Sün Szofi. A séta

Sün Szofi. A séta.

Jóllakottan, tele pocakkal elindult a kis csapat. Elöl ment Sün mama, mögötte Sanyi, Sanyi mögött Sebestyén, Sebestyén mögött Soma, őmögötte Szofi, a legkisebb sün. Szép sorban meneteltek a kölykök a mamájuk mögött, csak Szofira kellett folyton rászólnia, hogy ne bámészkodjon, ne maradjon le a többiektől. Éppen a málnabokor mellett haladtak el, amikor nagy lármára lettek figyelmesek. Vakond jajveszékelt egy kis kupac föld mellett: Micsoda kár, mekkora veszteség, az összes szobám tiszta víz, teljesen tönkre tették a csodaszép szobáimat, egytől egyig, minden szobámat! Csak kapjam a kezem közé azt, aki ezt a szörnyűséget csinálta!

A toporzékoló, harcias vakondot hallva a kis sünök megszeppentek, pityeregni kezdtek, még Sanyinak is — aki a legbátrabbnak tartotta magát — könnybe lábadt a szeme. Mikor Vakond meglátta őket, rájuk rivallt: Ti tettétek, gazfickók! és vészjóslóan rázni kezdte feléjük nagy lapát- kezeit.

Ettől a látványtól Sün mama is megdermedt, megállt, és egy hang nem jött ki a torkán.

— Nem a sünök voltak — vette őket védelmébe Brekkancs, aki az éktelen ordítozást hallva, akkorát ugrott a kerti tóból, hogy éppen a sünök mellett landolt —, éjjel esett az eső, az tette tönkre a szobáidat.

Erre a feleletre se szó, se beszéd, Vakond villámgyorsan visszacurikkolt a vakondlyukba. 

— Legalább bocsánatot kért volna, hogy titeket gyanúsított! — mondta felháborodva Brekkancs.

— Ne is törődjetek Vakonddal, ő ilyen barátságtalan — szólt le Hernyó Hédi a körtefáról, aki eddig onnan felülről nézte az eseményeket.

— Biztosan azért ilyen indulatos, mert a föld alatti sötétben nem talált magának barátot, akitől illemet tanulhatna — mondta megértően Sün mama. 

Amíg a felnőtt állatok beszélgettek, a sünkölykök vidáman hancúroztak, és a lehullott málnaszemeket csemegézték. Sanyi felfedezte, hogy össze tud gömbölyödni. A többiek elismerően bámulták a mutatványt. 

— Megfeszítitek a tüskéitek körüli izmokat, ettől megemelkedik a tüskeruhátok — magyarázta nekik a folyamatot — majd behúzzátok a homlomtüskéiteket meg a lábaitokat, és összekuporodtok, de figyelni kell rá, hogy ilyen sorrendben tegyétek ezeket a dolgokat. 

— Jaj, ez annyira bonyolult — nyűgösködött Szofi. 

— Dehogyis, csak Sanyi körülményesen magyaráz. Figyelj engem, és utánozd le a mozdulataimat! — bátorította Soma Szofit. Végül annyira belejöttek a játékba, hogy Sün mama alig bírta összeterelni a labdává gömbölyödő kicsinyeit. Nagy sokára aztán újra elindultak, Szofi most is a sor végén bandukolt, kíváncsian tekintgetett jobbra-balra, és  bizony most is sokszor lemaradt a többiektől. Amikor a  virágágyás mellet lépkedtek, a rózsabokron meglátott egy piros pöttyös bogarat, és hogy jobban szemügyre vehesse, megállt előtte. 

— Szofi vagyok — mutatkozott be udvariasan, ahogy a mamától tanulta.

A bogár is bemutatkozott: Hétpettyes  katicabogár vagyok. Szegény rózsát ellepték a levéltetvek, megszabadítom tőlük — mondta teli szájjal. Hallottam már rólad, te vagy a legkisebb sün, a félős, a sírós. 

— Nem is vagyok már olyan — magyarázkodott durcásan, mert nem esett jól neki, amit Hétpettyes mondott róla, és sértődötten elfordult tőle.