Örök barátság

Örök barátság.

Nem is olyan régen történt, talán még a kungyalusi mindent tudó öregasszonyok emlékeznek is rá, amikor a mezei egér barátot keresett magának. Elindult a falu felé, a kanális partján megállt, megmosta a bajszát a vízben és ezt gondolta:
- Milyen jó a háziállatoknak! Olyan sokan vannak, biztosan nem unatkoznak egy percig sem! Körjátékot, és fogócskát is tudnak együtt játszani, bizony nekem is jó lenne legalább egy pajtás!
Befutott a falu szélén álló gazda portájára, egyenesen a baromfiudvarba, de a hangos lármától, kukorékolástól, gágogástól megijedt, és tovább rohant. Átszaladt a virágágyáson, onnan a gangra, s fel az egyik oszlopra, de hirtelen megcsúszott, és hopp… a tornácon találta magát.
Ott bizony nem más szunyókált a napsütésben, mint éppen a macska.
A mezei egér még soha életében nem látott macskát, ezért nem is ijedt meg tőle. Az pedig kinyitotta a szemét s nagyon meglepődött:
- Mi járatban vagy errefelé? – somolygott érdeklődve.
Az egér ezt válaszolta:
- Én bizony örök barátot keresek. Olyat, akivel egy tányérból ehetek, egy párnán heverészhetek, és fogócskázhatok kedvemre. Olyan örök barátot, akivel soha nem veszünk össze!
- Nekem még nem volt ilyen barátom, de nagyon szeretnék… – mondta az nyájasan.
Az egér jobban szemügyre vette a macskát:
- Jé… neked is szürke bundád van! És milyen szép hegyes füled! Olyan, mint az enyém. És nahát… milyen szép a farkincád! Ó, hogy mi mennyire hasonlítunk egymásra! Mint két tojás!
- Ennek igazán örülök! Gyere közelebb és igyál a tejecskémből! – hízelgett a macska.
- Igazán kedves vagy és jószívű barát! – lelkendezett a kisegér.
Az pedig megörült a dicséretnek és hangosan dorombolni kezdett.
- Ó, de csodálatos hangod van! Ha megunjuk a játékot, énekelsz majd nekem, én pedig áhítattal hallgatlak!
A macska pedig gyorsan megkérdezte, miközben megvillantotta fényes szemeit:
- És mit szeretnél játszani?
- Mondd meg te!
- Fogócskázzunk! – szólt mosolyogva.
Így is lett. Nagy boldogan szaladgálni kezdtek a tornácon. Az egér vidáman befutott a virágcserepek közé, de a macska gyorsabb volt, s mikor utolérte, kieresztette a körmét, s megkarmolta vele az egeret. Az egér, hangosan pityeregni kezdett:
- Hé, figyelj jobban! Ez nagyon fájt! Elszakítottad a bundámat!
A macska szenvtelen arccal bámult rá, és ezt mondta:
- Lépjünk túl rajta, és fuss gyorsabban, nehogy utol érjelek!
Az egér szaporábban kezdte szedni a lábait, nyargalt, mint a szél, de a macska megint utol érte és egy hirtelen mozdulattal beleharapott a fülébe. Az egér pedig ismét feljajdult:
- Nézd csak, megharaptál! Kérj azonnal bocsánatot! – zokogott.
- Én soha nem szoktam bocsánatot kérni! – sértődött meg a macska.
- Az örök barátok vigyáznak egymásra, nem durváskodnak játék közben! – szipogott hangosan az egér.
- Te vagy a hibás, miért nem figyeltél jobban! Futkosok itt össze-vissza, pedig heverészhetnék a napon, de feláldoztam a pihenésem miattad! Játszópajtást kerestél, ha jól emlékszem… nem nekem fontos ez!
- Nézd, már nem is fáj! – békítgette a macskát az egér.
- Nem hiszek neked!
- Tényleg semmi bajom! – füllentette az egér a barátság kedvéért.
Ismét futni kezdtek, egyre gyorsabban. Az egér, most már alig bírta szusszal, az ereje fogytán volt, fájt a füle is, de nagyon figyelt, nehogy utol érje a macska. Futás közben bukfencezett, majd jobbra, balra cikk-cakkban ugrálva igyekezett kitérni előle. Lihegve szaladt be a lapát mögé, felszaladt a seprűnyélen, s amikor az elvágódott a földön zihálva bújt el a lábtörlő alatt. De a macska ott nyargalt a nyomában. Az egér azt gondolta, hogy nem látszik, de bizony kilógott a farkincája és a macska egy mozdulattal leharapta. A kisegér jajgatva mászott ki a lábtörlő alól s mielőtt megszólalhatott volna, abban a pillanatban a macska, hamm… bekapta az egész egeret.
Hát így történt, hogy a macska és az egér soha nem vesztek össze, és örökké barátok maradtak!