Kép forrása: tengr
Róka portya.
Portyázik éjjelen,
oson a réteken.
Zöld szeme cikázik,
merre van élelem?
Mozgása nesztelen,
éhes már esztelen.
Apró kis lábait
lépteti sebesen.
Neszt hall a sötétben,
megáll, hogy füleljen.
Csobbanás hallatszik
a part felől közvetlen.
Folyó felé fordul,
elégedetten mordul.
Amit lát, nyugtatja,
lesz ma itt lakoma!
Szemeit lesüti,
vágyódva képzeli:
De szép lesz jóllakni,
kacsából kóstolni!
Amíg így képzeleg,
szárnyasunk kéjeleg.
Tollait borzolja,
hab testét mosdatja.
Míg a ravasz ábrándozik,
kismadarunk tollászkodik.
Ám a róka figyelmetlen,
kidőlt fára lép véletlen.
Zajt csap az erdőben,
a kacsa is felröppen.
Vége lett az idillnek,
a zsákmány is meglépett.
Éhes marad ma a róka,
üresen korog a gyomra.
Hazaoson odújába,
bogyót majszol vacsorára.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a verset írta: Égi Edina amatőr vers és meseíró
A mindennapok szépségei és az emberi lélek finom rezdülései inspirálnak. Írásaimmal szeretném megmutatni, hogy a vers és a mese nem más, mint egy híd, amely összekapcsol minket egymással és a világgal. Verseim között találkozhatsz játékos gyermekversekkel, mélyebb gondolatokat megfogalmazó költeményekkel, és olyan sorokkal, amelyek egy pillanatra megállítanak a rohanó világban. Bízom benne, hogy munkáim ...