Rézi és a tojás tolvaj

Rézi és a tojás tolvaj.

Laza Rézi kalandjai

Rézi és a tojás tolvaj

 Történt egy szép napon, hogy Sára mama és Rézi a szokásos tojásgyűjtő útjukra indultak a baromfiudvarba. A kislány bátran lépkedett a szárnyasok között. Jól ismerte a rejtekhelyeket, rutinosan helyezte a gyakran még meleg tojásokat a fonott kosárba. Sára mama pár napja észrevette, hogy az egyik tyúk csak ül a szalma közt, még enni sem nagyon jön elő. Tudta, hogy ez mit jelent, lekergette a fészekről és az ott lévő tojások közé elhelyezett még párat.

- Gyere csak drágaságom, - intette magához Rézit, - nézd csak ott azt a tyúkot! Kotlik a tojásokon, hamarosan kiscsibéink lesznek.

A kislány ámulva nézte a tyúkot, miközben eszébe jutott, hogy Balogh Marciéknál is voltak kiscsibék. Pici, puha gombócok voltak és folyamatosan csipogtak.

- Juj de jó Nagyi, lesznek kiscsibék! Kiscsibék, kiscsibék! – kiáltozta, mint aki az összes tyúkkal tudatni akarja a nagy hírt. A zajra Buksi kutya is megjelent, futott pár kört Rézi körül, majd kíváncsi tekintettel fordult a kotlós felé.

 Buksi kutya és Rézi nagyon jó barátságban voltak, a kislány ötödik születésnapjára kapta ajándékba őt. Közepes, formás termete, lekonyuló kerek fülei voltak. Ragyogó fekete szőrét fehér foltok tarkították. De nem ám csak úgy egyszerűen! Buksi fehér foltjai úgy helyezkedtek el, mintha ünnepi ruhába öltözött volna. Lábai végén a négy folt, mint négy fehér cipő virított. A hasán lévő nagyobb folt pont úgy nézett ki, mintha Buksi a fekete szmokingjához, elegáns fehér mellényt öltött volna. A feje tetején levő, kicsi fehér sapkaként díszelgett. S ha mind ez még nem lett volna elég, hát akkor ott volt a farka. Annak végén a piciny fehér folt egy puha bárányfelhőre emlékeztetett. Nem is csoda, hogy ember nem volt, aki nem mosolyodott volna el Buksi láttán.

 Farkasszemet nézett a szárnyassal, aki felpattant és gyanakvóan a kutya felé indult. Mikor azonban látta, hogy Buksi nem közeledik tovább, megnyugodva ült vissza a fészekre.

- Nagyi! A tyúk nem nyomja össze a tojásokat? – érdeklődött Rézi.

-  Nem, mert úgy építi meg a fészket, hogy ne nyomja össze őket. A tollai  olyan puhák, hogy azzal meg csak cirógat. Ha szerencsénk lesz, és éppen nem kotlik, akkor megnézheted közelről is.

- Miért botlik meg a tyúk Nagyi?

- Jaj, kis butám, nem botlik, hanem kotlik. Azt a tyúkot, amelyiknek kiscsibéi lesznek, kotlónak nevezik. A teste melegével költi ki a tojásokat. Sokszor még enni sem száll le a fészekről, ilyenkor nekünk kell lekergetnünk onnan, nehogy túlságosan legyengüljön. – magyarázta Nagyi.

- Úgy, mint mikor én megettem a nyers tésztát?

- Úgy valahogy,de ez nem éppen betegség. Nézd csak, hogy felborzolta a tollait! – mutatott a tyúkra Nagyi. Furcsa morgó hangot is hallat, olyan mintha magában beszélne. Nagyon vicces. Hallgasd csak! Amikor aztán eleget ült a tojásokon és a kiscsibék  készen állnak, apró csőrükkel feltörik a tojás héját és előbújnak.

- Én is így bújtam elő Nagyi? – kérdezősködött tovább Rézi.

- Szép is lett volna, ha te is így jöttél volna a világra drágaságom! – ölelte magához tündéri unokáját Nagyi. Ha kicsit idősebb leszel, mesélek majd a születésedről.

Elvégeztek minden teendőt a szárnyasok körül, majd a teli kosárral visszamentek a házba.

  Ettől a naptól kezdve a tojások száma azonban valamilyen ismeretlen okból napról-napra csökkenni kezdett. Laci papa alaposan átvizsgált mindent. Róka nem járhatott az udvarban, mert a kerítés mindenütt hibátlan volt. A faluban pedig még soha nem fordult elő, hogy tolvaj dézsmálta a jószágokat, vagy a veteményest. Hiába ült hajnalig a teraszon, a baromfiudvart figyelve, nem derült fény a rejtélyre.

 Egyik nap Rézi a teraszon játszott és Buksit hívogatta. Hosszasan kiabálta a nevét, még körbe is sétált az udvaron, hogy bekukkantson kedvenc hűsölő helyeire, ám a négylábúnak híre-hamva sem volt. Éppen elindult a házba, hogy elpanaszolja Nagyiéknak Buksi eltűnését, mikor az előbukkant a baromfiudvar irányából.

 - Hol voltál Buksi? Már mindenütt kerestelek!- pirított rá Rézi.

Buksi azonban ügyet sem vetett gazdája szavaira, hatalmasat ásított, majd elnyúlt a puha pázsiton. Alig fél órácskát szunyókált így,- majd, mint aki észrevétlen akar maradni, - óvatos kúszásba kezdett. Rézi csak akkor vette észre őt, mikor a baromfiudvar közelében járt. Most már igazán elege volt Buksiból. Haragudott négylábú barátjára, amiért az egyik napról a másikra így megváltozott. Lábujjhegyen egyensúlyozva, hangtalanul utána lopakodott. Látta, amint farkát csóválva befordul a tyúkól mögé. Nem is követte tovább. Visszament a házba és sírva újságolta el Sára mamának, hogy Buksi egész napját a tyúkok közt tölti, és nem akar vele játszani.

  Sára mama gyanakodni kezdett. Soha eddig nem fordult még elő, hogy a kutya így viselkedett volna, ezért elhatározta, hogy azonnal körmére néz a jószágnak. Rézivel együtt kimentek a tyúkudvarba. Buksi az ól mögött feküdt, meg sem mozdult. Mikor észrevette őket, a fejét szándékosan elfordította.

- Mit csinálsz itt Buksi? – kiáltott rá a Nagyi.

Ő azonban úgy tett, mint aki semmit nem hall. Olyan mozdulatlanul feküdt, akár egy szobor.

- Gyere ide azonnal! - emelte feljebb kicsit hangját, ám a kutya kitartóan lapított. Végül odament és megemelte a földön fekvő állatot. Buksi teljesen elhagyta magát, majd kicsúszott Sára mama kezéből.

 És ekkor előbukkant a gödör. Széles, enyhén mély gödör volt, éppen akkora, hogy el tudta fedni a testével. Az alján legalább három nagy kosárnyi tojás lapult. Sára mama mozdulni sem bírt a nevetéstől. A legkedvesebb és legmókásabb dolog volt ez, amit valaha is látott életében. A drága állat elleste a tyúktól, ahogyan az a tojásain ült és megpróbálta utánozni őt. Ki akarta költeni a tojásokat, azokon feküdt egész nap.

A lebukás után Buksi szemeit lesütve, fülét-farkát behúzva próbált meglépni, ám Sára mama elkapta. Nem tudott haragudni rá, alaposan megölelgette a mókás állatot.

 A házba érve aztán mindent elmeséltek Laci papának, aki olyan jót derült a történteken, hogy a könnyek potyogtak a szeméből.

 Rézi nagyon büszke volt magára. Alig várta, hogy elújságolhassa Marcinak, hogyan leplezte le a tojás tolvajt, ezzel megoldva a hetek óta tartó rejtélyes eltűnéseket. Azt is elhatározta, hogy ezek után jobban szemmel tartja majd Buksit, hátha újra kedve szottyan tyúkot játszani.

Tyúkanyó a szalma fészken,

Kiscsibéin kotlik éppen.

Sárga pelyhes csibelányok,

Kotlós mama vár már rátok!

Bérczi Beáta