Sün Szofi és Viola, a medve II.

Sün Szofi és Viola, a medve II..

Az erdei patika közel volt  Viola barlangjához. Szofi gyorsan megjárta az utat, sietett vissza a gyógyfüvekkel, hogy minél hamarabb elkészíthesse Violának a gyógyító teát. 

— Ott a teáskanna, kedveském, a harmadik polcon. Nem, ne a vasaló mellett keresd, már emlékszem, a második polcra tettem, talán a tányérok mellé — kiabált át a szobából  Szofinak a törött lábú medvemama 

Mi tagadás, elég nagy rendetlenség volt Violánál. Dehát nem ért ő  rá rendet tenni, mert folyton vendégseregről kellett gondoskodnia, új meséket kiatalálni az állatkölyköknek. Szofi felforgatta a barlangot, mire mindent megtalált, ami a reggeli elkészítéséhez szükséges: teáskannát a tűzhely alatt, vajat a kamrában egy bödönben, mézet az ágy alatt. Annyi helyet vizsgált át, annyi helyről kellett összekeresgélnie a reggelihez valókat, hogy el is fáradt, mire kitöltötte a teát, megkente a vajas-mézes kenyeret. Mókus Mirára feltétlenül szükségem lesz, ő egykettőre rendet tesz Viola mamánál — gondolta Szofi. Mira nagyon pedáns volt, odúja ragyogott a tisztaságtól. Konyhájában forgó tányéron tárolta a fűszereket, a kamrája polcain felcimkézve, ábécé sorrendben katonásan álltak a fedeles üvegekben a gyógyfüvek, szárított erdei gyümölcsök. Szobájában, a komódban, külön-külön fiókokban tárolta a ruháit, külön a nadrágjait, ingjeit, szoknyáit, fehérneműt, csinosan összehajtogatva. Mira örömmel vállalta, hogy kitakarít, rendet tesz Viola mamánál. Szofi telefonhívására pár percen belül ott is volt a medvebarlangban, és tüsténkedett, sepert, port törölt, aztán nekiállt a konyhaszekrény rendbetételének. Ez már bizony nehéz feladatnak bizonyult, Mira sóhajtozva rakosgatta az edényeket, még kitalálja, hogy nagyság szerint, vagy szín szerint tegye-e őket vissza a helyükre. Legjobb, ha megkérdezi Viola nénit, hogyan szeretné. Szofi ezalatt a barátainak telefonált, elmondta nekik, hogy Viola eltörte a lábát, nem bír felkelni az ágyból, segítségre szorul. Szomorúan vette tudomásul, hogy nem mindegyik állatkölyök olyan segítőkész, mint Mókus Mira, sokan visszautasították, hogy segítsenek Violának. Volt aki mentségül fejfájásra panaszkodott, volt aki a derekát fájlalta, volt aki a lábát, a fejét, többen sürgős dolgukra hivatkoztak.

— Mindenféle kifogásokat kitalálnak, hirtelen mindenkinek megfájdult valamije, halaszthatatlan dolga lett — panaszkodott búsan Szofi Mirának, olyan halkan, hogy Viola néni ne hallja meg.

De mégis sikerült Mókus Mirán  kívül még öt kölyköt találni, akikkel Szofi megbeszélte, ki milyen munkát fog elvégezni Violánál. Róka Dénes Viola reggelijét készíti el, Egér Timi és Borz Barnabás az ebédjét, a vacsorakészítést pedig Szofi két testvére, Sebestyén és Soma vállalta. Szofi lesz a szervező, akihez fordulhatnak a segítők, ha valami gondjuk támad, emellett a bevásárlás lesz még az ő dolga. Mira takarít, de az is lehet, hogy a többieknek is segíteni kell ebben, hogy szép rend legyen. Még ezt a takarítás is megígérték a többiek.

— Készítsünk egy fotót magunkról, meg majd mindenkiről, aki részt vesz ebben a munkában, örökítsünk meg mindent, amit csinálunk! — javasolta lelkesen Mira, és nyomban elővette a telefonját, lefényképezte magukat Viola ágyánál.

— Én meg megírom az Erdei Tappancsok online újságba, hogy Viola néni eltörte a lábát, és mi, heten hogyan segítünk neki — mondta el  a terveit Szofi. —  De ez nem olyan, mintha magunkat dicsérnénk, mintha dicsekednénk? — kérdezte aggodalmasan. 

— Nem dicsekedés, ha megírod,  hogyan segítetek nekem, inkább felhívod a többi kölyök figyelmét, hogy a betegeket ne hagyják magukra — válaszolta Viola. 

Szofi még a hazafelé vezető úton is azt kérdezgette Mirától, hogy ugye, nem dicsekedés, ha leírja az újságba, hogyan segítenek Violának?

— Talán azért nem akartak a telefonhívásomra jönni, mert én csak nemrégen költöztem az erdőbe, és még nem ismernek olyan jól — találgatta Szofi. 

— Ne foglalkozz ezzel! Bánhatják majd, akik nem akartak segíteni, mikor meglátják a fényképünket az újságban! — válaszolta Mira, és egy jól irányzott ugrással fenn termett, az odújánál. 

— De Mira, mi nem dicsekszünk! — szólt utána szigorúan Szofi.