósága! Örömmel szaladt Napsugár a tükörköz. Belenézett, és egy csodálatos, egyedi, szabad és szeretetteljes mókuskát látott, aki ragyogott a boldogságtól, zöld fényben fürdőzött. Tudta, hogy itt és most, a megfelelő időben, a megfelelő helyen van, éli életét. Már szaladt is a szüleihez, elmesélni Nekik mindazt a csodát, amit Lili tündér által megtapasztalt.