Okos macska

Okos macska.

           A cirmos elnyúlva feküdt az ablakpárkányon. Kint ragyogott a nap. A függönyt elhúzták, az ablakot kitárták, így a sugarak melengethették az egész testét. A szemét becsukta, de nem aludt. Hegyezte a fülét, kíváncsian várta, mikor jön haza az egyik gazdája.

            Kulcscsörgés hallatszott. A zár kattant, mire kinyílt az előszobaajtó, ő már ott állt, és a betoppanó lány lábához simult.

– Megjöttem! Hiányoztam? – kérdezte tőle a hazatérő. Elégedett nyávogás hangzott válaszként.

– Lepakolok, aztán megyek tanulni! – mondta neki a lány.

A macska nem szokott bólogatni, ezért nem is tette, de magában helyeselt. Hamarosan a lány felhúzódott a kanapéra, ő az ölébe kuporodott, hagyta, hogy egy tankönyvet nekitámasszanak a hátának. Tudta, hogy mindig sok a lecke, így sokáig lehet ebben a pózban. Kis idő elteltével a gazdija megszólalt:

– Megtanultam, elmondhatom neked a történelem leckét?

A cica beleegyezett, bár ennek semmi jelét nem adta, mert továbbra is mozdulatlanul kuporgott a lány ölében. Meghallgatta a másnapra feladott anyagot, aztán megvárta, míg az összes többi órára is felkészül a lány, és azokat a leckéket is elmondja neki. Évek óta hallgatta már a gazdáját, de nem bírt betelni vele, olyan érdekes dolgokat mesélt.

– Mára befejeztük, már túl sokat tanultál, elfáradhattál! – szólt a kislány, és elment otthonról. Ő körbe sétálta a lakást, aztán felugrott az ablakpárkányra, de most az udvar felőli részen nyúlt el.

– Levegőzök egy kicsit! – gondolta, és összeszorította a szemét. Tudta, hogy veszélyes dolog a második emeleten kifeküdni a külső párkányra, de nem törődött vele, szerette a veszélyt. A bérház udvarán gyerekek játszottak, a közeli benzinkútnál rengeteg autó tankolt, a motorzaj és a zsivaj most andalította, fáradtan pihent, majd elaludt. Álmában egy autót vezetett, elgurultak egészen a tejjel megtöltött tóig, ott kiszállt az autóból, és addig lefetyelte a tejet, amíg jóllakott. Leheveredett a fűben, katicabogarak és pillangók repkedtek körülötte, lombos fák bólogattak fölötte. Megjelent egy másik cica, akivel beszélgetni kezdett, akivel jól megértették egymást. Kergetőzni kezdtek a réten, és ő egy nagyot ugrott, hogy elkapjon egy színes pillangót. Ez az ugrás olyan jól sikerült, hogy fölébredt, és azon kapta magát, hogy kizuhant a második emeletről az udvarra. Igaz, nem lett semmi baja, de ez számára teljesen ismeretlen terület volt. Szeretett volna haza találni, de nem ismerte az utat. Tudta, hogy a gazdái mikor megérkeznek, keresni fogják őt, mert nem áll most ott az előszobában, mikor nyitják az ajtót, és odabent a lakásban sem fogják találni. A nyitott ablakról valószínűleg eszükbe fog jutni, hogy ő kiesett azon. Akkor lejönnek ide, és megkeresik.

– Legjobb volna, ha itt maradnék ahová estem! – gondolta. Egy darabig álldogált, de hamarosan egy kiskutya csaholva érkezett, szeretett volna vele játszani, ezért jól megkergette őt. A cica eddig nem találkozott vele, nem tudta, hogy hová fusson előle, megijedt, és beugrott egy nyitott pinceablakon. A szeme nagyon nehezen szokta meg a sötétséget, de később már jól látott.  A sok lom között egy pici egeret pillantott meg, aki riadtan nézett rá. Neki mondta az anyukája, hogyha cicát lát, akkor meneküljön, mert az majd el szeretné kapni. Ez a macska azonban nem úgy nézett ki, mint aki üldözőbe akarja venni. Nézegették egymást, tanulmányozta mindkettő a másikat.

– Egérke vagyok! – mutatkozott be az egyik.

– Én pedig az Okos Macska! – szólt a másik.

– Miért ez a neved? – kérdezte egérke.

– Így hívnak otthon, mert mindig nekem mondja el a leckét a gazdám, és azt gondolja, hogy megjegyzem.

– És igaza van? – kérdezte az egér.

– Igen, sokat tanulok belőle. – felelt a macska.

– Azt nem tanultad, hogy engem üldöznöd kellene? – kérdezte az egérke.

– Nem, erről nem hallottam! – felelt a cica.

– Gyere, megmutatom, hogy juthatsz ki a pincéből! – mondta az egér, és azzal elindult a felfelé vezető lépcső irányába.

Kanyargós utakon haladtak, sok-sok kopott bútort, régi könyveket láttak, azután néhány lépcsőfokon feljutottak a lépcsőházba. Ott megbújtak egy sarokban.

– Most várd meg, amíg hazaérnek a gazdáid, és innen velük menj tovább! – szólt a kisegér.

– Én nem maradok veled, mert ha meglátnak a lányok, azonnal visítozni kezdenek. Szerinted én olyan rémisztő vagyok? – kérdezte a kisegér.

– Nem, te igazán aranyos kis állat vagy! – felelt a macska.

– Köszönöm, de én azért visszahúzódok a pincébe. Vigyázz magadra! – búcsúzott el a kisegér.

A cica magára maradt. Nem sokat kellett várnia, a lány szatyorral a kezében megérkezett. Elindult felfelé a lépcsőn, a cirmos követte őt. Felértek a második emeletre, és megállt az ajtóban, kereste a kulcsot. Ahogy a táskájában kutatott, lenézett a földre, és meglátta, hogy a cicája ott áll mellette.

– Hát te hogy kerültél ide? – kérdezte.

A cirmos csak nézett rá, odadörgölőzött a lábához, és alig várta, hogy bent legyen a lakásban. Mikor végre az ágyra kuporodott, akkor érezte csak magát biztonságban.

– Milyen okos macska vagy! Kiestél a nyitott ablakon, és mégis haza találtál! – mondta neki a lány, miközben a nyitott ablakot nézte.

A cica szerette volna elmesélni a találkozását a kisegérrel. Elmondani azt, hogy ő segített neki, az az incifinci kicsi egér, aki a pincében él, és aki nem jön onnan elő, mert fél, hogy a lányok megijednek tőle. Ő az okos, nem én – gondolta, de mondani nem tudta.

            A pincében a kisegér elmesélte a családjának, hogy van a házban egy cirmos cica, akivel nyugodtan lehet barátkozni, mert nem bántja őket. Okos Macskának hívja a gazdája. Az egerek csodálkozva hallgatták őt, és a mamájuk arra gondolt, végül is szerencse, hogy a kisegér olyan macskával találkozott, aki nem tudta, mit kell tennie, ha egeret lát. Elhitték ugyan, hogy így történt az eset, de sohasem mertek felmenni a második emeleti lakásba, hogy ők is megismerjék. Így maradt ritka dolog, hogy egér és cica együtt keresik az utat hazafelé.