Nyuszik és a róka család

Nyuszik és a róka család.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer öt kis  nyuszi. Bíborka, Nyafi és Pliccsplaccs szerette volna bebizonyítani a szüleinek, hogy ők már nagyok, így tudnak magukra és egymásra is vigyázni.

- Rendben van! Akkor megkérlek benneteket, hogy menjetek el a boltba, ahova együtt szoktunk menni minden szombaton reggel. Tudjátok, amelyik itt van háromsaroknyira. Hozzatok friss zöldségeket a zöldségleveshez és a rakott káposztához. Boglárka, te is menj velük légy szíves. Addig mi Szuszimuszival előkészülünk a sütéshez, főzéshez. Jó lesz így?

- Igen, jó lesz! – felelték. A négy kis nyuszi: Bíborka, Nyafi, Pliccsplaccs és Boglárka fűzfavessző kosárkákkal a kezükben útnak indultak. Tél vége volt, hideg, ködös idő. A földet vastag hó takarta. A bátor Bummbele nyuszik csendesen beszélgettek, amíg oda nem érkeztek a boltba. Oda betérve illemtudóan, hangosan, érthetően köszöntek, majd kiválasztották az egészséges, érett, friss káposztát, a sárga és fehér répákat, a zellert, a karalábét, paradicsomot, paprikát és vöröshagymát. Miután fizettek és elköszöntek a bolti dolgozóktól, büszkeségtől duzzadva, tele önbizalommal hazaindultak. Az első sarok után azonban egy éhes róka családdal találkoztak szembe. A nyuszik nagyon megijedtek, hisz rajtuk kívül senki se járt a környéken. Hiába sikongattak, sikoltoztak, senki se hallotta meg a hangjukat. A rókák gyorsan bekötötték a szájukat, kezüket hátrakötözték. Minden ravaszdi egy- egy nyuszit a hátára kapott és gyorsan eliszkoltak. Csak az árván hagyott zöldséges kosarak árulkodtak a nyomokkal együtt arról, hogy erre jártak. Telt - múlt az idő. Már kezdett besötétedni. Nyuszi anya nyugtalankodni kezdett.

- Hol lehetnek ennyi ideig? Talán csak nem történt valami baj? – Anya Szuszimuszival, Apa Tacsival elindultak a bolt felé, hogy utána nézzenek, hogy mi történhetett. Egyszer csak megpillantották a földön heverő kosarakat, körülötte ismerős és ismeretlen lábnyomokkal. Tacsi is szimatolni kezdett, aztán haragosan ugatni kezdett: vaú- vaú- vaú. Tudták a szülők, hogy nagy a baj! Szuszimuszi is sírva fakadt. Így anya és Szuszimuszi hazamentek a zöldséges kosarakkal és nekiálltak sütni és főzni, hisz az egész családnak korgott a gyomra az éhségtől, ráadásul így Szuszimuszi figyelme is elterelődött arról, ami történt. Apa és Tacsi pedig siettek a rókanyomok után. Egészen biztosan rókanyomok- mondta apa Tacsinak, megismerem. Közben elhaladtak sünék fészke lőtt. Nyusziapa bekopogott.

- Jó, napot, jó napot,

emelem a kalapom.

Nem látták a rókákat erre?

Nyuszikat vittek. Segítsenek, hol keressük, merre?

Kiszólt sün apó.

- Téli álmot alszik a mi családunk,

hogy mi történt? Ez szörnyű! Szánjuk- bánjuk!

Így hát nem láttuk a rókákat erre,

segítsünk keresni? De vajon merre?

- Köszönöm, de nem. Közben elhaladtak mókusék fészke lőtt. Nyusziapa bekopogott.

- Jó, napot, jó napot,

emelem a kalapom.

Nem látták a rókákat erre?

Nyuszikat vittek.

Segítsenek, hol keressük, merre?

 Kiszólt mókus apó.

- Téli álmot alszik a mi családunk,

hogy mi történt? Ez szörnyű! Szánjuk- bánjuk!

Így hát nem láttuk a rókákat erre,

segítsünk keresni? De vajon merre?

Köszönöm, de nem. Közben elhaladtak peléék fészke előtt. Nyusziapa bekopogott.

- Jó, napot, jó napot,

emelem a kalapom.

Nem látták a rókákat erre?

Nyuszikat vittek.

Segítsenek, hol keressük, merre?

Kiszólt pele apó.

- Téli álmot alszik a mi családunk,

hogy mi történt? Ez szörnyű! Szánjuk- bánjuk!

Így hát nem láttuk a rókákat erre,

segítsünk keresni? De vajon merre?

Köszönöm, de nem. Közben elhaladtak ürgéék oduja előtt. Nyusziapa bekopogott.

- Jó, napot, jó napot,

emelem a kalapom.

Nem látták a rókákat erre?

Nyuszikat vittek.

Segítsenek, hol keressük, merre?

 Kiszólt ürge apó.

- Téli álmot alszik a mi családunk,

hogy mi történt? Ez szörnyű! Szánjuk- bánjuk!

Így hát nem láttuk a rókákat erre,

segítsünk keresni? De vajon merre?

Köszönöm, de nem. Közben elhaladtak hörcsögék fészke előtt. Nyusziapa bekopogott.

- Jó, napot, jó napot,

emelem a kalapom.

Nem látták a rókákat erre?

Nyuszikat vittek.

Segítsenek, hol keressük, merre?

Kiszólt hörcsög apó.

- Téli álmot alszik a mi családunk,

hogy mi történt? Ez szörnyű! Szánjuk- bánjuk!

Így hát nem láttuk a rókákat erre,

segítsünk keresni? De vajon merre?

- Köszönöm, de nem. Közben elhaladtak denevérék barlangja előtt. Nyusziapa bekopogott.

- Jó, napot, jó napot,

emelem a kalapom.

Nem látták a rókákat erre?

Nyuszikat vittek.

Segítsenek, hol keressük, merre?

- Kiszólt denevér apó.

- Téli álmot alszik a mi családunk,

hogy mi történt? Ez szörnyű! Szánjuk- bánjuk!

Így hát nem láttuk a rókákat erre,

segítsünk keresni? De vajon merre?

- Köszönöm, de nem. Közben elhaladtak medvéék barlangja előtt. Nyusziapa bekopogott.

- Jó, napot, jó napot,

emelem a kalapom.

Nem látták a rókákat erre?

Nyuszikat vittek.

Segítsenek, hol keressük, merre?

- Kiszólt medveapó.

- Téli álmot alszik a mi családunk,

hogy mi történt? Ez szörnyű! Szánjuk- bánjuk!

Így hát nem láttuk a rókákat erre,

segítsünk keresni? De vajon merre?

- Ha megkérhetem, segítsenek!– Családom, hadd aludjon, szerintem elég leszek én is - mondta mosolyogva medveapó. Oda is érkeztek hamarosan a rókavárhoz. Erősen bedörömböltek az ajtón.

- Ki van odakünn? – kérdezte rókaapó.

- Mi vagyunk! – nyúlapó, Tacsi kutya és medve apó.

- Mi járatban vannak erre? – kérdezte rókaapó.

- A gyermekeimért jöttem! - kiáltotta haragosan nyúlapó.

- De hát, nincsenek itt! – mondta rókaapó mézes- mázos hangon.

- De itt vannak! Ide vezetnek a nyomok! A szagot is megismerte Tacsi!- kiáltotta mérgesen nyúlapó. A ravaszdi még próbálkozott volna, de a medve erejétől és erős hangjától tartott, ezért inkább ezt mondta:

- Itt vannak a kis nyuszik, hát persze,

eltévedtek a sűrű erdőben.

Így befogadtam őket szeretettel,

hisz hideg, zord a tél, dermesztően.

– húzta az időt.

Ne füllentsél ravasz róka! Tüstént add ki a nyuszikat! – kiáltotta nyuszi apa, vakkantotta Tacsi, brummogta a medveapó. Így hát nem volt mit tenni, kinyitotta az ajtót és ki is adta a négy kis nyuszit: Bíborkát, Nyafit, Pliccsplaccsot és Boglárkát édesapjának. Örömmel ugrottak apukájuk nyakába, majd elindultak hazafelé. Medveapó egy darabig még elkísérte őket. Megköszönték a segítségét, elbúcsúztak és mindenki hazament a családjához. A nyuszik is épségben hazaértek. Nagy volt ám az öröm!

Elmesélték otthon hogy történt, mint történt ez az eset.