A körhinta lovai_8. fejezet: Az első munkanap


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/
  • 2023.
    már
  • 13

Reggel aztán egy gyors abrakolás, itatás után a pónikat a körhintához vezették. Noellának kellett elől kísérni Petyát és Ilkát, utána a három felnőtt is két-két póni kantárját fogva, lépésben közelített a hintához. A felújított körhinta egészen bizalomgerje...

Kép forrása: pixabay.com

Reggel aztán egy gyors abrakolás, itatás után a pónikat a körhintához vezették. Noellának kellett elől kísérni Petyát és Ilkát, utána a három felnőtt is két-két póni kantárját fogva, lépésben közelített a hintához. A felújított körhinta egészen bizalomgerjesztő látványt nyújtott, tetején ott díszelgett az új cégtáblán: „ÁKH – ákh”.

– Hát ez meg miféle felirat azon a táblán? – morfondírozott magában Noella.

Elsőként Petyát szerszámozta fel Ábris. Mivel türelmesen viselte ezt a póni, a többiek is megnyugodtak és tűrték, hogy befogják őket is a körhintába. Petya után Ilka következett, majd a kancák: a tejfeles szájú, szürke Zabos Zizi, az almásderes Suhanó Sári, a csókaszemű, fehér Szelidi Szofi. Végül a maradék három ménre is felkerült a lószerszám: a sötét pej, hóka foltos Vágtási Valérra, a feketetarka Villám Vendire és a szürketarka Zabla Zotyóra.

– Noella! Veled fogunk gyakorolni. Pattanj fel Petya nyergébe, aztán induljon a körhinta! A póni értette a kislány bátortalan parancsszavait, lassú lépésben elindult. A többi befogott pónit is járásra kényszerítették a rajtuk levő lószerszámok.

– Nem is olyan rossz móka ez! – morogták egymásnak a lovak. Még Noellának is tetszett, bár inkább aggodalommal tekintett a jövőbe.

Tíz óra után aztán lassan szállingózni kezdtek a fizetővendégek. Addigra Helén kifestette magát a legvidámabb bohóccá, és hangos kiáltásokkal hívogatta a látogatókat. Karola és Ábris pedig a pénztáros és a jegykezelő szerepet látta el. Noella a lakókocsijuk alá bújt el, onnan figyelte a fejleményeket. Helén és Ábris felváltva indította Petyát, majd öt kör után meg is állították. Ha újra megvolt a nyolc fizetős kis lovas, indulhatott az újabb öt kör.

Noella félelme alábbhagyott, amikor látta, hogy a lovak engedelmesen róják köreiket. Egy-két síró apróságon kívül sok-sok elégedett gyereket figyelhetett meg rejtekhelyéről. Dél körül érkezett meg a tegnap megismert Panka egy nála nagyobb, de igen hasonló arcú fiúval. „Biztosan a bátyja, Patkós Pityu” – gondolta.

– Nézd csak, Pityu! Ott az a fekete póni, amelyikkel tegnap nálunk volt az a kislány, akiről meséltem neked.

Panka persze Petyát választotta, Pityu a mögötte álló Ilkára ült fel. Rögtön látszott rajtuk, hogy gyakorlott lovasok. Ahogy ültek, ahogy a lovak nyakát simogatták, beszélgettek hozzájuk, az is látszott, hogy nem csak értenek a lovakhoz, de szeretik is őket. Ebből Noella rögtön tudta, hogy jóbarátai lesznek a Patkós gyerekek.

Este hatkor, mikor az utolsó látogató is elhagyta a vidámparkot, a három hintás elégedetten dörzsölte a tenyerét. Tágra nyílt szemekkel számolták az első napi bevételt, ami jócskán meghaladta legmerészebb elképzeléseiket. A fáradt lovakra ügyet sem vetettek. Rájuk csak Noellának volt gondja, aki egyenként kifogta és a karámba terelte őket. Azok pedig még mindig szédelegve az egész napos körözéstől, lógó farokkal lépegettek az előre odakészített vizesvödrökhöz. Noella cukorkával, répával, szénával próbálta őket jobb kedvre deríteni, nem sok sikerrel.

– Ez bizony nem nekünk való munka! – morogták, nyöszörögték egyre elégedetlenebbül egymásnak és Noellának a pónik.

9. A lázadás

A második napon is sokan voltak kíváncsiak az élő pónis körhintára. Így a lovacskák szünet nélkül rótták köreiket. Noella ma is a lakókocsi alól figyelte a hintások kaján mosolyát és az egyre fáradtabban dolgozó pónikat. Délután aztán megtörtént az első baj. Valér és Vendi, akik a gyors vágtákat szerették, elunták a körben járást. Egyre többet ficánkoltak, így aztán két gyermek is a porban kötött ki, miután a lovak ledobták őket. Egy idő után aztán Szofi sem tűrte, hogy a szép kék szeme felé nyúlkáltak a gyerekek, és egynek megharapta a kezét. Zizi, Sári és Zotyó is türelmetlenül izgett-mozgott a kis lovasok alatt, akik aztán sírva kéredzkedtek le az első kör után. Már csak a két vezérló, Petya és Ilka bírta kitartóan a megpróbáltatásokat.

Este aztán Noella nem győzte csitítani a pónikat, akik nyöszörögve, erős faroksuhintásokkal, rúgkapálva adták tudtára nemtetszésüket. llka és Petya aztán meg is fogalmazta a többiek panaszát, és a fülébe morogták, hogy „Ennél még a cirkuszi munka is jobb volt.”

A hintatulajdonosok tegnapi jókedvének már nyoma sem volt. Gondterhelten tapasztalták, hogy ma alig volt bevételük. Bizony a kárvallott gyerekek szülei haragosan kérték vissza a jegy árát. Hiába próbálta Helén a vicceivel kárpótolni a gyerekeket, több volt a síró, mint a nevető vendég a mai napon.

– Be kell vetnem az ostort, mint a cirkuszban. Majd én móresre tanítom őket! Nem fogják a makacsságukkal tönkretenni ezt a jó kis üzletünket – zsörtölődött Karola.

– Megpróbálkozhatnék valami bűbájjal, hátha az megnyugtatná a lovakat. Éjjel át is nézem a nagy varázslókönyvemet, lehet, hogy találok benne valami lovaknak való varázsigét – vállalta Ábris.

– Szerintem meg Noellát kell a hinta közepére állítani. Úgy tapasztaltam, hogy leginkább rá hallgatnak a pónik – jegyezte meg Helén.

– Ezt azért mégsem gondolhatod komolyan, Helénkém! Noella mégiscsak egy kilencéves kislány. Épp elég, amit magától megcsinál a lovak körül. Különben is még megbüntetnének bennünket, hogy gyereket dolgoztatunk. Próbálkozzon csak Ábris a varázsigéivel, szerintem ez a legjobb ötlet! – vélekedett Karola.

Tanácstalanul vonultak a lakókocsikba, már előre félve attól, hogy holnap mekkora károkat fognak okozni nekik a pónik. Noella álma nyugtalan volt, egyfolytában a fáradt lovakat és a síró gyerekeket látta maga előtt.

Az éjszaka a karámban sem telt nyugodtan. A lovak is azon tanakodtak, hogyan szabadulhatnának ebből a helyzetből. Semmi használható ötletük nem volt. Abban azonban egyetértettek, hogy Noella és a hintázó gyerekek nem hibásak ebben a történetben. Annál inkább haragudtak Karolára, egykori idomárjukra, meg Ábrisra, akit szintén régről ismertek, még cirkuszi ló korukból. Lassan aztán elszenderedtek, félelemmel vegyes várakozással horkantottak egymásnak „Jó éjszakát!”

 

 

Gyöngyösvári Mara, amatőr meseíró

Varga Mária Gyöngyi nyugdíjas tanítónő vagyok. Tíz éve kezdtem mesés történeteket írni, melyek az alsó tagozatosoknak szólnak. Negyven éven keresztül tanítottam 6-10 éves gyerekeket. A tőlük hallott sok kedves történet, az együtt átélt élmények inspirálták írásaimat. Magánkiadásban adtam ki három gyermekkönyvemet, melyek a gyerekek és az állatok barátságáról szólnak. Főszereplőik: Balambér nyuszi, Vöric cica...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!