Nyuszi Puszi

https://gabicsabi.hu
Erdő közepén, egy fenyőfa tövében lakott Nyuszi Úr, akit mindenki Nyuszi Puszinak hívott. Ezt a nevet akkor kapta, amikor elkezdett iskolába járni. Akivel találkozott, legyen az ismerős, rokon, vagy idegen, először köszönt, majd adott két puszit. Cso...

Kép forrása: Saját rajz

Erdő közepén, egy fenyőfa tövében lakott Nyuszi Úr, akit mindenki Nyuszi Puszinak hívott. Ezt a nevet akkor kapta, amikor elkezdett iskolába járni. Akivel találkozott, legyen az ismerős, rokon, vagy idegen, először köszönt, majd adott két puszit. Csodálkoztak rajta, miért csinálja, és meg is kérdezték tőle, miért ad puszit? Azt válaszolta, mert ő mindenkit szeret. Egy kicsit furcsának tartották, de az idő múlásával megszokták, és persze szerették is Nyuszi puszit. Sokan nem is tudták, hogy a keresztneve Nimród. Néha anyukája így hívta, de ő is rászokott a Nyuszi puszira. Sokkal jobban tetszett neki.

Amikor Nyuszi Puszi nyugdíjas lett, egy hatalmas bulit szerveztek neki. Az erdő összes lakója ott volt. Annyi ajándékot kapott, hogy két napig tartott, amíg kinyitotta őket, és helyet talált nekik.

Ebbe az évben eljött az ősz. Nyuszi Puszi betegen, de elment a boltba, mert a hűtőjében nem volt ennivaló. Gondolta, még a zöldségesbe is elmegy, mivel jó lenne meginni egy forró teát. Ő sok citrommal szerette. Amíg a bolt ajtajához nem ért, nem találkozott senkivel, de miután belépett, köszönt, és már ment is a teafélék felé. Hárman voltak a boltban, és feltűnt nekik, hogy Nyuszi Puszi nem adott puszit. Egymásra néztek kérdően, és hozzákezdtek halkan beszélni, hogy a nyuszi ne hallja:

  • Mi történt? Miért nem adott puszit? – kérdezte Hód Helga.
  • Nagyon gyanús ez nekem. Még ha beteg volt, akkor is odajött hozzánk, és adott puszit – válaszolta Hód Hedvig.
  • Megkérdezzük tőle? Vagy szóljunk a többieknek, vagy… menjünk oda, és pusziljuk meg mi? – mondta halkan Egér Ella, aki a pénztár mögött állt.

Ebben a pillanatban, amikor befejezték a beszélgetést, Nyuszi Puszi már vitte is kosarát a pénztárhoz. Senki nem szólt semmit. Nem mertek. Egér Ella kiszolgálta, és elköszönt tőle. Nyuszi puszi átment a zöldségeshez, és ott sem adott puszit senkinek, pedig többen voltak. Amikor vásárlás után a nyuszi elindult haza, a többiek nézték, majd Bagoly Buci megszólalt:

  • Itt baj van. Megkérdezte tőle valaki, hogy mi történt? Vagy beteg vagyok-e? – senki nem válaszolt. – Hahó! Itt valamit tenni kell! Menjünk el doktor Farkas Fedorhoz, és kérdezzük meg, mi lehet Nyuszi Puszival – mikor befejezte Bagoly Buci, felemelte szárnyait, és elrepült. A többiek szétszéledtek, tették a dolgaikat, de egész nap a nyuszira gondoltak.

Eljött az este, amikor Farkas Fedor elindult Nyuszi Puszihoz. Az út csak pár percig tartott, majd megállt az ajtaja előtt, bekopogott, és várt. Csend volt, nem kapott választ. Másodszor is bekopogott, amikor meghallotta, hogy nyílik az ajtó. Ott állt Nyuszi Puszi, kicsit fáradt arccal. Beengedte a vendéget, majd teával kínálta.

  • Mi a baj Nyuszi Puszi? – tette fel kérdését a doktor Úr.
  • Semmi sem. Nem vagyok beteg. Nem is szóltam, hogy gyere el. Tudod, ha beteg vagyok, elmegyek hozzád a rendelésre.
  • Nekem Bagoly Buci szólt, hogy biztos valami baj van, mert a köszönés után nem adsz puszit –fejezte be válaszát Farkas Fedor, és le sem vette a szemét a nyusziról.
  • Nem tudtam, hogy ilyen nagy felfordulást okoztam. Tegnap este lefekvés után, azon gondolkodtam, hogy a puszimat már biztos mindenki megunta, és nem akarnak tőlem többet kapni – felelte Nyuszi Puszi, és a szeméből elindultak a könnycseppek.

Farkas Fedor doktor Úr odament hozzá, leült mellé a kanapéra, és átölelte, majd letörölte könnyeit. Pár perc néma csend után annyit mondott:

  • A Te neved Nyuszi Puszi. A többiek neveztek el, mert szeretnek téged. Volt olyan, hogy amikor puszit adtál, valaki kinevetett? Vagy csúnyán nézett rád? Vagy elfordította a fejét? Vagy többet szóba sem állt Veled?
  • Nem volt – válaszolta a nyuszi.
  • Akkor folytasd tovább a puszikat, hisz mindenki a szeretetedre vár. Ha pedig valaki majd megunja, akkor szól Neked – majd mosollyal a száján befejezte beszédét a doktor Úr, felállt, és elindult az ajtó felé.

Amikor kinyitotta, elállt a lélegzete. Az erdő összes lakója ott állt. Csend volt, még a légy sem mozdult. Nyuszi Puszi könnyes szemmel elindult, és mindenkinek adott puszit, amit már nagyon vártak.

Bubrik Zseraldina, Író, meseiró, újságíró.

Író, meseíró, újságíró vagyok. Imádok írni, és olvasni.