Barion Pixel

Régmúlt karácsony


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Régmúlt Karácsony
Hallottál már arról, hogy nagyon régen milyen volt a gyermekek karácsonya?
Ma már minden kisgyermeknek természetes, hogy elmondja, leírja a kívánságlistát és hopp, karácsonykor már ott is van a fa alatt a kért ajándék!
Régen bizony egészen máshog...

Kép forrása: saját

Régmúlt Karácsony

Hallottál már arról, hogy nagyon régen milyen volt a gyermekek karácsonya?

Ma már minden kisgyermeknek természetes, hogy elmondja, leírja a kívánságlistát és hopp, karácsonykor már ott is van a fa alatt a kért ajándék!

Régen bizony egészen máshogy történtek a dolgok.

Az akkor élt gyermekek is nagyon várták minden évben a karácsony ünnepét!

Elmesélem Vili történetét. Vili ebben az évben a nagyszüleinél töltötte a karácsonyt. Ő egy félárva kisfiú volt. Az édesapja gondoskodott róla és még négy testvéréről. A három testvére már iskolás korú volt, így hát csak Vili ment a nagyszülőkhöz karácsonyra.

Ebben az időben még nem volt óvoda, így a gyermekek otthon voltak a szülőkkel, nagyszülőkkel.

Így történt, hogy Vili a nagyinál töltötte a karácsonyt. Nagy volt a készülődés már jóval az ünnep előtt. Ekkor még nem lehetett a boltokban szaloncukrot vásárolni. Anyukák, nagymamák már az ünnep előtt nekiláttak a szaloncukor készítésének. A gyermekek évközben, ha hozzájutottak egy kis csokihoz a csokipapírt gondosan kisimították és szépen összegyűjtötték karácsonyra. Az otthon elkészített szaloncukrot, ebbe a papírba csomagolták bele a szülők. És ezzel díszítették fel a karácsonyfát.

Volt persze más is a fán. A nagyobb ezüst csokipapírból szép gömböket formáltak az ügyes anyukák, és a nagyobb gyermekek. Aztán a diót, arany és ezüst festékbe mártották és szépen felkötötték a fára. Mézes süteményt készítettek, ezek is a fát díszítették. És néha volt még gyertya is a fán. Papírból hosszú láncot készítettek, ez is a fára került. A végén mindig szép fa várta a gyermekeket az ünnepre.

Vili is izgatottan várta mikor jön a Jézuska!

Az este közeledtével beküldték egy külön szobába. És szigorúan meghagyták neki, hogy amig a Jézuska nem csenget, nem mehet ki onnan. Szegény Vili már tűkön ült. Olyan izgatott volt alig bírt magával. A kíváncsisága nem hagyta, mikor úgy gondolta, hogy senki nem látja és hallja, bizony kilesett a szoba ajtaján. Akárhogyan is kíváncsiskodott nem látott semmi érdekes dolgot.

 Nagyon lassan telt az idő. Nem volt barátságos hely ez a szoba. Vastagon fel volt öltöztetve, mert hideg volt. Ekkor még ugyanis, nem fűtötték a lakások minden szobáját. Csak azt, ahol napközben tartózkodott a család. Az alvás hideg szobában történt. Hogy ne legyen nagyon hideg az ágy mikor belefeküdtek, a tűzhelyen melegítettek például téglákat.  Aztán jól belecsavarták vastag takaróba és azt dugták az ágyba. Így kicsit kellemesebb volt utána ágyba bújni. Viszont nagyon jó meleg libatollal töltött dunna volt a takaró. Olyan, mint a mai takarók csak vastagabb, pufitakarók voltak.

Szóval Vili, szépen csendben kiosont. Egyenesen a másik szoba felé vette az irányt. Hangokat halott ebből a szobából és óvatosan benyitotta az ajtót.

Szerencsére a felnőttek már éppen elkészültek a fa díszítésével. Mire  bármit is tehettek volna, Vili hangosan felkiáltott.  -Hát már itt volt a Jézuska? -Nem is hallottam a csengetést!

A felnőttek a meglepetéstől hirtelen szólni sem tudtak. Nagymama szólalt meg először.

Tudod Vili! Vigyázunk a karácsonyfára. A Jézuska elfelejtett valamit még neked a fa alá tenni, de mindjárt visszajön és csenget. Szaladj addig vissza a szobába.

Vili pedig futott, majd orra esett, olyan nagyon izgatott volt.

Egy kis idő múlva a csengetés hangja járta át az egész lakást. Így Vili boldogan szedte a lábát a másik szoba irányába.

 A család, mint minden karácsonykor, most is elénekelte a Menyből az angyal karácsonyi dalt.

Ezután pedig, kellemes ünnepet kívántak egymásnak! És következett az ünnepi vacsora. Az asztalon finom ételek várták az egybegyűlt családtagokat. Vacsora után jót beszélgettek egymással. Éjfélkor pedig, együtt mentek az éjféli misére a templomba.

Nos, valahogy ilyen volt a régmúlt időben egy karácsonyi ünnep. Ajándék nem volt. Legalább is az átlagos családoknál így volt. Az akkori gyermekeknek maga a karácsonyfa és a rajta levő otthon készített édesség volt az ajándék.

Szeretnétek a Viliéhez hasonló karácsonyt magatoknak? Vagy inkább Vilit hívnátok magatokhoz karácsonyra?

 

 

Keresi Magda, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Keresi Magda amatőr meseíró

Hét unokás nagymamaként közel hetvenévesen kezdtem meséket írni. Tulajdonképpen az unokák indítottak el a meseírás útján. Egy közös alvásnál, kitalált mesét kértek tőlem. Ekkor született meg a Kisfarkas az első kitalált mese. Azóta folyamatosan nő az elkészült mesék száma. Ma már rövid szösszeneteket és novellákat is írok. Magánnyomtatásban kilenc mesekönyv készült. Nyomdában van a tizedik. Kettő novellákat...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások