Róka portya

Róka portya.

Portyázik éjjelen,
oson a réteken.
Zöld szeme cikázik,
merre van élelem?

Mozgása nesztelen,
éhes már esztelen.
Apró kis lábait
lépteti sebesen.

Neszt hall a sötétben,
megáll, hogy füleljen.
Csobbanás hallatszik
a part felől közvetlen.

Folyó felé fordul,
elégedetten mordul.
Amit lát, nyugtatja,
lesz ma itt lakoma!

Szemeit lesüti,
vágyódva képzeli:
De szép lesz jóllakni,
kacsából kóstolni!

Amíg így képzeleg,
szárnyasunk kéjeleg.
Tollait borzolja,
hab testét mosdatja.

Míg a ravasz ábrándozik,
kismadarunk tollászkodik.
Ám a róka figyelmetlen,
kidőlt fára lép véletlen.

Zajt csap az erdőben,
a kacsa is felröppen.
Vége lett az idillnek,
a zsákmány is meglépett.

Éhes marad ma a róka,
üresen korog a gyomra.
Hazaoson odújába,
bogyót majszol vacsorára.