Soha ne add fel az álmaid!

Soha ne add fel az álmaid!.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország. Ebben az országban volt egy nagy város. A nagy városban volt egy utca. Ebben az utcában volt egy tíz emeletes ház. A tíz emeletes ház második emeletén élt Bence, egy hat hónapos kisfiú a szüleivel. 

Bence élte a vele egykorú babák szokásos életét. Aludt, cumisüvegből tejet ivott, sokat kacagott és kúszott-mászott a lakásban mindenhol. Bence vidám baba volt. Hosszú, szőke, göndör fürtjei és piros, pufók arcocskája mindenkit elvarázsolt. De néha, amikor rossz kedve volt vagy fájt valamije, akkor csak két dolog tudta őt megnyugtatni. Anyukája ölelése és a zene. A szaxofon hangját imádta. Megnyugtatták az édes dallamok. 

Bence rajongása az óvodában sem hagyott alább a zene iránt. A szaxofon volt a mindene. A nagyszüleitől a 4. születésnapjára kapott egy játék hangszert. Onnantól kezdve minden délután, amikor az oviból hazament csak fújta a szaxofont. Szülei sokat nevettek rajta, hogy milyen beleéléssel játszik kisfiúk ezen a fúvós hangszeren. 

Teltek az évek, Bence már az általános iskola padját koptatta. Mit gondoltok? Elfelejtette már a szaxofont? Soha! Bence élt-halt a zenéért még mindig. Anyukája telefonját néha kölcsönkérte és azon nézett videókat nagy szaxofon művészekről. Ezen a ponton, amikor szülei látták, hogy a rajongás nem hagy alább, beíratták Bencét egy zeneiskolába, hogy megtanuljon kottát olvasni és játaszani a kedvenc hangszerén. A fiú szorgalmas volt, sokat gyakarolt a hétvégéken is. 

Mire akkora lett, hogy középiskolába járjon, már egy jazz zenekarban is játszott. Szülei nagyon büszkék voltak rá, mert nem csak a zenében nyújtott kiemelkedő teljesítményt, de a tanulást sem vette fél vállról. Bencében kezdett megfogalmazódni az ötlet, hogy felnőttként is a zenével szeretne foglalkozni. Szülei mindenben támogatták. Megígérték neki, hogy mindig mellette fognak állni, mert számukra az a legfontosabb, hogy ő boldog legyen. 

Gimnázium után Bence felvételt nyert egy rangos zeneakadémiára. Minden új tudást szívott magába és mint mindig, szorgalmasan gyakorolt. Huszonnégy éves korában egy világhírű cég lemezszerződést ajánlott neki egy világkörüli turnéval egybekötve. Ennyi év alázatos munka után Bence elnyerte jutalmát. Világvárosok hangversenytermeiben állva tapsolt neki a közönség a koncertek után. 

Mikor hazaért az egy éves turnéról, a karácsonyt a családjával töltötte a szülővárosában. Szenteste a helyi nagy templomban adott ingyenes koncertet. Nagyon megható volt az ünnepség. A legszebb része az volt, amikor a helyi gyerekek énekelték a Mennyből az angyalt, ő pedig szaxofonnal kísérte őket. Szülei szeméből patakként folytak a könnycseppek. Maguk előtt látták a pár hónapos Bencét, akit már akkor is a szaxofon hangja tudott megnyugtatni. Büszkék voltak rá, hogy soha nem adta fel az álmait. Kemény munkával, alázattal és szorgalommal bármit elérhetünk! Soha ne add fel az álmaid!