Öreg anyóka Karácsonya

Öreg anyóka Karácsonya.

Öreganyó, kedves, gyenge, 

  kis házában ünnepelne   
kedve sivár, de a fények   
kicsi fáján szépen égnek. 
      
Karácsonyok szép emléke   
idéződik a lelkébe   
kacagások, zsivaj, lárma   
hiányzik most a házába. 
      
Nem jön hozzá ma már senki 
látja, tudja, mégis érzi 
talán valaki megnézi   
tud e így, majd ünnepelni.   
      
Gyertyát fog két ráncos keze,   
gyújtva, ablakba teszi be 
messze viszi majd az éjbe 
lángol szépen gyertyafénye.   
      
Aztán, dobog kint a hóban   
léptek zaja nyikorgóban,   
koppantás is hallik máris,   
ajtó nyílik, mosolygás is 
      
lép a lábbal, zár a két kar, 
ölel, nevet mint egy szép dal. 
Öreganyó boldogsággal   
karjában az édes lánnyal. 
      
Hát eljöttél, kincsem, lelkem? 
Nem is hiszem, nem is hittem,   
ez a kicsi ünnepi fény   
ide csalt hát, énelibém.   
      
Fények ragyognak most körbe   
kicsi házban angyalt öltve   
lett a lányka és a néne,   
ragyogva, ünnepi fényben.