Okos macska

Okos macska.

            A cirmos elnyúlva feküdt az ablakpárkányon. Kint ragyogott a nap. A függönyt elhúzták, az ablakot kitárták, így a sugarak melengethették az egész testét. A szemét becsukta, de nem aludt. Hegyezte a fülét, kíváncsian várta, mikor jön haza az egyik gazdája.

            Kulcscsörgés hallatszott. A zár kattant, mire kinyílt az előszobaajtó, ő már ott állt, és a betoppanó lány lábához simult.

-Megjöttem! Hiányoztam?- kérdezte tőle a hazatérő. Elégedett nyávogás hangzott válaszként.

-Lepakolok, aztán megyek tanulni!- mondta neki a lány.

A macska nem szokott bólogatni, ezért nem is tette, de magában helyeselt. Hamarosan a lány felhúzódott a kanapéra, ő az ölébe kuporodott, hagyta, hogy egy tankönyvet neki támasszanak a hátának. Tudta, hogy mindig sok a lecke, így sokáig lehet ebben a pózban. Kis idő elteltével a gazdija megszólalt:

-Megtanultam, elmondhatom neked a történelem leckét?

A cica beleegyezett, bár ennek semmi jelét nem adta, mert továbbra is mozdulatlanul kuporgott a lány ölében. Meghallgatta a másnapra feladott anyagot, aztán megvárta, míg az összes többi órára is felkészül a lány, és azokat a leckéket is elmondja neki. Évek óta hallgatta már a gazdáját, de nem bírt betelni vele, olyan érdekes dolgokat mesélt.

-Mára befejeztük, már túl sokat tanultál, elfáradhattál!- szólt a kislány, és elment otthonról. Ő körbe sétálta a lakást, aztán felugrott az ablakpárkányra, de most az udvar felőli részen nyúlt el.

-Levegőzök egy kicsit!- gondolta, és összeszorította a szemét. Tudta, hogy veszélyes dolog a második emeleten kifeküdni a külső párkányra, de nem törődött vele, szerette a veszélyt. A bérház udvarán gyerekek játszottak, a közeli benzinkútnál rengeteg autó tankolt, a motorzaj és a zsivaj most andalította, fáradtan pihent, majd elaludt. Álmában egy autót vezetett, elgurultak egészen a tejjel megtöltött tóig, ott kiszállt az autóból, és addig lefetyelte a tejet, amíg jóllakott. Leheveredett a fűben, katicabogarak és pillangók repkedtek körülötte, lombos fák bólogattak fölötte. Megjelent egy másik cica, akivel beszélgetni kezdett, akivel jól megértették egymást. Kergetőzni kezdtek a réten, és ő egy nagyot ugrott, hogy elkapjon egy színes pillangót. Ez az ugrás olyan jól sikerült, hogy fölébredt, és azon kapta magát, hogy kizuhant a második emeletről az udvarra. Igaz, nem lett semmi baja, de ez számára teljesen ismeretlen terület volt. Szeretett volna haza találni, de nem ismerte az utat. Tudta, hogy a gazdái mikor megérkeznek, keresni fogják őt, mert nem áll most ott az előszobában, mikor nyitják az ajtót, és odabent a lakásban sem fogják találni. A nyitott ablakról valószínűleg eszükbe fog jutni, hogy ő kiesett azon. Akkor lejönnek ide, és megkeresik.

-Legjobb volna, ha itt maradnék ahová estem!- gondolta. Egy darabig álldogált, de hamarosan egy kiskutya csaholva érkezett, szeretett volna vele játszani, ezért jól megkergette őt. A cica eddig nem találkozott vele, nem tudta, hogy hová fusson előle, megijedt, és beugrott egy nyitott pinceablakon. A szeme nagyon nehezen szokta meg a sötétséget, de később már jól  látott.  A sok lom között egy pici egeret pillantott meg, aki riadtan nézett rá. Neki mondta az anyukája, hogyha cicát lát, akkor meneküljön, mert az majd el szeretné kapni. Ez a macska azonban nem úgy nézett ki, mint aki üldözőbe akarja venni. Nézegették egymást, tanulmányozta mindkettő a másikat.

-Egérke vagyok!- mutatkozott be az egyik.

-Én pedig az Okos Macska!- szólt a másik.

-Miért ez a neved?- kérdezte egérke.

-Így hívnak otthon, mert mindig nekem mondja el a leckét a gazdám, és azt gondolja, hogy megjegyzem.

-És igaza van?- kérdezte az egér.

-Igen, sokat tanulok belőle. – felelt a macska.

-Azt nem tanultad, hogy engem üldöznöd kellene?- kérdezte az egérke.

-Nem, erről nem hallottam!- felelt a cica.

-Gyere, megmutatom, hogy juthatsz ki a pincéből!- mondta az egér, és azzal elindult a felfelé vezető lépcső irányába.

Kanyargós utakon haladtak, sok-sok kopott bútort, régi könyveket láttak, azután néhány lépcsőfokon feljutottak a lépcsőházba. Ott megbújtak egy sarokban.

-Most várd meg, amíg hazaérnek a gazdáid, és innen velük menj tovább!- szólt a kisegér.

-Én nem maradok veled, mert ha meglátnak a lányok, azonnal visítozni kezdenek. Szerinted én olyan rémisztő vagyok?- kérdezte a kisegér.

-Nem, te igazán aranyos kis állat vagy! - felelt a macska.

-Köszönöm, de én azért visszahúzódok a pincébe. Vigyázz magadra!- búcsúzott el a kisegér.

A cica magára maradt. Nem sokat kellett várnia, a lány szatyorral a kezében megérkezett. Elindult felfelé a lépcsőn, a cirmos követte őt. Felértek a második emeletre, és megállt az ajtóban, kereste a kulcsot. Ahogy a táskájában kutatott, lenézett a földre, és meglátta, hogy a cicája ott áll mellette.

-Hát te hogy kerültél ide?- kérdezte.

A cirmos csak nézett rá, odadörgölőzött a lábához, és alig várta, hogy bent legyen a lakásban. Mikor végre az ágyra kuporodott, akkor érezte csak magát biztonságban.

-Milyen okos macska vagy! Kiestél a nyitott ablakon, és mégis haza találtál!- mondta neki a lány, miközben a nyitott ablakot nézte.

A cica szerette volna elmesélni a találkozását a kisegérrel. Elmondani azt, hogy ő segített neki, az az incifinci kicsi egér, aki a pincében él, és aki nem jön onnan elő, mert fél, hogy a lányok megijednek tőle. Ő az okos, nem én- gondolta, de mondani nem tudta.

            A pincében a kisegér elmesélte a családjának, hogy van a házban egy cirmos cica, akivel nyugodtan lehet barátkozni, mert nem bántja őket. Okos Macskának hívja a gazdája. Az egerek csodálkozva hallgatták őt, és a mamájuk arra gondolt, végül is szerencse, hogy a kisegér olyan macskával találkozott, aki nem tudta, mit kell tennie, ha egeret lát. Elhitték ugyan, hogy így történt az eset, de sohasem mertek felmenni a második emeleti lakásba, hogy ők is megismerjék. Így maradt ritka dolog, hogy egér és cica együtt keresik az utat hazafelé.