Ruca Liba

Ruca Liba.

Ajjaj, szólt a liba, most lesz majd nagy galiba!

Öt csibémet kikeltettem, a jó gazdámat félrevezettem.

Ajjaj, sápítozott rosszkedvűen.

Mi lesz, ha jön s meglátja a gazda?

Nem lenne jó, ha haragudna.

Máris közeledik, s neki kiált: Gyere kicsi

Ruca leány!

Felkapja a fejét rémülten, de máris siklik a levegőben.

A gazda engedi röppenni kedvencét az ölébe,

s mikor odabújik, puszit kap a csőrére.

Anyjuk után szalad a sisere had, a gazda meglátja,

s szava is elakad!

Nahát…. , Ezért tüntél hát el, de szépek,

ennek örülnünk kell! Mind sárga kis tollpihécske,

jaj , öt kis édeske!

Ők sem végzik már a tepsiben!

Ezt megígérem neked!

Puszit kapott ismét a csőrére, a gazda ezt eképpen

köszönte meg.

Mindjárt itt a vacsora ideje, míg elkészítem,

menjetek fürödni a tó tükrére.