A körhinta lovai_26. fejezet: Mi lesz veled "ÁKHK - ákhk"?.

26. Mi lesz veled „ÁKHK – ákhk”?

Nyolc órakor aztán arra ébredtek, hogy Karola beköszön hozzájuk.

– Jó reggelt, hétalvók! Látom, még húznátok a lóbőrt, de hát tudjátok, hogy tízkor nyitunk, addig meg még sok dolgunk van. Hajnalban mintha földrengés lett volna. Nem éreztétek, hiszen ti mégiscsak a földön aludtatok?

A gyerekek megnyugtatták, hogy ők bizony semmit sem éreztek, olyan remekül átaludták az éjszakát. De már alig várják, hogy elsőként ülhessenek fel a körhinta lovacskáira.

Karola reggelizni hívta a gyerekeket a lakókocsiba. Természetesen azt is megígérte, hogy annyit körhintázhatnak, amennyit csak akarnak.

Reggeli után aztán visszavonultak a gyerekek a sátorba, Karola pedig a nyitásra készülődött. Tíz előtt tíz perccel csukta be a kocsi ajtaját, és indult a pénzes dobozával a hinta felé. Az ő feladata volt reggelente ellenőrizni, hogy minden készen áll-e az aznapi indulásra. Helén és Ábris mindig pont tízre esett be, amikor már az első vendégek is a hinta előtt ácsorogtak. Karola rosszat sejtett, amikor az egyik kantárdarabot meglátta a fűben. Felgyorsította a lépteit, futva közelített a körhintához. Még a pénzes dobozt is a lábára ejtette, akkora volt a döbbenete, ahogy a falovak hűlt helyét bámulta.

– Helééén! – sikította el magát.

De ekkor már a két társa is a hinta felé közeledett. A látvány hatására futólépésre váltottak. Aztán jött a döbbent csend. Majd a rikácsolás, üvöltözés:

– Segítség! Ellopták a körhinta lovait! Hívják a rendőrséget! Ne, inkább mégse hívják, majd mi kiderítjük, ki volt a gaztevő! – vágtak egymás szavába.

A vidámpark dolgozói és az érkező vendégek mind a hinta köré sereglettek. Értetlenül álltak a történtek előtt. Helén mindjárt az éjszakai portást hívatta. Ő csak annyit tudott mondani, hogy egész éjjel éberen őrködött (!), és a kapukulcs is ugyanott volt reggel, ahová este tette. Idegen pedig nem lépett a vidámpark területére. Szerencsére a hintához csődülő emberek összejárkálták a pónik patanyomait, így semmi jel nem utalt arra, hogy a lovacskák a saját lábukon távoztak a vidámparkból.

Ábris újra felállította a pénztár mellé a hirdető táblájukat, rajta kesze-kusza betűkkel ez állt:

A látogatók csalódottan széledtek szét, indultak tovább a többi hintás és mutatványos irányába. Ott maradt a három hintatulajdonos a bánatával és a mérgével. Először összeszedték a széthullott Kenéz-féle lószerszámokat, majd kupaktanácsot tartottak. Hiába tanakodtak, nem jöttek rá mi történhetett. Oda a jól fizető közös üzletük! Így szomorkodtak együtt, amikor Noella és a barátai a körhintához érkeztek.

– Ne ijedj meg, kislányom! – vigasztalta a rémült arcot vágó Noellát. – Biztosan előkerülnek a falovak, csak valami rossz vicc lehet ez. Akik eltüntették, vissza is fogják hozni hamarosan őket. Noella még néhány könnycseppet is elmorzsolt, persze ezek az öröm könnyei voltak. A Patkós gyerekek megköszönték a vendéglátást, elköszöntek a hintásoktól. Noellával pedig megegyeztek, hogy délután átjön hozzájuk, kiértékelik a történteket.

Karola és barátai tehetetlenül zárták a kupaktanácsot. Abban egyetértettek, hogy a rendőrséget ki kell hagyniuk, mert akkor mindenre fény derülhet. Csak reménykedtek, hogy tényleg valaki rossz tréfát űz velük. Ábrisban az is felmerült, hogy a múltkori varázslat hatása múlhatott el, és a pónik elszöktek a vidámparkból. Ezt Helén azzal vetette el, hogy se nyomok, se hangok nem utaltak erre a lehetőségre. Végül aztán Karola foglalta össze a történteket.

– Valaha régen szokta mondani Celesztin, hogy „Ebül szerzett jószág, ebül vész el!” Lehet, hogy most is ez történt.

Ábris ugyan nem értette miféle ebeket emleget Karola, mikor itt lovak tűntek el. De mindegy is volt neki, a lényeg az, hogy kezdhetik elölről az egész vállalkozásukat. Kenézt pedig most már ki is hagyhatják a cég nevéből, meg az „á” betűt is, hiszen nincsenek már állataik. Élők és falovak sem.