Matyi és Miki mesél

Matyi és Miki mesél.

Matyi és Miki mesél

Szép jó reggelt kívánok az én két kicsi fiamnak! Köszön anya a fiúknak, ahogy a szobájukba lép. Jól aludtatok? -kérdi. Én jól, -válaszol Miki. Én is, -mondja Matyi. 

Ma kinek adom először a jó reggelt puszit? Nekem! Szól Miki. Tegnap Matyi kapta. Ma én vagyok soron. Így aztán anya kiosztja a reggeli puszikat. És megkérdezi, na mit álmodtatok? Több sem kellett a fiúknak szinte egyszerre kezdtek mesélni.

Várjatok csak! Ha egyszerre beszéltek a meséből semmit sem értek. Pedig kíváncsi vagyok! Az én két tündéri fiacskám mit is álmodhatott? Matyi! ….. Hadd mondjam én először, kérte Miki a testvérét. Jól van mondjad! Megvárom.

Halljuk Miki mit álmodtál? -kérdi anya. A kisfiú leült az ágy szélére és mesélni kezdett. Jaj, anya képzeld! Én messzire és nagyon magasra mentem. Elindult velem a ház! Az, hogyan történt Miki? -érdeklődik Matyi. Hát az úgy volt, hogy én feküdtem az ágyamban. Egyszer csak valaki nagyon-nagyon sok színes lufit kötött a házunkra. De nem ám csak kicsi lufik voltak! Volt közöttük sok óriási nagy is. És csak emelkedtem a házzal együtt a magasba. De te is ott voltál mellettem Matyi! Nem is igaz. Én a hőlégballonba álltam és kapaszkodtam. -Mondta Matyi, kicsit sértődötten. Hűű!  -te is a magasba voltál? -kérdezte Miki. 

Na várjunk fiúk! Most még Miki mesél. Mindjárt te következel. -Szólt az anyuka.

Folytasd kicsim. Hallgatunk. Szóval feküdtem az ágyamba és száguldoztam a felhők és a csillagok között. Az ablakon kinéztem, láttam közelről a Holdat és a csillagokat. Aztán egyszer csak a ház ablakán olyan sok apró kicsi csillag lett, hogy nem láttam semmit sem. De egy pillanat alatt el is tűntek. És az összes kicsi csillag mind integetett nekem.

A sok-sok lufi nagyon gyorsan száguldott a házunkkal. A csillagok mind félre húzódtak, hogy a ház elférjen. És képzeld anya, ők is integettek. Aztán egyszer csak a csillagok a házunkat körbe vették. A lufikat is csillagporral meghintették. Ezután pedig a lufikon logó házunkon egy nagyot lendítettek és hazarepítettek. Másra nem emlékszem. Fejezte be a mesét Miki. Ez nagyon szép álom volt kicsim. -Mondta anya. Most akkor hallgassuk! Matyi vajon mit álmodott?

Tudod anya, én felkeltem az ágyamból és a házunk előtt várt rám egy óriási nagy színes hőlégballon. És sok nagy lufi volt rákötve. Én még ilyen nagy lufikat és ilyen sokat nem is láttam. Egyedül álltam a kosarában. Amikor elindultunk, nagyon féltem. A felhők mellett, ahogy elmentünk ők bíztattak. Ne félj! Nem lesz semmi bajod. Aztán jöttek egymás után a csillagok. Megsimogatták az arcomat. Sok apró csillag jött hozzám. Ők is beszálltak a kosárba és utaztak velem. Mellettem voltak jó sokáig. Mikor nagyon fáztam, puha meleg csillagtakaróval betakartak.  

Ezután pedig a kicsi csillagok intettek és kiszálltak. Elrepültünk a Hold mellett is. Az meg rám mosolygott. És azt mondta. Nemsokára felkel a Nap! Haza kell menned! Egy nagyot ráfújt a lufikra azok meg gyorsan haza hoztak.

Hát fiúk! Úgy látom mindkettőtöknek szép álma volt. Most akkor gyerünk készülődjünk. A reggeli készülődés közben Miki a játékos sarokba ment. Keresett magának egy társat a játékok között, aki ma elkíséri az oviba.

Akkor vette észre a tegnap esti lufikat. Ezeket apa fújta fel! -kiáltott oda testvérének. Igen este ezekkel játszottunk. Így van mondta anya. Biztosan ezért is álmodtatok az éjszaka lufikkal.

De most már öltözzünk, mert indulnunk kell. Elkésünk az oviból. Hú… anya! ….most lenne jó a sok-sok lufi! -ami az álmomban volt. Sóhajtott Miki. Igen jó lenne, de már nem álmodunk, most óvodába indulunk. Ajtóból az ikrek a játékos sarokban pihenő lufiktól még elköszöntek. Lufik jól viselkedjetek! Most mennünk kell! Délután az ovi után találkozunk. Azzal anya az ajtót bezárta. És elindultak. Mindenki megy a saját dolgára.