Nyuszik és a róka család


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer öt kis  nyuszi. Bíborka, Nyafi és Pliccsplaccs szerette volna bebizonyítani a szüleinek, hogy ők már nagyok, így tudnak magukra és egymásra is vigyázni.

- Rendben van! Akkor megkérlek benneteket, hogy menjetek el a boltba, ahova együtt szoktunk menni minden szombaton reggel. Tudjátok, amelyik itt van háromsaroknyira. Hozzatok friss zöldségeket a zöldségleveshez és a rakott káposztához. Boglárka, te is menj velük légy szíves. Addig mi Szuszimuszival előkészülünk a sütéshez, főzéshez. Jó lesz így?

- Igen, jó lesz! – felelték. A négy kis nyuszi: Bíborka, Nyafi, Pliccsplaccs és Boglárka fűzfavessző kosárkákkal a kezükben útnak indultak. Tél vége volt, hideg, ködös idő. A földet vastag hó takarta. A bátor Bummbele nyuszik csendesen beszélgettek, amíg oda nem érkeztek a boltba. Oda betérve illemtudóan, hangosan, érthetően köszöntek, majd kiválasztották az egészséges, érett, friss káposztát, a sárga és fehér répákat, a zellert, a karalábét, paradicsomot, paprikát és vöröshagymát. Miután fizettek és elköszöntek a bolti dolgozóktól, büszkeségtől duzzadva, tele önbizalommal hazaindultak. Az első sarok után azonban egy éhes róka családdal találkoztak szembe. A nyuszik nagyon megijedtek, hisz rajtuk kívül senki se járt a környéken. Hiába sikongattak, sikoltoztak, senki se hallotta meg a hangjukat. A rókák gyorsan bekötötték a szájukat, kezüket hátrakötözték. Minden ravaszdi egy- egy nyuszit a hátára kapott és gyorsan eliszkoltak. Csak az árván hagyott zöldséges kosarak árulkodtak a nyomokkal együtt arról, hogy erre jártak. Telt - múlt az idő. Már kezdett besötétedni. Nyuszi anya nyugtalankodni kezdett.

- Hol lehetnek ennyi ideig? Talán csak nem történt valami baj? – Anya Szuszimuszival, Apa Tacsival elindultak a bolt felé, hogy utána nézzenek, hogy mi történhetett. Egyszer csak megpillantották a földön heverő kosarakat, körülötte ismerős és ismeretlen lábnyomokkal. Tacsi is szimatolni kezdett, aztán haragosan ugatni kezdett: vaú- vaú- vaú. Tudták a szülők, hogy nagy a baj! Szuszimuszi is sírva fakadt. Így anya és Szuszimuszi hazamentek a zöldséges kosarakkal és nekiálltak sütni és főzni, hisz az egész családnak korgott a gyomra az éhségtől, ráadásul így Szuszimuszi figyelme is elterelődött arról, ami történt. Apa és Tacsi pedig siettek a rókanyomok után. Egészen biztosan rókanyomok- mondta apa Tacsinak, megismerem. Közben elhaladtak sünék fészke lőtt. Nyusziapa bekopogott.

- Jó, napot, jó napot,

emelem a kalapom.

Nem látták a rókákat erre?

Nyuszikat vittek. Segítsenek, hol keressük, merre?

 

Kiszólt sün apó.

 

- Téli álmot alszik a mi családunk,

hogy mi történt? Ez szörnyű! Szánjuk- bánjuk!

Így hát nem láttuk a rókákat erre,

segítsünk keresni? De vajon merre?

- Köszönöm, de nem. Közben elhaladtak mókusék fészke lőtt. Nyusziapa bekopogott.

- Jó, napot, jó napot,

emelem a kalapom.

Nem látták a rókákat erre?

Nyuszikat vittek.

Segítsenek, hol keressük, merre?

 

 Kiszólt mókus apó.

 

- Téli álmot alszik a mi családunk,

hogy mi történt? Ez szörnyű! Szánjuk- bánjuk!

Így hát nem láttuk a rókákat erre,

segítsünk keresni? De vajon merre?

Köszönöm, de nem. Közben elhaladtak peléék fészke előtt. Nyusziapa bekopogott.

 

- Jó, napot, jó napot,

emelem a kalapom.

Nem látták a rókákat erre?

Nyuszikat vittek.

Segítsenek, hol keressük, merre?

 

Kiszólt pele apó.

 

- Téli álmot alszik a mi családunk,

hogy mi történt? Ez szörnyű! Szánjuk- bánjuk!

Így hát nem láttuk a rókákat erre,

segítsünk keresni? De vajon merre?

Köszönöm, de nem. Közben elhaladtak ürgéék oduja előtt. Nyusziapa bekopogott.

 

- Jó, napot, jó napot,

emelem a kalapom.

Nem látták a rókákat erre?

Nyuszikat vittek.

Segítsenek, hol keressük, merre?

 

 Kiszólt ürge apó.

 

- Téli álmot alszik a mi családunk,

hogy mi történt? Ez szörnyű! Szánjuk- bánjuk!

Így hát nem láttuk a rókákat erre,

segítsünk keresni? De vajon merre?

 

Köszönöm, de nem. Közben elhaladtak hörcsögék fészke előtt. Nyusziapa bekopogott.

 

- Jó, napot, jó napot,

emelem a kalapom.

Nem látták a rókákat erre?

Nyuszikat vittek.

Segítsenek, hol keressük, merre?

 

Kiszólt hörcsög apó.

 

- Téli álmot alszik a mi családunk,

hogy mi történt? Ez szörnyű! Szánjuk- bánjuk!

Így hát nem láttuk a rókákat erre,

segítsünk keresni? De vajon merre?

 

- Köszönöm, de nem. Közben elhaladtak denevérék barlangja előtt. Nyusziapa bekopogott.

- Jó, napot, jó napot,

emelem a kalapom.

Nem látták a rókákat erre?

Nyuszikat vittek.

Segítsenek, hol keressük, merre?

 

- Kiszólt denevér apó.

 

- Téli álmot alszik a mi családunk,

hogy mi történt? Ez szörnyű! Szánjuk- bánjuk!

Így hát nem láttuk a rókákat erre,

segítsünk keresni? De vajon merre?

 

- Köszönöm, de nem. Közben elhaladtak medvéék barlangja előtt. Nyusziapa bekopogott.

 

- Jó, napot, jó napot,

emelem a kalapom.

Nem látták a rókákat erre?

Nyuszikat vittek.

Segítsenek, hol keressük, merre?

 

- Kiszólt medveapó.

 

- Téli álmot alszik a mi családunk,

hogy mi történt? Ez szörnyű! Szánjuk- bánjuk!

Így hát nem láttuk a rókákat erre,

segítsünk keresni? De vajon merre?

 

- Ha megkérhetem, segítsenek!– Családom, hadd aludjon, szerintem elég leszek én is - mondta mosolyogva medveapó. Oda is érkeztek hamarosan a rókavárhoz. Erősen bedörömböltek az ajtón.

- Ki van odakünn? – kérdezte rókaapó.

- Mi vagyunk! – nyúlapó, Tacsi kutya és medve apó.

- Mi járatban vannak erre? – kérdezte rókaapó.

- A gyermekeimért jöttem! - kiáltotta haragosan nyúlapó.

- De hát, nincsenek itt! – mondta rókaapó mézes- mázos hangon.

- De itt vannak! Ide vezetnek a nyomok! A szagot is megismerte Tacsi!- kiáltotta mérgesen nyúlapó. A ravaszdi még próbálkozott volna, de a medve erejétől és erős hangjától tartott, ezért inkább ezt mondta:

 

- Itt vannak a kis nyuszik, hát persze,

eltévedtek a sűrű erdőben.

Így befogadtam őket szeretettel,

hisz hideg, zord a tél, dermesztően.

 

– húzta az időt.

Ne füllentsél ravasz róka! Tüstént add ki a nyuszikat! – kiáltotta nyuszi apa, vakkantotta Tacsi, brummogta a medveapó. Így hát nem volt mit tenni, kinyitotta az ajtót és ki is adta a négy kis nyuszit: Bíborkát, Nyafit, Pliccsplaccsot és Boglárkát édesapjának. Örömmel ugrottak apukájuk nyakába, majd elindultak hazafelé. Medveapó egy darabig még elkísérte őket. Megköszönték a segítségét, elbúcsúztak és mindenki hazament a családjához. A nyuszik is épségben hazaértek. Nagy volt ám az öröm!

Elmesélték otthon hogy történt, mint történt ez az eset.

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

Hét éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavaink...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!