Pillangóból lett kislány

Pillangóból lett kislány.

            Anya elmélyülten válogatott a ruha osztályon. Ballagásra készültek, és szeretett volna mindkét gyerekének ünnepi ruhát vásárolni. Mindenfelé ruhák lógtak, szépen, vállfákra feltéve. Pirosak, kékek, fehérek, zöldek. A kislány szinte beleszédült, ahogy körbe nézett a földszinten.

            – Próbáld fel ezt! – szólt Anya, és levett egy rózsaszínű, margaréta mintás pamut ruhát.

– Ez éppen jó rám! – mondta a kislány, miközben illegette magát a tükörben.

– Igen, ezt megvesszük! – felelt Anya, és a kosarába tette. 

– Ez a kék nadrág a sok zsebbel tetszik? – kérdezte a kisfiától.

– Nagyon jó lesz, csak menjünk már! – felelt a gyerek.

– Tessék, próbáld fel! – nyújtotta Anya. A kisfiú felpróbálta, de már nagyon unta az egész vásárlást. Szerencsére jó lett a nadrág, de még inget és cipőt is kellett vásárolni. Mikor mindezeket már a kosár mélye rejtette, Anya megszólalt:

– Magamnak is nézek egy alkalmi szoknyát, addig legyetek türelemmel! Azzal elindult a felnőtt áruk felé. A gyerekek követték őt, rengeteg blúz, kabát és ruha mellett mentek el, mire végre megérkeztek a célhoz.

– Mennyi szoknya függ itt! Nézd, ezek majdnem a földig érnek! – mondta a kisfiú a húgának.

– Gyere, üljünk le, én elfáradtam – folytatta, és bebújt a lelógó szoknyák mögé.

– Jól van, jövök!– felelte a kislány, és a bátyja mellé telepedett. Friss, új illata volt a sok színes anyagból varrt pettyes, csíkos és mintás szoknyának. Üldögéltek egy-két percig, aztán hogy kényelmesebb legyen, a kislány hátradőlt.

– Nézd, mozog a fal! – szólt a bátyjához.

– Tényleg! Megpróbálom kintebb tolni! – mondta a kisfiú, és két kezével ránehezedett. Megdöbbenve látta, hogy a fal elmozdult. Kinyílt, mintha ajtó volna. Egy csodálatos világ tárult eléjük. Egy hatalmas rét, tömve tarka virágokkal, amik felett pillangók röpködtek. Szemben egy hegy tört az ég felé, fehér sziklák díszítették. Jobbra csörgedezett egy kis patak, keskeny fahíd vezetett át rajta. A rét közepe volt a legmeglepőbb! Egy nagy fagylaltos pult állt ott, óriási kanállal tíz néni mérte a színes gömböket a tölcsérbe. Volt, aki almazöld halmokat kért, mások málnavöröset, de a hófehér és narancssárga gombócok is ott díszelegtek a gyerekek kezében. A nénik, akik adagolták a fagylaltot, az áruházban kirakott ruhákban álltak a pult mögött. Ott lógott az árcédula a pettyes és csíkos szoknyák derekán.

– Kérjünk mi is fagyit! Gyere, szaladjunk oda! – javasolta a kisfiú, és már húzta is magával a húgát.

– Néni, én csokoládét kérek! – rendelt a kisfiú, mikor sorra került.

– Sárgabarackot tessék adni! – kérte a kislány.

Lekuporodtak a fűbe, úgy ették a fagyit.  Egy sárga pillangó rászállt a barna gömbre.

– Szereted te is a csokifagyit? – kérdezte a kisfiú tőle.

– Nagyon. A kedvencem. A többiek el szoktak zavarni, ha rászállok! – felelt a lepke.

– Repülj ide, kóstold meg a sárgabarackot is!– mondta a kislány. A pillangó evett egy kicsit a másik gömb fagylaltból, majd megrázta magát. Hirtelen egy kislánnyá változott. Hosszú, hullámos szőke haja, sötétkék szeme, napsárga ruhája csillogott a zöld fűvel borított réten.

– Te pillangó vagy kislány vagy? – kérdezte a kisfiú.

– Én pillangó vagyok, de ha jószívű gyerekekkel találkozom, átváltozok kislánnyá. Gyertek, a patakhoz, ott lehet hintázni és labdázni is! – hívta őket a pillangóból lett kislány.

– Megyünk! Ki ér oda hamarabb? – kérdezte a kisfiú, és futásnak eredt. A két lány bármilyen szaporán szedte a lábát, nem tudta utolérni, ezért ő lecövekelt a cél előtt, és megvárta őket.

– Nem akarsz első lenni? – kérdezte a pillangóból lett kislány.

– Legyünk mindhárman elsők! – felelt a kisfiú, és futott a lányokkal együtt tovább.

A patak melletti játszótéren találtak sok pöttyös labdát, kiválasztottak egy szép kéket, és adogatták egymásnak. A hinták hívogatóan libbentek egyet a szélben, ezért kisvártatva kipróbálták őket is. Jó magasra hajtották. Fentről látták, hogy a fagyis nénik szüntelenül osztogatják a színes gömböket, a gyerekek pedig folyamatosan érkeznek és a sor végére állnak.

– Jó lenne még egy kis fagylalt! – mondta a kisfiú.

– Anya szerint egy gömb elég – felelt a kislány.

– Igaz, csak a szemem kívánja! – mondta a kisfiú.

– Sok gyereknek megfájdul a hasa, annyi édességet töm magába itt a réten!– szólt hozzá a beszélgetéshez a pillangóból lett kislány.

– Gyertek, nézzük meg a patakban a pisztrángokat! – folytatta, és leállította a hintát, majd kiszállt.

A halak jól érezték magukat a hűs vízben, néha ezüstösen megcsillantak. A gyerekek álltak a parton, és hosszan figyelték őket.

– Ti nem szeretnétek fürdeni? – kérdezte az egyik pisztráng tőlük, azzal varázsolt három fürdőruhát.

A gyerekek felvették, majd megmártóztak a kristálytiszta vízben. A pisztrángok ott úszkáltak körülöttük, örültek, hogy van társaságuk.

– A többi gyerek sosem jön erre, Mindegyiket csak a fagylalt érdekli! Ezért a halacskák most élvezik, hogy együtt játszunk velük! – magyarázta a pillangóból lett kislány.

A gyerekek nagyon jól érezték itt magukat, sokkal jobban, mint vásárláskor az áruházban.

– Hol vagytok? Hová tüntetek? Az előbb még itt voltatok! Jaj, elvesztek a gyerekeim! – hallották Anya hangját.

A ruha osztályon az eladók segítettek keresni a testvéreket. Megnéztek minden egyes próbafülkét. Körbe járták az egész területet.

– Vissza kell mennünk, mert az anyukánk aggódik értünk! – mondták a gyerekek a pillangóból lett kislánynak, azzal elköszöntek és szaladtak át a réten, egészen az ajtóig, amin kijöttek. Visszabújtak a lelógó ruhák alá.

– Itt vagyunk Anya! Nem vesztünk el! – kiáltották. Ebben a pillanatban Anya szétnyitotta előttük a szoknyák sűrűjét, és megkönnyebbülten felsóhajtott.

– De örülök, hogy megtaláltalak titeket! – mondta, és a gyerekek látták, hogy a szoknyán, amit éppen felpróbált, ott lóg az árcédula.

            Anya kifizette a ruhákat, és elindultak hazafelé.

– Nagyon untátok magatokat, ugye? Veszünk fagyit, gyertek! – mondta.

– Már ettünk az előbb! – válaszoltak a gyerekek.

– Igen, tudom, elszunnyadtatok és fagyiról álmodtatok a nagy melegben! – mosolygott Anya.

– Kérek egy gombóc csokoládét és egy gombóc sárgabarackot! – szólt a fagyis nénihez, aki jól megmerítette a kanalat, és a tölcsérbe tette a gömböket. A kisfiú a csokoládét, a kislány a sárgabarackot vette el. Arra repült egy sárga pillangó.

– Gyere, egyél fagyit! – hívták a gyerekek.

– Köszönöm, ma már ettem! – felelt a lepke, és eltűnt a szemük elöl. Látták, amint a távolból egy sárga ruhás, hosszú, hullámos hajú kislány tűnik fel, és mosolyogva int feléjü