Rejtett zugban Kismackó

Rejtett zugban Kismackó.

            Kismackó vagyok. Barna a bundám, nagyok a szemeim, mert még kicsi vagyok. Örökre az is maradok, mert plüssnek hívnak és játszani szoktak velem a gyerekek.

            Egy kislány kedvence voltam, éjjel-nappal nyúzott, vitt magával mindenhová, este velem aludt el. Annyira szerettem, mikor átölelt engem! Gondoltam, én is megpróbálom őt megölelni, de sajnos nekem nem sikerült. Merev a karom, és különben is csak a gyerekek tudják megmozgatni. Szóval a kislány mindig jó volt hozzám, ha evett, akkor a tányérja mellé ültetett, és nekem is kanalazott levest. Persze én nem tudok enni, mert én nem vagyok igazi mackó, de azért jólesett, hogy így gondoskodik rólam. Egyszer egy virágos kendőt kötött a fejemre, azt mondta, hogy én is lány vagyok. Igazából én nem tudom, hogy fiú vagyok vagy lány, de ha ő mondja, akkor biztosan igaza van. A kendő nagyon sokáig a fejemen volt, de egyszer levette rólam, mert kellett a babájának. Ez a baba még új volt, és mindenki azt mondta, hogy nagyon szép, és élethű. Először nem tudtam, mi az az élethű, de aztán kiderült, hogy azt jelenti, hogy olyan, mintha élne, pontos mása egy igazi gyereknek. Ettől a naptól fogva alig törődött velem. Először ott hányódtam a szobájában, aztán egy napon fogta magát, és beültetett ebbe a szekrénybe. Becsukta az ajtót, és én azóta itt kuksolok a sötétben. Már nagyon várom, hogy valaki kinyissa az ajtót, és kikerüljek innen. Igazat szólva már nagyon unatkozom. Délutánonként hallom, hogy a kislány beszél az élethű babájához, mondogatja neki, hogy most megfésüli, befonja a haját, másik ruhát ad rá, lefekteti. Na, ez a legrosszabb, mikor ez utóbbit hallom. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy nekem milyen jó dolgom volt, mikor mellette alhattam. Nem irigylem én az élethű babát, csak szeretnék én is újra vele lenni, mert itt ebben a sötét, rejtett zugban nem érzem jól magam.

Lépteket hallok! Valaki benyitott a szobába! Hallom, ahogy jön-megy, talán takarít. Jaj de jó, most közeledik a szekrényhez. Juj, de erős fény árad be! Kinyílt a szekrényajtó! Itt vagyok, itt vagyok! Nem veszel észre? A sarokban ülök, nem alul, nem középen, ahol törölgetsz, hanem a legfelső polcon! Nem látsz engem? Én úgy vártam pedig, hogy valaki rám találjon! Be ne zárd az ajtót! Még ezt a polcot le sem törölted! Ki vagy te? Na, végre, felállsz egy szobalétrára! Ó, látom már, te vagy a nagyi! Gyere közelebb, itt ülök a rejtett zugban! Hoppá, most megtaláltál! De jó, kiemelsz engem a polcról, már látom a gyerekszobát, ahol olyan boldog voltam! Hurrá! Megmenekültem! Köszi, nagyi!

Uh, ez nem esik jól! Miért porolsz ki engem? Ja, látom a porfelhőt! Az mind az én bundámból jött ki? Most benyit a kislány a szobába. A nagyija mosolyog rám, úgy kérdezi meg tőle, hogy én, a kedves régi plüssmackó, hogy kerültem be a szekrénybe. Elmeséli neki, hogy mikor megkapta az élethű babát, akkor tett be engem oda, aztán szégyenszemre elfelejtett. De milyen jó, hogy most előkerültem! Nagyi, neked mindig sikerül örömet szerezni! Hogy köszönjem meg? Odabújok hozzád én is, mint az unokád, jó lesz? Tudom, hogy sikerül! Hoppá! Addig fészkelődtem, amíg leestem a földre. Nem baj, mert már látom, ahogy a kislány utánam nyúl. Már ölbe is vett! Győzelem! Szeret még mindig engem! Visz magával a vacsorához, felültet az asztalra, úgy tesz, mintha etetne, aztán elindulunk és lefektet a párnájára. Most mellém fekszik, és úgy hallgatja a mesét, hogy átölel. Megpróbálom viszonozni. Nahát, sikerült! Vagy nagyi, te segítettél? Te tetted a mancsom a karjára? Ezt is köszi, nagyi! Gyere máskor is! Nélküled még mindig ott ülnék a szekrény rejtett zugában!

            Kismackó vagyok, és mindjárt elalszom. Nagyon szépet fogok álmodni! Jó itt nekem, az ismerős helyen, a kislány mellett.

Juj, hol van az élethű baba? Nehogy bedugja valaki a szekrénybe, mert ott rossz lenni! Nem, nem. Itt a nagyi, ő idehozza, és mellém teszi. Elférünk ezen a nagy ágyon, látod, kislány? Ugye nem felejtesz el egyikünket sem magad mellé tenni esténként? Nem szeret senki egy rejtett zugban, elfelejtve csücsülni!

Egy másik játék kedvéért ne felejtsd el azokat soha, akiket egykor annyira szerettél, jó?