Nyári álom

Nyári álom.

            A nagy melegben tikkadoztak a fák a kertekben és a parkokban. Még messze járt az ősz, de már több sárga levél csücsült a lombok között, jelezve, hogy nagy a szárazság.

            Egy kisfiú szunnyadozott a kanapén. Annyira tűzött a déli nap, hogy nem mehetett ki játszani a vízpartra. A szülei azt mondták, az erős napsütésben könnyen leéghet, ezért csak a kora reggeli és a késő délutáni órákban lehet úszkálni a tóban. Nézte az apukáját, amint az asztalnál ülve keresztrejtvényt fejt, közben fel-felpillant az újságból, és elgondolkodik. Az anyukája éppen a hűtőtáskát rakta meg gyümölccsel és italokkal, mert ha elindul lefelé az égen a nap, akkor ezt viszik magukkal a strandra.

A kisfiút jó érzések töltötték el, biztonságban érezte magát, elálmosodott és lassan lecsukódtak a szemei.

Egy erdőben találta magát. Óriási fák vették körül, árnyékukba plédeket terítettek, melyeken sok kisfiú és kislány hűsölt, rengeteg meséskönyvvel körülvéve. Egy nagy hűtőszekrény állt középen, a négy égtáj felé nyíló négy ajtóval. Az egyik kislány kinyitotta, egy halom fagylaltot tároltak benne, válogatott közöttük egy darabig, majd egy eperfagyit vett ki, és visszakuporodott a plédre, ahol enni kezdte. Az előtte fekvő könyv lapjain egy ürge kölyök álldogált, és vágyakozva nézte a hűs finomságot. A kislány felé nyújtotta a fagylaltot, ekkor az ürge kinyúlt a könyvből és elvette tőle, majd visszabújt a könyv lapjai közé. Ebben a pillanatban az oldalon egy ürgekölyök állt fagylalttal a kezében. A kisfiú közelebb ment a hűtőszekrényhez, kivett belőle egy újabb eperfagyit, odament a pléden ülő kislányhoz és a kezébe adta. A kislány hálásan nézett rá, és azt kérdezte:

– Magadnak nem veszel ki egyet?

A kisfiú bólintott, és hamarosan málnafagyival a kezében tért vissza. A kislány arrébb húzódott, és a kisfiú leült mellé a plédre.

– Együtt jó fagyizni, igaz? – mondta, és közelebb húzta magához a könyvet, melyben ürgekölyök állt fagylattal a kezében.

– Igen, veled is jó és az ürgével is! – felelte a kislány.

A sok gyerek, akik a plédeken ültek sűrűn nyitogatták a hűtő ajtaját, de bármennyi fagylaltot vettek ki belőle, rengeteg maradt benne.

– Otthonra is jó volna egy ilyen hűtőszekrény, ami mindig tele van fagyival! – mondta a kisfiú.

– Szeretnéd hazavinni? – kérdezte a kislány.

– Dehogyis. Akkor nektek nem lesz fagyitok. Egy másikra gondoltam, egy hasonlóra.

A kislány bólintott, ibolyakék szeme elismerően nézett a kisfiúra.

– Indulhatunk a partra? – hallotta a kisfiú a távolból az anyukája hangját.

– Igen, persze, de úgy látom, elaludt a fiúnk! – szólalt meg messziről az apukája.

– Nem, nem alszom! – felelte álmosan a kisfiú, és felpattant.

– Gyere, induljunk, már bepakoltam! – mondta az apukája.

 A kisfiú a szüleivel a tó partjára ment, ahol leterítették a plédet egy fa alá. A közelben egy kislány üldögélt, éppen tölcséres jégkrémet majszolt. A kisfiú odanézett, és látta, hogy ibolyakék a szeme.

– Válassz egyet! – nyújtotta oda a hűtőtáskát a kislány apukája a kisfiúnak.

A kisfiú belenézett a táskába, és úgy látta, hogy rengeteg tölcséres jégkrém van benne. Kivett egyet, és megköszönte. Mikor megette, elővette a labdát és elhívta a kislányt játszani. Egész délután pancsoltak a vízben. Mikor elfáradtak és kimentek a partra, látták, hogy a szüleik közelebb húzták a plédeket egymáshoz és elmélyülten társalognak.

– Te álmodtál fagyiról délután? – kérdezte a kislány.

– Igen. És téged is láttalak álmomban – felelte a kisfiú.

– Akkor jó, hogy a nyaralás többi részét a valóságban is együtt töltjük! – felelte a kislány.

            A két hét hamar eltelt, de a két család barátsága életre szóló kapcsolat lett. Kiderült, hogy ugyanabban a városban laknak, és a gyerekeik ugyanabba az iskolába fognak járni, így a nyaralás után is gyakran találkoztak. A nyári álom nem teljesen vált valósággá, mert olyan hűtőszekrény, melynek négy ajtaja a négy világtáj felé nyílik, és mindig tele van fagylalttal, sosem lett egyik gyereknek sem, de azért nagyon boldogok voltak mindannyian.