Pogi elcsatangol - Részletek a Tacsi-sztorik c. készülő mesekönyvemből

Pogi elcsatangol - Részletek a Tacsi-sztorik c. készülő mesekönyvemből.

1. Tacskók a pékségben

Nagy volt az öröm Pék Boldizsár pékségében, amikor három hónapja kiskutyák jöttek a világra. Cipó, a tacskólány és a szomszédban élő Vekni nevű tacskófiú három csodaszép kölyök szülei lettek. Pékné Kalácska Bertus néni nevezte el a kicsinyeket: a legducibb Zsömi lett, a Perec nevet kapta a leggörbébb lábú és Pogi lett a neve a legapróbb kölyöknek.

Cipó, akinek először születtek kölykei, nagyon jó anyának bizonyult. Az apróságok gyorsan növekedtek. Vekni többnyire a kerítésen keresztül figyelte kis családja hétköznapjait. Néha egy kis kergetőzésre áthozta gazdája, Vértes Vilmos hentesmester. Ilyenkor mindig hozott a kutyacsaládnak is finom falatokat az üzletéből. Cupákokat Cipónak, virslit a kölyköknek, amit azok pillanatok alatt föl is faltak. Ha megérezték Vilmos bácsi közeledtét, egymást túlugatva igyekeztek a legfinomabb csemegéket megszerezni. A legapróbb, Pogi addig furakodott, amíg legelőre nem került a sorban. De másban is jeleskedett a legkisebb kölyök. Ő bizonyult a legkíváncsibbnak, legfürgébbnek, legjátékosabbnak. Ez a sétáltatásoknál is beigazolódott. Elég volt kivárni, hogy mindent alaposan megvizsgáljon, megszimatoljon. Aztán meg olyan sietős tempót diktált, hogy Bertus néni alig bírta szusszal.

Nagy feltűnést keltett a környéken a kutyacsalád sétáltatása. Az idősebb hölgy, aki négy tacskót vezetett, mindegyiknek más színű volt a póráza és a nyakára kötött kiskendője. Cipóé volt a barna szín, Zsömié a sárga, Perecen kék színek voltak, Pogi pedig pirosban pompázott.

2. Pogi eltűnése

A pékség ajtaja felett egy nagy kifli volt a cégér, rajta a felirat: Pék Pékség. Az ajtónyitáskor csilingelő szélcsengők jelezték a vevő érkezését. A boltban többnyire Bertus néni „tartotta a frontot”, ő foglalkozott a vásárlókkal. A pékműhelybe is be lehetett látni az üzletből egy nagy üvegfalon keresztül. Ott készítette Boldi bácsi a finomságokat: a kakaós csigákat, briósokat, batyukat… A hajnali kelesztésnél még nem volt nézőközönsége, de a nap többi részében mindig akadt néhány bámészkodó vevő. A boltból egy üveges ajtó vezetett az udvarra. A kiskutyák születése után Boldi bácsinak kevesebb lett a nézője, mivel a gyerekek főleg az udvaron szaladgáló kutyákat bámulták kíváncsian.

A tacskók számára a nap fénypontja az volt, amikor a délutáni zárás után Bertus néni kezében meglátták a színes pórázokat. Készségesen tűrték, hogy gazdájuk „felszerszámozza” őket, aztán indulás az utcára.

A Pék Pékség a Madaras-lakótelep szomszédságában, a Fecske utca 2. számú családi házban volt. Az utca ezen oldalán további családi házak álltak, de az úttest másik felén már a lakótelep tízemeletes épületei sorakoztak. A kutyasétáltatás során Bertus néniék nem merészkedtek a magas házak közé, inkább csak a családi házas oldalon, vagy a házuk mögötti Holló utcában közlekedtek. Ott is kisebb épületek álltak, többnek a kapujában barátságos, vagy ijesztő kutyaugatás fogadta az arra poroszkáló tacskócsapatot.

Hétfő délután is a Holló utcában sétáltak, amikor velük szemben egy ismeretlen fiú jött, kezében tartva egy nagy testű kutya pórázát. Még sosem találkoztak, így Bertus néni – biztos, ami biztos – szorosabbra fogta a kutyáit. A nagy állatnak nem igazán tetszett a látvány, így egyre erősebb morgással, majd hangos ugatással fejezte ki érzelmeit. A tacskókat ez megijesztette, így négyen négyfelé akartak tartani. Cipó ugyan néhány bátortalan vakkantással viszonozta az idegen kutya ellenséges magatartását. Az ijedt tacskók rángatása és egy kiálló gyökérdarab azt eredményezte, hogy Bertus néni megbotlott. Hogy fékezze az esés erejét, mindkét kezét maga elé kapta, elengedve így a pórázokat. Szerencsére nem ütötte meg nagyon magát, de a kutyusok szerteszét futottak. A fiú fölsegítette a nénit és közben a nagykutyát is sikeresen megfékezte.

Bertus néni szavára hamar visszataláltak gazdájukhoz a kis szökevények, egy kivételével. Gondolhatjátok, hogy a legkisebb, Pogi volt az, akit hiába szólongatott a gazdája. A Pék házaspár sötétedésig rótta eredménytelenül a családiházas utcákat. Szomorúan tértek haza, ahol Cipó és kölykei bánatosan nyüszítettek az eltűnt Pogi miatt.