Piri, a pipacs

Piri, a pipacs.

Szép nyári nap volt. Üde, friss, zsenge volt a pázsit a réten. Katicák, lepkék zsongtak itt és ott. Szelíd szellő fújdogált, hogy ne perzseljen fel mindent az izzó napsugár.

Piri, a pipacs gondtalanul táncikált a fűben, jókedvűen dudorászott. Egyszer csak arra röppent egy aprócska kismadár. Leszedett egy marék pitypangot, amiből koszorút font a fejére.

-          Nézd Piri, milyen szép!

-          Olyan gyönyörű vagy, mint egy királylány!

-          Tényleg?

-          Komolyan, ha mondom!

-          Királylány vagyok! – kacagott fel az aprócska kismadár.

Arra szállt a pille.

-          De szép Piri, a pipacs! Még szebb lesz, ha rászállok. – így is tett.

Meglátta ezt az aprócska kismadár.

-          Ó, hogy tündökölsz a réten és milyen kedves az a masni a fejeden!

-          Tényleg?

-          Komolyan, ha mondom! – Virágtestvérei helyeslően bólogattak.  Nagyon megörült Piri, a pipacs majd tovább táncikált a fűben, pörgött- forgott tüllruhájában, miközben jókedvűen dudorászott.

Az aprócska kismadár füttyögött hozzá.