Navira varázslata

Navira varázslata.

Van egy sziget messze innen, túl a magas hegygerincen.

Farkasok és zergék lakják, nincs közöttük jó barátság.

Perlekednek, vitatkoznak, olykor karmokkal harcolnak.

Komoly okkal kelt a viszály, ki legyen itt most a király?

Mindenki babérra vágyik, zerge, farkas is vitázik.

A koronát mind óhatja, és a szigetet akarja!

Legádázabb főgonosz a farkasok közt Ariffa,

minden idők farkasának a leggonoszabbika.

A szigetszirt legtetején van egy csodás palota,

oda vágyik beköltözni, mivel ő a part ura.

Eszközökben nem válogat, a cselein jól mulat,

hű alattvalói inkább behúzzák a mancsukat.

Elfogadják őt királynak, hiszen jobb a békesség,

másképp ítéli azonban a bátor zergenép.

Nem tűrik meg Ariffát, a farkasok gonosz atyját,

zerge királyt szeretnének, kedvezve a zergenépnek.

Holdtöltekor összegyűlnek szigeten a zerge vének.

Tanácskoznak, bölcselkednek, amíg végül így döntenek.

Jó király kell a szigetnek, igazság és béke,

mindegy, hogy az uralkodó farkas-e vagy zerge.

Meghallják ezt a farkasok, ők is összeülnek,

éjt – nappallá gondolkodnak, mit is tehetnének.

Navira, a nagy varázsló, talál is megoldást,

jóságossá varázsolja a gonosz Ariffát.

Szétzavarja a sok ordast kék varázsgyökérért,

szantálgyökér aprólékért, és egy csipet mézért.

Megkóstolja kész főzetét a híres varázsló,

oly jó ízű, mind megissza teli poharából.

A varázslat úgy alakult Navira testében,

oly jóságos lett hirtelen,  amilyen még sosem.

Akár ő is uralkodhatna a gyönyörű szigeten,

de túlságosan jó szíve nem hagyta, hogy így tegyen.

Főzött inkább italából, farkasnak, zergének,

a szigeten csak úgy hemzsegett, a sok jóságos lélek.

Nehéz volt így eldönteni, ki legyen a király,

hisz a farkas és a zerge is mind jó lélek ma már.

Adott főzetéből a gonosz Ariffának,

átnyújtotta poharát a farkasok atyjának.

Amint az ordas kortyolt mohón, jóízűen,

a jóság szétáradt hatalmas testében.

A szigeti bölcsek szerint a szívjóság a lényeg,

nem számít, hogy milyen testbe bújt be az a lélek.

Farkas és a zerge bölcsek összeültek újra,

kitalálni, ki legyen e békés sziget ura.

Végül aztán Ariffa lett a nyertes befutó,

hiszen ő már tapasztalt, rutinos uralkodó.

S bár gonoszságát, csalárdságát immár levetette,

a fenséges életet, igencsak élvezte.

Megszerették a zergék is a morcos öreg ordast,

Békésen töltötték a csendes napokat.

Néha azért, amikor egy pici izgalomra vágytak,

csapatban a farkasokkal vízi fogócskáztak.