Samu és a tűzpiros roller

Samu és a tűzpiros roller.

Volt egyszer egy kis borzcsalád, akik egy kis város szívében éltek. Samu, a kis borz, aki éppen most lett 6 esztendős, mindig nagyon várta a hétvégét, mert tudta, hogy a fagyis kocsi, minden szombaton megérkezik. Samu nem szerette a fagylaltot… de a tölcsért annál inkább.

Linda, a kedves rókalány, mindig a kezébe csúsztatott egy tölcsért, de sose kellett pénzzel fizetnie érte.  A róka mindig csak egy kis kedvességet kért tőle cserébe. Ez lehetett egy puszi, egy szál virág, egy ölelés, egy rajz… vagy bármi.

Ezen a szép verőfényes délutánon, nem akart megérkezni a fagyis autó és Samu kezdett nagyon szomorú lenni. Nem a tölcsér érdekelte… aggódott Linda miatt. – Remélem nem beteg… - sóhajtott maga elé. Nem tudta mitévő legyen, ám ekkor az ablakból meglátott egy gyönyörű szépen csillogó tűzpiros rollert. A szemei kitágultak és megnézte kik vannak körülötte. Karcsi és Joci volt az, a két kutyakölyök, akik ráadásul a barátai. Samu szája elkerekedett és az anyjához szaladt, hogy megkérje, engedje le játszani. Édesanyja mosolyogva bólintott, puszit nyomott a kis borz homlokára, s engedte hadd menjen a dolgára.

Samu hamar leért a roller mellé és megszólította a fiúkat. – Sziasztok!  - bámulta a rollert. – Csodaszép a rolleretek!  - bökte ki, a két ikerkutyus, szinte azonnal elmosolyogta magát.

- Köszi , Samu. – húzta ki magát Joci. – Szeretnéd kipróbálni? – érdeklődött.

- Biztosan szabad? – szégyenlősködött hirtelen, zavarban érezte magát, de végül bólintott, majd felpattant a rollerre, s láss csodát, mintha csak rá teremtették volna. Nagyon élvezte a száguldást, a fiúk pedig bíztatták.

- Wow, nagyon jól megy neked, király vagy! – Samu csak pironkodva vissza adta a rollert.

- Köszönöm, hogy kipróbálhattam. – mondta, de végül a fiúk kérték, maradjon még és játsszanak együtt a rollerrel. Nem kellett sokat noszogatni a kis borzot, belement a játékba és ők hárman gyönyörű délutánt töltöttek együtt.

Samu egyszer csak különösen ismerős hangra lett figyelmes, a fagyis kocsi zenéje volt az, mely hamarosan leparkolt a megszokott helyén, a sarkon. Samu egy picit elszégyellte magát, amiért megfeledkezett Lindáról, de ekkor eszébe jutott valami. Elkérte a fiúktól a rollert és Lindát az újonnan tanult trükkökkel kápráztatta el. Ezek után pedig büszkén hajtott tovább a tűzpiros rolleren, fagyitölcsérrel a kezében.