Pisi Matyi, Kaka Matyi  és Bendőcske

Pisi Matyi, Kaka Matyi  és Bendőcske.

Egyik nap elküldtem a két kislányomat a Patyolatba, hogy hozzák haza a kész, frissen mosott, vasalt ágyneműt. A nagyobbik lányom úgy 8 éves lehetett, a kisebbik meg 5. A Patyolat a házunkkal szemben lévő üzletsoron volt, de egy villamos sín választotta el. Még mielőtt elengedtem volna őket a lelkükre kötöttem, hogy óvatosak legyenek, többször nézzenek körül, mielőtt a zebrán átmennek, valamint ne álljanak senkivel szóba, bármit is mondanának, ígérnének nekik.

Mit például?-kérdezte Bianka.

Hát például azt, hogy anyukátok azt üzeni, hogy gyertek velem. Vagy, hogy van egy cuki kiskutyám, megnézitek?

És ha cuki kiscicája van?-kérdezte Zilike.

Akkor sem! Szigorúan tilos bárki idegennel elmenni. Vagy csokit akar adni…

Ja, ha egy cukros bácsi jönne?-legyintett Zília mindentudóan.

Ezt már tudjuk az oviból.

Igen…pontosan, szóval senkivel ne elegyedjetek beszélgetésbe. Miután megígérték, hogy mindenféle csábításnak ellenállnak elindultak a feladatot teljesíteni.

Kb. 20 perc múlva már otthon is voltak. Amikor kérdeztem, hogy minden rendben ment-e, Bianka a következőket mondta:

Igen anya, ahogy mondtad senkivel nem álltunk szóba. Még a patyolatos nénivel sem.

Hát, akkor csak némán átnyújtottátok neki a cetlit és ő elvette, ti meg fizettetek?

Nem egészen, így történt.

Hát akkor meg hogy?

Megkérdezte, hogy hogy hívnak minket?-Szólt közbe Zília. Én meg azt mondtam, hogy engem Pisi Matyinak, a testvéremet meg Kaka Matyinak!-

Mi van? –nevettem fel, hát ez meg hogy jutott az eszedbe.

Nem emlékszel anya, veled néztünk meg egy gyerekekről szóló filmet Fülöp atyáról és abban szerepelt két gyerek, akiknek ez volt a nevük.

Ja tényleg! -Csaptam a homlokomra. És persze nem akartad az igazi neveteket elárulni, ugye?

Igen. Ekkor már eszembe jutott a kiváló olasz film, a címe Legyetek jók, ha tudtok! volt, mely Néri Szent Fülöpről szólt, aki a középkorban élt, és magához vette a szegény gyerekeket és felnevelte őket. A film tele volt humorral és megható jelenetekkel. Mert Fülöp atya arról híresült el, hogy a vidámságot mindennél többre tartotta, mint a melankóliát. Ez volt a titka népszerűségének a római szegények folklórjában. 

És mit szólt erre a patyolatos néni?-kíváncsiskodtam tovább.

Hát azt mondta, hogy ritka neveletlen gyerekek vagyunk.

Mire Ti?

Mire mi azt mondtuk, hogy a néni neve pedig lehetne Bendőcske, mert olyan a lehelete, mint Szent György sárkányának…

Jézusom! Ezt is a filmből vettétek át?

Igen. Majd Zili azt mondta, mert látta, hogy a néni csokit eszik, hogy: a néninek ki fog hullani a foga, ha sok csokit eszik, de különben is, aki édességet eszik az keserűt kakil…

Te szent Isten! Jól lejárattatok minket apával.

Miért? Értetlenkedtek a kislányaim.

Többet nem is akarok tudni, hogy még miket mondtatok.

Semmit, csak amikor a néni megkérdezte, hogy mit csinálnak a szüleitek? Zilike annyit mondott, hogy tanár az anyukánk és higrológus az apukánk. Erre a néni azt mondta, hogy na ez szép mondhatom! Mire mi örültünk.

És utána mi történt? Utána azt mondtuk, hogy de most már nem mondunk semmit, mert idegenekkel nem szabad szóba állnunk. Mire a néni megkérdezte, hogy hol lakunk?

És erre mit válaszoltatok?

Hát, hogy nem tudjuk…Pedig ugye tudjuk, de nem akartuk elárulni neki. Ugye anya jól tettük?-kérdezte Zili.

Igen, örülök, hogy ilyen szófogadó gyerekek voltatok, de legközelebb a keresztneveteket azért megmondhatjátok, mert a néni ismer titeket, hiszen már évek óta oda járunk az ágyneműnket tisztíttatni. Bár azt hiszem, hogy ezek után lehet, hogy jobb, ha másik Patyolatot keresünk!