Sün Szofi és Viola, a medve

Sün Szofi és Viola, a medve.

Azon a nyáron rettenetes volt a hőség. Viola naphosszat ki sem tette a lábát a hűvös barlangjából. De mégsem maradt egyedül, mert az erdei állatkölykök gyakran meglátogatták.  Nemcsak a hűs limonádéért látogatták szívesen — nála nem csípős, ragadós kólát kapott a vendég —, hanem a sok meséért, amit elmesélt nekik, meg a  kedves fogadtatásért, a vigasztaló szavakért. Egyszóval jól érezték magukat nála. A medve mama rengeteg mesét ismert, és olyan történeteket is tudott, amelyek a kölykök egészen pici koráról szóltak, olyan dolgokat, amikre azok már nem is emlékeztek. Saját kicsi koráról minden kölyök szívesen hallgatott  történeteket. Megesett, hogy egyszerre öt-hat állatkölyök is ott ücsörörgött  Viola kockás pléddel letakart  kanapéján, türelmesen várakoztak,  mert tudták, a limonádé után mese következik. Ő pedig rendületlenül facsarta a citromokat, egyiket a másik után, keverte a vitaminos hűsítőt, aztán mikor már a jégkockákat is belecsúsztatta a poharakba, leült a jó öblös fotelbe, és mesélni kezdett. Mire a mese véget ért, a limonádék is elfogytak. 

Erdő-szerte azt beszélték, hogy Viola fiatal korában magához fogadott minden elárvult állatkölyköt. Pótmamája volt nemcsak a szülők nélkül maradt medvebocsoknak, hanem a szülők nélkül maradt nyúlnak, őznek, békának, egérnek, sünnek, sőt, egyszer még egy fészkéből kiesett bagolyfiókát is ő nevelt fel. A kölykök addig maradhattak nála, amíg meg nem nőttek, éppen úgy, ahogy a saját családjukban tehették volna. Tisztelték is az erdő lakói Violát, hogy milyen türelemmel tanítgatta a különböző állatok csemetéit. Mikor Viola megöregedett, és fájt minden porcikája, többé nem vállalta az apátlan-anyátlan kölykök felnevelését, ezt a feladatot ráhagyta a fiatal, erős medvékre. De mindig szívesen fogadta a hozzá látogatókat. Még most is, öreg korában is  megosztották vele az állatkölyök a gondjukat, bajukat, mert tudták, minden problémát orvosolni tud. Összebékítette a haragosokat, megvígasztalta a szomorkodókat, bátorította a gyávákat. Még akkor is szívesen időztek nála az erdei kölykök, amikor éppen nem volt semmi problémájuk, csak szerették hallgatni a hangját, olyan barátságosan brummogott!  Sün Szofi is szeretett nála lenni. Ma is, már kora délelőtt  ott toporgott  az ajtaja előtt. 

— Bemehetek, Viola néni? — zörgette meg a barlang ajtaját.

— Gyere csak, drágaságom, nyitva az ajtó! — válaszolta.

Mit lát Sün Szofi? A mindig serénykedő, tevő-vevő Viola még ágyban feküdt, jobb hátsó lábát felpolcolva tartotta egy óriási párnán. 

— Mi történt a lábaddal, Viola néni? — kérdezte ijedten a  sünlány. 

— Elestem az este, és nem tudok erre a fránya lábamra ráállni. Jó hogy jöttél Szofi, legalább segítesz nekem felállni. 

— Én? — kérdezte megrökönyödve Szofi. — A szúrós tüskéimmel össze-vissza szurkálnálak. Tudod mit? Hívom Bagoly doktort. Sün Szofi meg sem várta Viola válaszát, azon nyomban eltrappolt a segítségért.

Bagoly doktor, amikor megtudta, hogy kihez hívják, rögtön vette az orvosi táskáját, és Szofit hátra hagyva repült a beteg medvéhez. Igen, ő volt az a fészkéből kiesett bagolyfióka, akit Viola nevelt fel. Bagoly doktor nagyon szerette Violát, a pótmamáját, de mostanában csak ritkán ment el hozzá, nem ért rá, minden idejét lefoglala a beteg erdei állatok gyógyítása.  Szofi már arra érkezett vissza a barlangba, hogy Viola jobb hátsó lába zöld színű gipszbe volt burkolva.

— Jól illik a barna bundámhoz ez a zöld színű gipsz, és sötétben még világítani is fog  — viccelődött medve mama. — Ügyesen  megcsináltad a gipszemet, Bagoly, pedig fióka korodban nagy haramia voltál! — mondta nevetve Viola. 

— Most aztán meg kell szervezni az életedet, Viola mama, nem kelhetsz föl az ágyból törött lábbal! Három hét szigorú ágynyugalmat írok elő,  a gyógyszert, amit szedned kell, hogy összeforrjon a csontod, Szofi kiváltja az erdei patikában! — nyújtotta át a receptet Szofinak Bagoly doktor.

— Majd én megszervezem az életedet, Viola mama — ajánlkozott lelkesen Szofi. — Tudom is, hogyan fogjak hozzá. Sietek vissza! Azzal Sün Szofi elviharzott az erdei patikába.