Smuk, a kecskegida

Smuk, a kecskegida.

Ábrándos Farm a közeli faluból is jól látható volt, ahogyan a két magas hegy között elterült, hosszan elnyúlva a legelők és szántóföldek irányába.  A farm bőségét a Fényes pataknak is köszönhette, amely két részre osztotta a területet, na és persze Ábrándosék odaadó gondoskodásának.

Szinte minden fajta állat megtalálható volt itt. Laktak a tanyán disznók, minden méretben és majdnem minden színben is. Voltak tyúkok, libák, gyöngyösök, kacsák, vadászfácánok, fürjek és még emuk is. A szárnyasok mellett marhák, alpakák, lovak és nem utolsó sorban kecskék is. A kecskék igen nagy tiszteletnek örvendtek a farmon. Mivel egyetlen négylábú sem közelíthette meg a lakást, főleg nem annak belsejét esetleg nappaliját.

Egy kora tavaszi napon márciusban látott napvilágot egy fura kis szerzet a kecskék istállójában. Mininna, aki most először adott életet gidának, aggódva figyelte gyenge és esetlen kicsinyét. Gidácskája hosszú bizonytalan imbolygó lábakon próbálta első lépéseit megtenni. Igazán különleges gida lány volt, hosszú fülecskéi kívül-belül  apró pöttyökkel voltak díszítve, oldalán a sötét szőrzetben fehér szív alakú  folt volt látható.

Világra jötte után a gazda hamar megtalálta az ólban, mivel anyja keserves hangon szinte sírva mekegett.  Ábrándos gazda felemelte az új jövevényt a szalmáról és alaposan szemügyre vette.  Boldogan állapította meg a tényt, hogy a gida bizony lány, de boldogsága hamar elillant, mikor  remegős hosszú lábai nem voltak képesek aprócska testét megtartani. Mivel fülein és hosszú gyenge lábain kívül teste igen kicsi volt a gazda elnevezte: Kissmuk-nak.

Meg is kérdezte állománya legifjabb tagját:

• Na Kissmuk veled most mi legyen? - választ nem várva a gidát felkapta és próbálta anyja alá helyezni, hogy az első korty tejet megkapja, ezzel is esélyt adva halovány kis életének meghosszabbítására.

Kissmuk képtelen volt állva magához venni az első életet adó anyatejet, ezért a gazda hívta feleségét, hogy segítsenek a kicsinek. Ábrándosné jött is azonnal, gyengéden magához ölelte a kétségbeesett újdonsült anyukát és kedvesen becézve kérte, hogy etesse meg gidáját, akit eközben a gazda próbált anyja tőgyére helyezni.  Kissmuk sikeresen kortyolt néhányat majd teljesen kimerülve szinte összerogyott, de a gazda tartotta aprócska testét. Ábrándos gazda kérdőn nézett feleségére, hogy most akkor mi is legyen ?! Ábrándosné ekkor halkan megszólalt:

• Fejjünk egy kis tejet Mininnától a Kissmukot pedig vigyük be éjjelre, mert fagyot mondanak.

Csak erre várt a gazda! Az ól egyik sarkában a falon volt egy szekrény, amelyben ilyen esetekre tartottak kisebb befőttes üvegeket és egy kinti cumisüveget is.  A befőttes üvegbe gyors határozott mozdulatokkal belefejt a gazda annyi tejet ami éjjelre elegendő lehet, majd felesége vastag pulóvere alá bújtatta a Kissmukot és már vitte is a lakásba. 

Gyerekeik ujjongva fogadták a kis jövevényt, örömük gyorsan alább hagyott, amikor látták, hogy a kis gida nem tud lábra állni. Még inkább rémület fogta el őket mikor nem akarta elfogadni a cumisüveget. Lulu cica boldogan köszöntötte az új jövevényt, csak azt nem tudta elképzelni miért nem ugrál vele úgy mint anno Füles, aki néhány nappal ezelőtt volt a fürdőszoba lakója. Kissmuk is éjjelre a fürdőben kapott helyett egy nagyobbacska cipősdobozban két melegvizes tömlő társaságában, hogy hideg végtagjait felmelegítsék.

Reggel a gazda visszavitte  a mamájához nem sok reményt fűzve rövidke életéhez. Mininna boldogan fogadta kicsinyét, de Kissmuk nem volt képes lábra állni. A gazda ismét segített szopizni miközben Ábrándosné Mininnával beszélgetett, nyugtatta és dicsérő szavakat súgott a fülébe. Ez a folyamat a napközben többször is megismétlődött. Estére ismét a fürdőben találta magát Kissmuk, mivel igen hideg éjszaka következett. Másnap reggel is csak segítséggel tudta anyja megetetni a gidát. 

Aznap a gazdáéknak farmon kívül volt dolguk, este aggódva léptek az ólba keresve Smukot. Igazán nagy volt az örömük, amikor észrevették, hogy egészen másik sarkában van az ólnak, mint ahol reggel hagyták. Pocakja teli volt, békésen pihent anyja mellett.

Smuk napról napra megerősödött és egyre jobban hozzá nőtt Ábrándosék szívéhez.

1 hónap múlva, mikor szépen kitavaszodott már, a Kissmuk, aki addigra triplájára nőtt kis társaival együtt ugrált le a napfényes legelőre. De minden alkalommal mikor valaki az ólba ment, Smuk kis buksiját hálásan temette bele gazdái tenyerébe, mint egy megköszönve, hogy soha nem mondtak le róla.