Roger és a tyúkok

Roger és a tyúkok.

Roger és a tyúkok

Roger volt a tyúkudvar királya. Egész nap körülzsongták a hölgyek, kotkodáltak, kapirgáltak körülötte, miközben ő fáradhatatlanul udvarolt nekik.

Hajnalban is éppen a tyúkjai kedvéért énekelt. Még a Nap sem bújt elő, ő már kint volt az udvarban, a szénadomb tetején és kiabált egyet jó hangosan:

• KU-KU-Rí-KÚ!

Ezt ismételgette hangosabban, halkabban, olykor szaggatottan, máskor egyszerre kiénekelve minden szótagot, egészen addig, míg a gazdaasszony oda nem adta az előadásért járó almát. 

Tudniillik a hajnali énekléséért minden egyes nap kapott egy almát. Különös módon a gazdaasszony nem tette bele a jól megszokott etetőtálkába, hanem csak kihajította azt az ablakon, egyenesen az éneklő kakas felé. Ám az sértődés helyett ezt játéknak vette, odébb rugaszkodott a repülő finomság útjából, hagyta, hogy az a földbe csapódjon és darabjaira hulljon szét a becsapódás erejétől, majd kedves, csalogató hangokkal ingerelte a tyúkjait arra, hogy ők is ébredjenek ezen a hajnali órán, s kezdjék a napjukat egy falat édes, lédús almával.

Jöttek is a tyúkok szép sorjában, hisz már ők is hozzászoktak a hajnali finomság fogadásához, és a kakas kedves duruzsolásának sem tudtak ellenállni.

Roger büszkén illegette magát a sokaság közepette, és kedvesen ajánlott fel asszonyainak minden falatot.

Vége