Pontyika vágya.
Valahol, a Cukorsüveghegy lábánál található egy szép tó, ebben élt, lubickolt Pontyika, a kis hal. A parton meseszép virágok virítottak.
Pontyika szerette a tóban lévő vízi növényeket is, de legjobban a parton virágzókat csodálta. Színesek, halszemeket gyönyörködtetőek voltak. Akadt köztük egy, mely csodálatos színével kitűnt a többi közül. Ahányszor Pontyika meglátta ezt a pompás virágocskát, így sóhajtozott:
- Bárcsak én is ilyen szép mályvaszínű, lehetnék! De én csak egy unalmas, kékesszürke pikkelyű hal vagyok! Milyen jól mutatna rajtam néhány ilyen színű pettyecske! Nem lennék ilyen egyszínű, ilyen uncsi!
Egy nap, amikor Pontyika kidugta a fejét a tóból, odaszólt a virágnak:
- Olyan gyönyörű vagy! Milyen jó neked, hogy ilyen szép színben pompázol! Tudod, számomra te vagy a legszebb virág!
- Köszönöm – felelte a Mályvácska. – Kedves vagy. Nekem te így is tetszel. Tudod mit? Ha ennyire vágysz erre a színre, akkor adok a színes szirmaimból.
Azzal megrázta magát, és csak úgy hullottak a mályvaszín szirmok a tóba, egyenesen Pontyikára. A halacska boldogan nézte magát a víztükörben. A szirmocskák a pikkelyi közé ragadtak. Most már nemcsak kékesszürke volt. Megköszönte a virág kedvességét, és azon törte a fejét, hogy tudná meghálálni. Innentől kezdve naponta beszélgettek egymással, meséltek magukról, barátság szövődött közöttük.
Pontyika nem is gondolta, hogy milyen hamar eljön az a nap, amikor ő is segíthet Mályvácskának. Ezen a nyáron rekkenő hőség volt, a tóvize is apadni kezdett. Pontyika, és a vízben élő többi állat és növény is nehezen bírta a hőséget. Amikor egyik reggel a kis hal kilesett a vízből, hogy köszöntse kedves virágocskáját, rémülten látta, hogy Mályvácska kókadtan, lehajtott fejjel áll.
- Mi történt veled? – kérdezte ijedten Pontyika.
Mályvácska alig hallhatóan suttogta:
- Elepedek a szomjúságtól. Érzem, már nem sokáig bírom ezt a forróságot! – hajtotta le még jobban virágbóbitáját.
- Majd én segítek! – vágta rá azonnal a halacska.
Azzal minden erejét összeszedve ficánkolni kezdett. A vízcseppek egyenesen Mályvácskára hullottak. A kis virág gyökerei azonnal felszívták a cseppeket. Pontyika minden nap többször is megitatta kedves virágját. Mályvácska ennek köszönhetően már könnyebben viselte a kánikulát. Pontyika ereje azonban egyre fogyott, hisz ő is szenvedett a felmelegedett tó vizében, de nem hagyta cserben barátját.
- Ess eső, ess! Mindenki vágyik már a hűs cseppjeidre! – így sóhajtozott minden este a halacska, s remélte, hogy teljesül a kívánsága, és hamarosan jön segítség a szomjazóknak.
S lám! Egy nap, amikor már Pontyika már alig tudott némi vizet locsolni Mályvácskára, egyszer csak csepegni, majd egyre jobban záporozni kezdett a felhőkből az eső. Szomjasan szívták magukba a növények gyökerei az esőcseppeket. A tó vízében, a parton élő állatok, növények is megkönnyebbültek. Mályvácska is lassan erőre kapott. Nem győzött hálálkodni Pontyikának.
- Ha te nem segítettél volna, akkor bizony én már elfonnyadva hevernék itt. Köszönöm. A nagy evickélésben viszont leperegtek rólad a tőlem kapott szirmocskák! Ha szeretnéd, amikor még jobban megerősödök, akkor adok újra.
- Köszönöm, de nem kell. Amíg ilyen nehéz helyzetben voltunk, rájöttem, hogy nem az számít, hogy milyen a színem. Sokkal fontosabb, hogy milyen a szívem. Nagyon jó érzés volt segíteni neked! Igazad volt. El kell fogadni magam olyannak, mint amilyen vagyok.
Ezentúl barátságuk még erősebb lett. Pontyika időnként nevetve emlegette, hogy milyen hiú is volt. Mályvácska pedig azokat a nehéz napokat idézte fel, amikor bizony barátja segítsége nélkül elszáradt volna.
- Tudod Pontyika, igaz az a mondás, hogy a bajban derül ki, hogy ki az igaz barátod – jegyezte meg Mályvácska.
Mészárosné Szuda Melinda
2025-03-24 17:40
Milyen kedves történet kedves Katalin! Tetszett nagyon. Üdvözlettel, Melinda
G. Joó Katalin
2025-03-24 18:04
Kedves Melinda! Köszönöm, és örülök, a véleményének. Mesés napot! üdv Kati
Ubulka4
2025-03-24 21:48
Nagyon kedves mese!!
G. Joó Katalin
2025-03-25 06:48
KEDVES BULKA4! Köszönöm, örülök, ha tatszett. üdvözlettel Kati