Kép forrása: Renczes Irisz
Siga, a kis hős.
Élt egyszer egy zsúfolt, zajos, nagy városban egy kis csigafiú. Nagyon érzékeny volt szegényke! Minden zajra, árnyékra összerezzent és visszahúzta csápos kis szemeit. Ijesztőek voltak a furcsa zajok, az árnyékok. Soha nem tudhatta, melyik árnyék tartozik egy lábhoz, kerékhez, ami bármikor megsértheti puha kis testét, vagy összeroppanthatja házikóját.
Siga, hiszen mindenki így hívta, mert nem tudta kimondani a cs-hangot, így rajta maradt a Siga név, Siga egy nap arra ébredt, hogy a reszelő nyelvén, amivel az ízletes leveleket majszolgatja, az egyik kis reszelős fogacska fáj.
-Mitévő legyek? Hová menjek? - Sóhajtotta ezt inkább magának.
- Káááár, hogy fáááááj! Nagy káááááár! - Károgta vészjóslóan a félelmetes vetési varjú a magasból.
A puha fülű, bolyhos farkú, kedves nyuszi segítőkészen odament hozzá, és csak suttogva mondta, pisze orrával finoman megérintve, hogy menjen el Bagoly doktor nénihez! Ő nagyon figyel a félénk, ijedős kis állatkákra.
- Én is hozzá járok - mondta a puha fülű, bolyhos farkú, kedves nyuszi.
-Elkísérnél? - Kérdezte Siga.
- Persze! - Ezzel máris bátorítóan átölelte puha fülével, és együtt elmentek a Bagoly doktor nénihez.
Bagoly doktor néni nagyon kedves volt. Figyelmesen meghallgatta félénk Siga panaszait. Elmondta, hogy most bele fog nézni a szájába, nyissa nagyra. Még azt is megengedte, hogy először gyakorolja a foteljában ülve, hogy - ÁÁÁÁÁÁ
Majd elmondta, hogy a következő nagy ÁÁÁÁÁ-nál belekukucskál lámpával a szájába.
Félénk Siga már nem is félt. Bátornak érezte magát.
- Picit meg kell igazítani azt a reszelő fogacskát. Nincs nagy baj! - Látta Siga arcocskáján a nagy rémületet, így a következőképpen folytatta: - A macskagyökér, kamilla, illatos citromfű segítségével elaltatlak. Semmit sem fogsz érezni, kis Siga. Jó lesz így?
Siga csak félénken bólintott.
- Addig is gyakorold az alvást! Jó?
Eljött a nagy nap. Bagoly doktor néni nagyon kedvesen újra elmondott mindent, majd adott neki macskagyökérből, kamillából, illatos citromfűből főzött finom teát, amitől hamarosan nagyon mély álomba merült Siga.
Olyan csodálatosat álmodott!
Azt álmodta, hogy ő a világ leggyorsabb csigája, és mindenki csak Turbónak hívja. Sorban nyeri a nagy versenyeket és mindenütt pompás ünnepségeket rendeznek neki.
Mosolyogva ébredt. Még egy kicsit hiányolta is, hogy hová lettek az ünneplő emberek körülötte? Majd teljesen elmúlt az álom, és rájött, hogy ő Bagoly doktor néninél van, és nem is érzett semmit!
-Túl vagyok rajta!!!! - Hősnek érezte magát! Legalább akkorának, mint az álombeli Turbó.
- Én vagyok a legbátrabb Siga! kiabálta vidáman.
És valóban. Ő egy igazi hős volt. Siga, a legbátrabb kicsi csiga.
Ezt a mesét írta: Szabari Erika Nagyon amatőr író, meseíró
Pedagógus vagyok. Tanító-hittanoktatóként végeztem a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karán. Főként református hittanoktatóként szolgálok a gyermekek között. Már "vénülő fejjel" vágtam bele újból a tanulásba, szintén a Károli Pedagógiai Karán, óvodapedagógus szakon. Ez az időszak hozta meg számomra az új hobbit, mint kreatív problémamegoldást, az írást. Az olvasás, a történetek tovább...