Izgága nyunyóka

Izgága nyunyóka.

             A kicsi nyuszi megszeppenve üldögélt a kert végében a fűben, ahová lerakták mikor idehozták. Ahogy körbe nézett, hintákat, homokozót és egy mászókát látott. Egy kis tulipánfa virágzott a közelében, rózsaszínű virágai a napsugarak felé fordultak. Szemlélődését gyerekhangok szakították félbe:

– Apa mit hoztál nekünk? Mi az a meglepetés, ami vár bennünket?

Egy kisfiú és egy kislány szaladt ki az udvarra, mögöttük nagy léptekkel az apukájuk jött.

– Ó, egy nyuszi! De aranyos vagy! – dicsérte a kislány, és kinyújtotta felé apró kezecskéjét.

– Látod, megijedt tőled, előbb mutatkozzunk be neki! – javasolta a kisfiú, látva, hogy a nyúl összerezzent.

– Mi fogunk rólad gondoskodni, velünk fogsz játszani. Jó lesz? – kérdezte a kisfiú, majd folytatta:

– Nyunyóka lesz a neved!

Bár nagyon figyelt, de még most sem mozdult Nyunyóka. Szép fehér szőre fényesen csillogott a lemenő nap fényében, ezért a kislány megkérdezte tőle:

– Megsimogathatlak?

Kinyújtotta a kezét és szép lassan a nyuszi hátára tette. A kisfiú odafordult az apukájához.

– Szerintem éhes, adjunk neki répát!

Apa bement a konyhába, onnan két répát hozott, a kicsik kezébe adta, azok pedig letették Nyunyóka elé, aki elfogadta a gyerekektől, mert reggel óta nem evett. Élvezettel rágcsált. Kezdte magát jól érezni. Hiszen szeretik őt! Mikor jól lakott, a kert közepe felé szaladt, a testvérek pedig utána iramodtak. Kergetőztek egy kicsit. Ettől a perctől fogva Nyunyóka meg sem állt. Mindenhová benézett, ismerkedett a hellyel. Felborította a homokozó vödröt, arrébb lökte a labdát, bebújt a kerítés melletti bokor alá, miután megnézte mi van ott, tovább szaladt.

– Hú, de izgága ez a nyuszi – jegyezte meg Anya, aki épp akkor jött ki a házból.

– Csináljunk neki estére egy hálószobát! – folytatta.

Kihozott egy nagy dobozt, letette a kerítés mellé. Vágtak rá ajtót, tettek bele puha plédet. Mikor Nyunyóka elfáradt, ott megpihenhetett. A gyerekek elköszöntek tőle, bementek vacsorázni. De továbbra sem maradt egyedül az új lakó: a sárgarigó üdvözölte.

– De örülök, hogy lesz társaságom! – rikkantotta.

 Odaszállt mellé, és szárnyait rebegtetve elmesélte mi minden történt vele aznap. Nyunyóka élvezettel hallgatta, majd ő is beszámolt a délutánjáról.

Mikor befejezték, futkározni kezdtek. A szomszéd cicája felmászott a kerítés tetejére, a rigó ezt észrevette, és huss, elszállt. Nyunyóka üdvözölte Cicát, összebarátkoztak. A cica úgy nézte a nyuszi ide-oda ugrálását, mintha egy színházi páholyban ülne.

A gyerekeket vacsora után ez a látvány fogadta. Nevetve szaladgáltak ők is, meg akarták fogni Nyunyókát, de ő nem hagyta magát.

Apa vetett véget a nagy rohangálásnak. Elkapta a nyúl frakkját, betette a dobozába és jó éjszakát kívánt neki.

Persze Nyunyókának is volt sütnivalója, megvárta, míg bemennek a házba, akkor rögtön kimászott, és addig szimatolt a kertben, amíg be nem sötétedett. Szó, ami szó, eléggé szófogadatlan jószág került a házba!

A gyerekek látták az ablakból, hogy nem talál vissza az ágyikójába, és gondolták, hogy a sötétben már fél szegényke.

– Anya, Apa, gyertek! Nyunyóka kijött a házából!– szóltak a szüleiknek.

– A baglyok lassan felébrednek, errefelé sokan élnek. Kifigyelik és elragadják Nyunyókát, ha nem visszük biztos helyre – mondta Apa.

Azzal kiszaladt a kertbe és felkapta a reszkető kis nyulat.

– Ma éjszaka az házban alszol, az előszobába teszem a dobozod. Holnapra kapsz egy szép ketrecet – szólt Apa, és bevitte Nyunyókát a házával együtt az előtérbe.

Anya a gyerekszobában volt, az esti mesét készült elmondani, mikorra Apa odaért.

– Jó, hogy észrevettétek gyerekek, hogy Nyunyóka kiszökött a kertbe! – fordultak elismeréssel a szülők a kicsik felé.

– Holnap megvesszük a nyúlketrecet, azután nem kell féltenünk őt a ragadozó madaraktól – nyugtatták meg őket.

Aznap este a baglyokról beszélgettek, akik éjszaka vadásznak és nagyon türelmesen ki tudják várni, amíg az ember magára hagyja a nyusziját. Nagyon jó a hallása, ezért odaszáll, ha motozni kezd a kis rágcsáló a szabad ég alatt, és bizony saját testsúlyánál nehezebb terhet is képes elvinni. Ezért nagyon kell Nyunyókára vigyázni!

Miután töviről-hegyire megbeszélték az esetet, Anya egy rövid mesét elmondott, azután lekapcsolta a villanyt.

            A redőnyök résein át beszűrődő holdfénynél még kicsit beszélgetett, majd lassan mély álomba merült a két gyerek.