Palkó és Gomba mesék- Öszi eső

Palkó és Gomba mesék- Öszi eső.

Őszi eső

Elérkezett az őszi szünet ideje. Palkó ismét a nagyszüleinél tölti ezt a rövid, de annál eseménydúsabb időszakot. Egy borús, de száraz reggel Palkó finom, édes illatra ébredt. Hú, meg kell keresni, honnan jön ezt. Belelépett papucsába, és elindult volna az ajtó felé, ám valamiben megbotlott.

-Gomba!- mondta mosolyogva, majd megsimogatta kiskutyája fejét, aki heves farokcsóválással fogadta kis gazdája szeretetét. Az illat egyre erősebb volt, mire a konyhába érve már meg is látta, honnan szállt az. Egy pohár forró kakaó és finom perec várta az asztalon Palkót. Gyorsan megreggelizett, majd felvette nadrágját, cipőjét és pulóverét, és már indult is volna, ám nagypapája utánaszólt.

-Palkó. Ez nem lesz megfelelő öltözék.

-Miért nem, Nagypapa?- kérdezett vissza a fiú.

-Mert lóg az eső lába.- mondta mosolyogva a nagymama, és kedvesen megsimogatta unokája arcát.- Csizma, esőkabát, sál és sapka legyen rajtad.

Így Palkó gyorsan átöltözött, és már rohant is ki a ker végén lévő erdőbe Gombával együtt. A lehullott falevelek színes takaróként lepték be a talajt, és a fiú imádott végiggázolni és rúgdosni a sok avart, mint minden gyermek. A kiskutya is vidáman vakkantva szaladt végig az avarban. Látszott rajta, hogy ő is élvezi. Kisvártatva megérkeztek a kis patakhoz. Palkó nekiszaladt, és átugrotta könnyedén. Így tett Gomba is, ez is nagyon jó móka volt. Közben folyamatosan hullottak a falevelek az ágakról. Olyan volt, mintha hóesés lett volna, csak éppen... levelekből. Sárga, barna, vörös, zöld és narancssárga színekben pompázó csodás formájú falevelek. "Ebből párat hazaviszek, és beragasztom a naplómba."-gondolta magában a fiú. Ahogy mentek-mendegéltek, elérték a nagy patakot, amit már nem lehetett átugrani, hanem egy íves kis fahíd kötötte össze a két partot. A híd mindkét oldalán három lámpa biztosította az átkelést azoknak, akik sötétedés után szerettek volna átkelni rajta. Palkó minden esteben, amikor erre járt, megállt a híd előtt, és amilyen gyorsan tudott, átszaladt rajta. Na, nem félelem miatt, hanem csak  a versenyszellem kedvéért. Most is így tett, és Gomba most is hamarabb átért, mint gazdája. A fiú mosolyogva rázta a fejét négylábú barátjának, amiért megint gyorsabb volt.

-Már csak pár perc séta, és végre megérkezünk Nikiékhez.- mondta mintegy magának. A lány volt Palkó legjobb barátja, és egyben legmesszebb lakó szomszédja, de nagyon szeretett hozzájuk járni. De addig még egy kis erdőn kellett átvágniuk. Ez az erdő kicsit sűrűbb volt, mint a többi környéken lévő, telis tele magas fenyőfákkal és egyéb fákkal, de kis ösvény vezetett végig rajta. Az erdő közepén volt egy kis faház, ami pihenőhelyül szolgált az arra járóknak. Volt benne egy kis pad és asztal is. Épp azon tanakodott, hogy minek kellett az esőkabát és csizma, mikor elkezdett csepegni az eső.

-Hoppá.-mondta a kutyájának.- Csepp, csepp, csepereg. Remélem, mindjárt eláll.

De egyre jobban csepegett, majd átváltott esőbe. Palkó szedte a lábát, ahogy csak tudta. Gomba előtte futott, és mintegy mutatta az utat gazdájának, mert tudta, hogy a faházban húzzák meg magukat. Ekkor már zuhogott az eső, és az esővel együtt a falevelek is mind jobban váltak el az ágakról. Néhol már kisebb tócsák is kialakultak, ezeken Palkó örömmel gázolt át a gumicsizmájával.

-De jó, hogy papára és mamára hallgattam.- sóhajtott fel. El sem tudta volna képzelni, hogy mi lett volna, ha nem veszik észre a nagyszülei, hogy milyen ruhában akart elindulni.

Ahogy odaért a faház közelébe, Gomba izgatott csaholással és farokcsóválással jelezte, hogy valaki már megelőzte őket. Palkó kíváncsian pillantott be, és észrevette...Nikit.

-Niki. Hát te?- kérdezte kíváncsian.

-Épp hozzátok indultam.- felelte a lány.- Csak eleredt az eső.

-Én pedig hozzátok indultam.- mondta vidáman Palkó.

-Hát ha már így alakult, akkor gyere.-ajánlotta fel Niki.

Ekkor Gomba felvakkantott.

-És te is gyere, kis barátom.-mosolyodott el a lány.

Még egy kicsit esett az eső, majd szépen lassan elállt. Ekkor felkerekedtek, elértek az erdő szélére, onnan még pár perc séta, és megérkeztek a kislányék házához. A ház mögött takaros kert, a kert végében újabb erdő, a távolban magas, havas hegycsúcsok. A közelben elszórtan több házacska is állt, mindegyik kémyényéből szállt a füst.

A gyerekek bemenek Nikiék házába, levették a csizmát, a kabátot, és bementek a konyhába. 

És mit látott az étkezőasztalon Palkó? Kakaót és perecet.