Sarkantyús és a napraforgó


https://webshop.meskete.hu

      

    Azon a tavaszi reggelen Sarkantyúst, a kiskakast komor gondolatok foglalkoztatták. Igazi, nagy kakashoz méltó magvas gondolatok. Komoly arccal járt-kelt a baromfis udvaron, gondterhelten nézegette testvérkéit, ahogy tülekedtek az etető körül. Ő már jóllakott. Mint mindig, elsőként szaladt oda, és elsőként is végzett. Tele beggyel, peckesen járkált az ól és az eperfa közötti füves udvaron. Le-fel, fel-le… Aztán megint, fel-le, le-fel.

  • Hmm - hümmögött néha. - Hmmm. – Hozzá nagyokat bólogatott.

A sok hümmögéstől aztán észre sem vette, hogy jó barátja kacsa Kázmér, ott sorakozik utána és bőszen utánozva a kiskakas gondterhelt járását, majd megpukkad a nevetéstől. Csak akkor fordult hátra, amikor Csibe Helga és Irénke abbahagyva az evést egymásnak dőlve kacagtak Kazi kacsa mutatványán.

  • Na szép, mondhatom! Te meg mit csinálsz itt?
  • Szia Sarkantyús! – Erőltetett komoly képet magára Kazi. – Semmit, csak gondoltam elhívlak kicsit játszani a tópartra! Jössz?
  • Most nem játszom, de megyek.
  • Jó, akkor mondd el miért, amíg odaérünk, jó?
  • Jó.

Megfordultak, és elindultak a tópartra.

  • Na, figyelj Kazikám! Arra gondoltam, hogy jó, jó, mindig van mit ennünk. Igaz?
  • Igen, van. – Bólogatott Kazi.
  • De ez nem lesz mindig így!
  • Már miért ne lenne?
  • Hát, mert mi lesz, ha nem lesz?
  • De hát eddig is volt!
  • Volt, meg van, de mi lesz, ha nem lesz?
  • Szerintem mindig lesz. – Próbálta megnyugtatni Kazi.
  • Én, mint a baromfis udvar leendő királya köteles vagyok gondoskodni a népemről!
  • Hűűűűű! – Ámult el Kazi. - Tényleg? Te leszel a király?
  • Én hát! Miért, nem tudtad?
  • Nem, ezt nem.
  • Tehát, gondoskodnom kell az udvar népéről.
  • Még van mit enni! – Akadékoskodott a barátja.
  • Jó, akkor valami hősi tettet kell végrehajtanom!
  • Ezen törted annyira a fejed?
  •  

Hosszú csend lett. A két barát gondolataiba merülve lépegetett a magas fűben. Odaértek a kis tó partjára. Kazi csipegetni kezdte a füvet zavarában. Barátja lehajolt, és már majdnem belecsípett egy fűszálba, amikor egy fekete- fehér csíkos magocskát látott meg a fűszál tövében.

  • Kazi!, Kazi! Megvan! Megtaláltam!
  • Mit? Mi van meg?
  • Hát a csodamag! Ez lesz a hőstettem! Ilyent még nem látott senki! Nézd csak!

Kázméz odatotyogott és szemügyre vette a magot. Ő sem látott még ilyen csíkos magocskát. -   Biztosan csodamag! - Gondolta – Ez a Sarkantyús milyen szerencsés!

Akkor egy ágról, ami az öreg fűzfa legalsó, lehajló ága volt megszólalt Cinke asszonyság:

  • Ez egy nagyon finom magocska! Én ejtettem el véletlenül. A kedvenc eledelem! Kérem vissza, az enyém!
  • Nono, Cinke néni! Ezt a magot én találtam, most már az enyém! Nagyon sajnálom!
  • Te egy szemtelen kiskakas vagy fiam! – Háborodott fel az asszonyság és megsértődve elrepült.
  • Tudod mit, Kazi? Ha olyan finom ez a magocska, tegyük el későbbre, amikor már nem lesz mit enni!
  • Tegyük! De hová?
  • Ássuk el a baromfis udvarba az ólam mellé, és minden nap hordjunk rá vizet, hogy tudjuk hová ástuk. jó?
  • Jó!
  • Akkor én viszem a magot, te meg hozz vizet a csőrödben! – Adta ki a feladatot Sarkantyús.

Úgy is tettek. Lelkesen elvitték a magot és a vizet a tópartról egészen a baromfis udvarig. Ott aztán jól elásták, és megöntözték. Elégedetten mentek játszani. Nem felejtették el hová ásták. Minden nap lementek a partra, vizet hoztak, és szorgalmasan locsolták.

Hanem egyszer úgy két héttel azután, hogy elásták a magocskát, mit láttak? Egy kis növényke bújt elő a földből.

  • Kazi! Kazi! Nézd! Mondtam én, hogy ez egy csodamag! Látod?
  • Óh! Tényleg! Igazad volt! Figyeljük, mi lesz belőle!
  • Jó!

És onnantól kezdve naphosszat figyelték a csodát. Az meg növögetett szépen. Nem csak ők locsolták. Áztatta a csendes tavaszi eső, simogatta leveleit a szellő, melegítette törzsét a napsugár. Már olyan nagy volt, hogy Sarkantyúséknak elfáradt a nyakuk, mire a tetejéig felnéztek. És akkor, egy reggelre csodálatosan szép, nagy sárga virágot fedeztek fel a magasban. De az olyan nagy volt, és olyan gyönyörű, amilyent még sohasem láttak!

Ahogy figyelték, azt vették észre, hogy mindig arra fordul a viráguk, amerre a nap jár az égen.

  • Óh, milyen gyönyörűséget találtunk! – Lelkendeztek. Szívük tele lett szeretettel, békességgel, vidámsággal, kedvességgel.

De nem csak ők szerették annyira a virágot. A baromfis udvar lakói is odagyűltek a nyári melegben, és nagy árnyékot adó levelei alatt hűsöltek.

Áldották Sarkantyúst és Kázmért amiért ilyen nagyszerű dolgot fedeztek fel.

Aztán ahogy az idő telt, a virág, az ő csodálatos sárga viráguk hervadni kezdett. Most mit tegyenek? Mi lett vele? Csak nem beteg lett?

Sarkantyúsék nagyon kétségbe estek. Szaladtak tyúkanyóhoz tanácsért.

  • Nagyon jól gondoztátok a virágotokat kakaskám! – simogatta meg anyó a szipogó Sarkantyúst. Elárulom nektek, hogy ennek a csodaszép növénynek a neve napraforgó. és mivel jól gondoztátok, ezernyi magot ad nekük, miután elhervad. nincs semmi baja, ez az ő életének körforgása. Azt a sok-sok magot miután nekünk ajándékozta, egyet eltesztek belőle, tavasszal elültetitek, és újra gyönyörű virág lesz belőle. a többi magocskával minket táplál.
  • Akkor sikerült! Mégiscsak gondoskodhatok a baromfis udvar népéről! – Kiáltott fel boldogan sarkantyús! Most már igazi hős kakas vagyok! Igazi király!
  • Csak kicsit szerényebben! – Mosolyodott el tyúkanyó, - csak kicsit szerényebben! – és megpaskolta kakaskája hátán a tollat.

 

Apor Kata, amatőr író

Ezt a mesét írta: Apor Kata amatőr író

Kaliczka Tamásné vagyok. Papír- írószer üzletet vezetek Budapesten és Romhányban. Érzékenyítve vagyok egyaránt a városi és a vidéki életkörülményekre is. Minden és mindenki érdekel, fogékonyan reagálok a szociális eseményekre, az emberi viszonyokra. Kisgyermekkorom óta szeretem a meséket, ennek következményeképpen szinte álomvilágban élek. Íróként először 2018-ban mutatkoztam be. Novellákkal kezdtem, ...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Bombicz Judit

2023-06-01 11:36

Nagyon tetszett a mese! Pont olyan, amire a kicsiknek szükségük van, hiszen szórakozva tanulnak meg belőle valami újat! :)