A lila Füles meséi - A váratlan látogató

A lila Füles meséi - A váratlan látogató.

A lila Füles meséi – A váratlan látogató

– Nagyi, gyere gyorsan az erkélyajtóhoz! – hívta nagymamáját Gréti. – Itt van egy nagy zöld bogár, nem merek kimenni, olyan félelmetes. De mi lehet ez, és hogy került ide?! – tudakolta Giza mamától az unokája.

– Nyugi, ez csak egy ártalmatlan szöcske. De az már tényleg fura, hogy mit keres itt az első emeleti erkélyünk kövén! – csodálkozott a nagymama. Hagyjuk békén pihenni, inkább kérdezzük meg Fülest, mit gondol a mi kis vendégünkről!

Azza Gréti már súgta a fülesfotel egyik fülébe:

– Kérlek szépen, Füles, mesélj nekünk a szöcskéről!

A nagymama rövid gondolkodás után már mesélte is Grétinek, amit a fotel az ő fülébe súgott:

„– Fiúk, fedezékbe! – mondta halkan az öreg pók a kisunokáinak.

A két aprócska pókfiúcska, Pepe és Pupák már iszkoltak is be az erkélyen levő szekrényke alatti legsötétebb sarokba. A jó puha porcicák mögül kukucskáltak ki nagyapjukra. Pepi – a környék legnagyobb és legöregebb pókja – igyekezett a legfélelmetesebbnek mutatkozni az ideszökkent szöcskének. Ő pedig nem volt más, mint Szili a füves rét egyik ifjú lakója.

A fiatal, zöld szöcskegyerek nem ijedt meg a méretes fekete póktól, hanem illendően köszöntötte:

– Jó napot, pók uram neked is, meg a családodnak is! Láttam ám, hogy többen is vagytok… Ne féljetek tőlem, engem csak a szomjam hajtott ide. Tudom, hogy itt emberek laknak, akiknek van vizük. Láttam, amikor locsolták ezeket a szép növényeket. Meg a vízpermetből egy kicsi nekem is jutott már. Sajnos, nálunk a réten akkora a szárazság, hogy szinte elviselhetetlen. Minden növény csak sóhajtozik egy kis eső vagy locsolás után. Mi aprónépek meg igyekszünk árnyékba húzódni, meg a sűrűbb növények közé elbújni.

Pepi az öreg pók megenyhült, miközben hallgatta a szöcske panaszát.

– Na, gyere csak közelebb, itt a hálóm mellett van egy jókora vízcsepp! Nemrég volt itt a gazdaasszony, meglocsolta a virágait. Minket nem bánt, mert azt mondja, hogy szerencsét hozunk neki. Néha egy kis vízpermetet szokott ránk fújni, hogy felfrissüljünk.

Közben Pepe és Pupák is előmerészkedett a porcicák közül. Ők még soha nem láttak ilyen zöld állatot. A színe mellett megcsodálták erős lábait és hatalmas szemeit is.

– Pepi papa, nem fog megenni bennünket ez a szöcske? – kérdezték a pókpapát.

– Gyertek elő nyugodtan! Csak egy kis vízre van szüksége, mert odalenn, az udvarban már nem talál. Nekünk meg úgyis hagy itt mindig egy kis tartalékot a gazdaasszony, hát megkínáltam, hadd igyon a szomjas szöcske.

A kis pókok még nem ismertek sok állatot. Ők itt születtek és itt nevelkednek ennek az erkélynek az egyik sarkában. Néha idetéved egy méhecske, darázs, legyek meg szúnyogok. Galambot is láttak már, aki itt szokott a korláton pihengetni. Pepi papától pedig azt is tudták, hogy az a kopácsoló hang, amire reggelente ébrednek, egy harkálydoktoré, aki a közeli fenyőfán kutakodik.

Szili szöcske igyekezett megválaszolni a kíváncsi pókfiúcskák kérdéseit. Elmesélte, hogy a nagy fűben milyen jó ugróversenyeket szoktak rendezni a testvéreivel. Mesélt a ciripelő tücskökről is, akiknek a muzsikáját már a pókok, sőt az itt lakó emberek is hallhatták esténként. Felidézte a reggeli harmatcseppek látványát és ízét, amit ebben a szárazságban nélkülözni kell a családjának.

Miután eleget ivott Szili, egy nagy szökkenéssel a korláton termett, óriás csápjaival búcsút intett a pókoknak és egy nagy ugrás után már lent is volt újra a száraz fű között.

– Jövök majd máskor is vízért hozzátok, ha nem esik az eső! – kiáltotta fel az erkély szélén integető pókcsaládnak.”

Gréti gyorsan az erkélyajtónál termett, és tényleg már nem volt ott Szili csöcske.

– Gyere, mama keressük meg Szilit! – hívta nagymamáját Gréti. Giza mama pedig egy kis permetező flakonnal követte őt az erkélyre.

– Permetezd meg kérlek ezzel a friss hideg vízzel a szekrényen lévő virágokat, kislányom! – kérte unokáját a nagymama.

– Juj, mama ott tényleg pókok vannak! – kukucskált be a kisszekrény alá Gréti.

– Hát persze, hiszen előbb mesélt róluk Füles. Vigyázz rájuk, hátha hoznak nekünk egy kis szerencsét!

Egy gyors locsolás, permetezés után aztán visszamenekült Gréti és mamája a jó hűvös szobába.