Segély Tündér és a Troll testvérek kirándulása

Segély Tündér és a Troll testvérek kirándulása.

Segély Tündér és a Troll testvérek kirándulása
(CHEB: Amit még tanítani kell(ene) c. regény utolsó fejezetéből, meseíró pályázatra)

Troll Juci már épp befejezte az ebédet, amikor testvére, Troll Janó még csak a levest kezdte el kanalazgatni.
-- Így sose indulunk, pedig még egy órányi kerekezés van előttünk, hogy ma is csipkelődhessünk – mosogatta el szennyes tányérját, evőeszközeit Juci.
-- Te feleseltél valakivel tegnap?
-- Nem feleseltem, csak ahogy mondtam, csipkelődtem. A fekete szemű Páva Asszonyság lányát küldtem haza anyukájához, hogy ne a mi erdőnkben akarjon jól lakni.
-- Én meg Mici Mackó valakijének mondtam oda: a bolondja, mindig feláll valamilyen vigyázz állásba, amikor Est Apó átveszi Nappal Anyótól a lantot.
-- Tényleg, te még figyelsz rá? Én is szoktam hallani néha, de már az erdő melletti építkezés zaja sokszor elnyomja Apó pengetését.
-- Jaj, nehogy már te is ilyen gél legyél?
-- Milyen ne legyek, Janó?
-- Zselé! Érzelgős puhi.
-- Puhi?!
-- Puhány – dobta le Jani a kanalat, és inkább megitta tányérjából a levest, magába kapkodott pár darab krumplit. – Nem is hiszem el, hogy ki tudsz hozni még valakit a sodrából.
-- Na csak piszkálj még egy kicsit. Vagy ha nem indulunk Kakukk Marci következő sorozatáig… De lehet, már nem is kéne menni, nem érünk oda.
-- Nyugi, odaérünk időben. Lehet, hogy már csak mi leszünk ott, még jobb is lesz.
-- Miért lenne az jobb?
-- Mert akkor több üzenetet nyithatunk meg, kutyulhatjuk össze őket. Úgyhogy készülök is. Tudok egy rövidebb utat, majd azon megyünk.
-- Végeztél? – fordult hátra Juci, csodálkozott az ott hagyott tányéron, asztalra dobott evőeszközökön. – Nem ízlett?
-- Hékás, én Janó vagyok, nem Páva Asszony, engem ne piszkálj! – kiabált ki szobájából a legény.
-- Én meg nem vagyok zselé – kacagott Troll Juci.
-- Ne már, tesó! – nézett ki az ajtón Janó. – Olyan szépen és ügyesen mosogatsz.
-- Meg takarítok nálad is, amit anyáék úgy tudnak, hogy te voltál.
-- Mert szeretsz, igaz? – vette fel cipőjét már kint a legény.
-- Igen, szeretlek – ölelte át kis öccsét Juci. – Épp ezért nem árullak be anyáéknál, és inkább hozzászoktatlak, hogy te rámolj, takaríts magad után. Mert ha jól értettem tegnap, amikor elmentek, anyáék egyre kevesebbet lesznek velünk.
-- Ha egyszer így tudják összegyűjteni a másik erdőbe költözés makkjait – pakolta szennyeseit a mosogatóba, Janó.
-- Lehet, kevés eredmény, de eredmény. Akkor lassan indulhatunk. De ugye kész a leckéd?
-- Fakopácska este beröpül hozzánk, de ha mégse, majd hívom Segély Tündért. Ő mindig szokott segíteni. Nem olyan szőrös szívű, mint egyesek – hunyorgott Janó.
-- Felőlem. Te tudod, de anyáék közelében se leszek, ha Fakopács uraság végig kopogtatja az összes fán, hogy Troll Janó tanítványa megint lusta volt.
-- Mondom, hogy összetévesztesz a jelentkezőiddel. Velem ne zsémbeskedj, nővérkém! Elég ezt anyáéktól hallani, ha egyáltalán itthon vannak - nyitotta ki az ajtót, Janó. – Na nézd csak! Kit hol emlegetnek, ott terem?
-- Jó napot, Segély Tündér! – ellenőrizte a kuckójuk összes veszélyes dolgait, Juci. „Lekapcsoltam mindent, nem gyulladhat ki, nem ázik el a lakás.”
-- A nevemet hallottam, gondoltam iderepülök még, mielőtt Páva Asszonynak segítek.
-- Te még Páváékkal is foglalkozol?
-- Hát nem elég neked az Erdő népe? – figyelte pislogva Segély Tündér a Troll testvérek kérdéseit.
-- Páváék is az Erdő népéhez tartoznak már, ha nem is tetszik ez mindenkinek – égette Troll Juci lelkét a válasz, Segély Tündér nézése.
-- Csak azt akartam, hogy ne legyen már az erdőben annyi más, furcsa…
-- Minek védekezel, Juci? Nem is neked szólt.
-- Igazad van, Janó - mosolygott Tündér.
-- Tudom én. Nekem mindig igazam van. Akkor most bejössz? Legalább megcsinálhatnád a leckémet, amíg mi kirándulunk egyet.
-- Janó! Legalább kérjed!
-- Janó öcséd ezt már rég elfelejtette, Jucikám. De majd most megtanulja. Mert a leckéjét egyedül fogja elkészíteni – nézett fel az égre. – Nem hiszem, hogy a közeledő viharban szeretnétek bicikli túrára menni.
-- Na, tessék – vágta oda biciklijét, Janó. – Mert neked mindig erőszakoskodni kell! Egyem meg ezt, egyem meg azt, és akkor még pakoljak is össze! Csupa felesleges dolgok, nem kölyök Trollnak valók.
-- Ez nagyon magabiztos kijelentés volt, Janó – simogatott Segély Tündér hangja, mégis figyelmeztetett tekintete. – Szinte mint a teljes neved. Csakhogy anyád és apád ellenőrizhetetlenségükben a jóért vannak el minden nap, vagy ha kell minden héten. Amikor hívják őket. Másoknak, akiket te lenézel, ti lenéztek. Elkergetnétek innen, ahol végre nyugodtabban, biztonságban, szeretetben élhetnének. Ezt remélték, úgy költöztek ebbe az erdőbe – Húzta az eresz alá a testvéreket Segély Tündér, szárnyai alá.
-- Menjünk be, Tündér – nyitotta a Trolloknak biztonságot, otthont adó hatalmas tölgy ajtaját, Juci. – Te se indulj sehova ebben a viharban. Mert biztos az lesz.
-- Az bizony – ugrott volna a lakásba, Janó.
-- Ugye a vendéget engeded előre, öcsikém? Aki, ha szépen megkérjük, azt is elmondja, hogy mi a teljes nevünk. Igaz?
-- Köszönöm, Jucikám – lépett be jóérzéssel Uncon Troll Ablyék otthonába, Segély Tündér. – De ezt inkább szüleitektől kérdezzétek. Ők majd elmondják, hogy lett a teljes nevetekből csak a középső, amit ismer, s egyre inkább félreismer mindenki.
-- A Troll?
-- Ami manapság inkább a vicces, sokan úgy mondják, hogy szleng. És azért ismerik félre nevetek jelentését, mert sajnos ti nagyon is igazoljátok ezt.
-- Ne is mondd, „ST”-nk – gondolkodott előbb csak az „es” vicces szólításon, Juci. – Legalábbis Janónak felesleges, azt hiszem. Én az előbb kérdeztem magamtól: érdemes-e?
-- Semmiképpen – simogatta meg Jucit a tündér. – Érdemesnek semmiképp. Mármint nem érdemes így jelentkeznetek a még megmaradt erdei lakóknál – egészítette ki gyorsan ellenkezését, Segély Tündér. Szomorúan nézte mindig Janó vigyori büszkeségét, amikor hazaértek a leckének mondott Fakopács Nagyodúban küldözgetett üzenetek után. Már rég beszélni akart Jucival, aki csak öccse kedvéért választott ki olyan erdei lakókat, akik szomorúan mentek inkább vissza otthonaikba egy-egy ilyen bántás után. Janó azt mondogatta, hogy az ilyen nyafogósakon kacagnak a többiek, ettől lesz jókedvű az egyre kisebb erdő növény- és állatserege. – Fakopács Apó be is akarja zárni a Láthatatlan Hírnök irodáját. Tegnap nagyon beteg lett Páva Ica. Valaki gúnyolódott a fekete szeme miatt, és ő valamilyen fehér lébe dugta a fejét.
-- A bolondja – kacagott Janó.
-- Bolond?! – lepte meg Juci kiáltása Segély Tündért is. – Hogy lehetsz ilyen… ilyen… utálatos! – rontott ki a házból, kapkodta a levegőt az ajtó előtt.
-- Mi lett veled, nővérkém?
-- Hát nem tudod? Tényleg nem tudod, Janó? – kérdezte szomorú mosollyal Segély Tündér. – Ennyire elvesztetted a jóérzéseidet? A benned lévő szeretetet? Mert azt nem hiszem, hogy nem is volt – csóválta fejét, átölelve Troll Jucit. – Ne aggódj, idejében vette észre, hogy megvakulna attól a fehér létől, kikapta a fejét, és Páva Asszony időben ért oda, nem engedte, hogy bárhová is törölgesse.
-- Ha jól emlékszem, minden ilyen csípős, mérgező esetben alaposan ki kell mosni a szemet – fordult Segély Tündér felé Juci. – Ugye ezt tették? Valaki régebben ezt jónak mondta a csevegőkben.
-- Igen, igen. Páva Asszony ugyan nem az ottani csevegésekből tanulta, de szerencsére tudta, és Páva Ica szeme meggyógyul, de a lelke, a szíve még sebes.
-- Ki törődik manapság bárki lelkével, szívével? Egyáltalán mi az? – dünnyögött Janó.
-- A robotok, a lelketlenek – hallhatták Juci következő meglepetését. – Az erdő mellett épülő golf pálya apró gömbjei. Nem bánják, hova ütögetik, az a dolguk. Ide-oda guruljanak. De nem sokáig – fordult, indult vissza a lakásba, Janót nézve.
-- Ezt hogy érted?
– Nemrég abból a beszélgetésből tiltottak ki bennünket, ahol előtte az egyik gömböcske sérülését vitatták meg. Sajnálták, és gyógyították volna. Akkor nem értettem, hogy miért törődnek azzal, aki ellenük volt addig.
-- Mert a szeretet nem ismer határokat – bólogatott Segély Tündér. – És tudod Janó, attól félek, hogy ti ezt értettétek félre. Azt hittétek, hogy azért van olyan sokszor és távol anyukátok, apukátok, mert nem szeretnek benneteket.
-- Nem hinném, Segély Tündér – védte öccsét, Juci. – Hiszen pont ő mondta, hogy az új erdőbe költözésünkre gyűjtögetnek.
-- Igen Jucikám, ezt okosan mondta. Mintha nem érezné a fájdalmat, anyu-apu hiányát.
-- Mint azok a gömböcskék, amik már nem is tudják, miért gurulnak ide-oda?
-- Pontosan Jucikám. És hívjatok, ha olyanhoz kellenék, amit ti nem tudtok megoldani.
-- Akkor most elmész? – lepődött meg Janó. – Nem is mentünk kirándulni. És azt hittem, te csinálod majd meg a szobámat, te rámolsz össze, és majd megírod a leckémet.
-- Állj, állj, csak ne olyan hevesen, kisöreg – mosolygott Segély Tündér. – Kirándulni virtuálisan is tudtok, majd azután, ha összerámoltad a szobádat, megírtad a leckédet. Arra itt hagyom ezt a kis készüléket. Tabletnek mondják az emberek. Fakopácsnál hasonlót használtok, de itt mást is kereshettek, nem csak egymás titkaiba leshettek be.
-- De ez nem igazság! Nem szeretlek, ha te se szeretsz! – dobbantott Janó.
-- Öcsi! Mi ez a hiszti? Tudod, hogy velünk ezzel nem érsz el semmit – csóválta fejét Juci. – Segély Tündér pont hogy szeretetből teszi mindezt velünk. Amit már az ebédnél is mondtam.
-- Tudtam én, hogy a te szíved még nem keményedett be. De ha ilyen indulatokra képes Janó, akkor az övé se, csak nem jól használja az érzéseit. Viszont már mennem kell, még sok a dolgom, biztos sokan félnek ebben az esőben, szélviharban. Másnak is kell segítség, szervusztok!
--Szervusz, Segély Tündér, köszönjük! – integetett Troll Juci a már magasban repülő tündérnek. Az ajtót alaposan bezárva azon gondolkodott, hogy beszélje meg Janóval, milyen jóérzés lesz neki, ha majd a saját rámolásának, feladatmegoldásának eredményét láthatja, hallja a dicséretet.

Mese vége