Pingvinke legyőzi a félelmet

Pingvinke legyőzi a félelmet.

            – Apa nézd! Ott ül a jégtáblán egy kis pingvin! Vigyük haza! – kiáltott egy kisfiú az apukájának. A kutatók már befejezték a munkát a Déli sarkon, és hazafelé indultak, mikor egyikük gyermeke ezzel a kívánsággal állt elő.

            A kis pingvint már napok óta sodorta a víz. A családjának minden tagja beugrott a jégtáblák közé, őt is hívták, de írtózott a tengertől. Senki nem gondolt arra, hogy létezik olyan pingvin, aki iszonyodik a víztől. Családja kétségbeesetten próbálkozott a végsőkig, de az úszó jégtáblára már nem tudtak felkapaszkodni, és a pingvin fiókát sem tudták rávenni, hogy megmártózzon a jeges vízben. Úgy döntöttek, hogy csapatot szerveznek, és együtt indulnak a keresésére. Felkutatták az egész környéket, eredménytelenül.

Eközben a kisfiú apukája felmérte, hogyha az újszülött pingvint magára hagyják, akkor éhen pusztul. Ezért megközelítették a jégtáblát, mentőcsónakot engedtek le a madárért, és pártfogásukba vették őt. Amint a fedélzetre került megetették, megitatták, és aztán szerették volna a tengerben útjára bocsátani. De ő kapálózott ez ellen, egyetlen porcikája sem kívánta a vizet.

– Majd én vigyázok rá! – ajánlotta fel a kisfiú. A felnőttek kénytelenek voltak beleegyezni, mást nem tehettek.

Végre megérkeztek az antarktiszi repülőtérhez, ahonnan hamarosan hazaindult a gépük. Izgalmas út előtt álltak! Pingvinnel a fedélzeten együtt utazni nagyon mókás! A kisfiú melletti székbe ültették, és onnan figyelte, ahogyan egyre kisebbé válik a jégvilág, ami az otthona volt eddig. Hamarosan elaludt, és arra ébredt, hogy már lefelé ereszkednek. A kisfiú és az apukája ezután a csomagokkal együtt őt is hazavitték a házukba. Ott a kisfiú anyukája nagyon kedvesen fogadta, adott neki enni és innivalót, a kertben megtöltötte a felfújható medencét vízzel, a hűtőszekrényből jégkockákat vett ki, és beletette.

– Érezd magad otthon! – mondta.

Pingvinkének azonban esze ágában sem volt bemenni a vízbe. Inkább a fotelt választotta! Abban jól elhelyezkedett és mikor bekapcsolták a televíziót, olyan nagy érdeklődéssel nézte, mintha egészen mostanáig erre vágyott volna. Apa és Anya csodálkozva figyelték. Ezek után már tudták, hogy nem lehet őt a kertben hagyni. Kialakítottak egy pingvin lakot a nappalijukban.  Kapott egy szép ágyacskát, és egy kis labdát is, hogy ne unatkozzon, ha felébred. Mindannyian aludni tértek.

Reggel arra ébredtek, hogy szól a televízió. Lementek a nappaliba, és furcsa látvány fogadta őket. A kis pingvin ült a fotelban és csatornákat váltogatott a távirányítóval. Talált egyet, ahol éppen a Déli sarkról tudósítottak. Elmondták, hogy egy nagy csapat pingvin kutat a tengeren, egy elveszett családtag után. Legalább ezer pingvin gyűlt össze. A szélrózsa minden irányában haladtak előre, és az összes úszó jégtáblát célba vették.  Bekukkantottak a tetejére, nincs-e ott pingvinke.

– Itt vagyok, itt vagyok! – kiabált, mikor meglátta elkeseredett szüleit a képernyőn. Persze ők nem hallhatták. A tudósításnak vége lett, és a kis pingvin nagy elhatározásra jutott. Kitotyogott a kertbe, összeszedte minden bátorságát, és betoccsant a felfújt vízzel telt medencébe. Mikor már benne ült, nagyon büszke lett magára.

– Megcsináltam! Vízben ülök! Nem is olyan rossz! – kiáltotta.

– Anya, Apa, megyek haza, megtaláljuk egymást, meglátjátok! –  folytatta a rikoltozást.

A kisfiú kijött a kertbe, és azt kérdezte tőle:

– Legyőzted a félelmedet, ugye? Láttad a családod, sajnálod őket, hogy annyit aggódnak miattad, igaz? Erőt adtak neked, és így le tudtad győzni a víziszonyt! Szeretnél hazamenni hozzájuk?

– Igen, vigyetek engem haza! – felelte.

Apa telefonálgatni kezdett. Hamarosan megtudta, hogy még aznap este indul egy másik kutatócsoport az Antarktiszra. Megkérte őket, hogy vigyék magukkal a kis pingvint.

– Estig még gyakorolhatod az úszást! Úgy hamarabb megtalálod a családod, ha jól úszol! – mondta a kisfiú a madárnak.

Pingvinke nagyon szorgalmasan tanult. Mire eljött az este, egészen jól úszott. Autóval kivitték a reptérre, és felültették a repülőre. A kutatócsoport vigyázott rá az úton. Mikor végre landoltak a Déli sark repülőterén, már várta egy hajó, amely elvitte arra a helyre, ahol megtalálta a kisfiú.

Ott egy szomorú pingvin csapatot látott, akik a legközelebbi jéghegy falához húzódva lógatták az orrukat. Legalább ezren voltak.

A hajóról a kicsi pingvin beugrott a vízbe, odaúszott a jéghegyhez, és így kiáltott:

– Engem kerestek? Apa, Anya, itt vagyok!

Mindannyian betoccsantak a vízbe, kisvártatva ezer pingvin úszkálta őt körül.

– A víziszonyos pingvin legyőzte a félelmét! Már tud úszni! Nézzétek, itt van végre közöttünk! – kiabálták boldogan.

            A kutatócsoport tagjai videóra vették a jelenetet, és elküldték a kisfiúnak. A gyerek és a szülei együtt nézték meg a felvételt, amin boldogan úszkál a kis pingvin a családjával együtt. Sokat izgultak ezért a kis fiókáért, de megérte követni a sorsát, látni, amint erőt vesz magán és legyőzi a félelmeit, hogy elérje a célját, a találkozást a rokonaival.