Szellemek árnyéka. 1.

Szellemek árnyéka. 1..

A szakmában eddig eltöltött tíz év alatt nem találkoztam még csak hasonló esettel sem. Pedig az életvédelmi osztály nyomozójaként nem egyszer szembesültem furcsa történetekkel, de ami ezen a nyáron történt felülmúlt mindent, amiről valaha is hallottam. Alapvetően racionális beállítottságú ember lévén nem nagyon adok hitelt a természetfeletti megnyilvánulásokról szóló történeteknek, viszont, mikor belevetettem magam ebbe a szövevényes ügybe szellemekkel és ismeretlen repülő objektumokkal kellett felvennem a harcot.

Kezdjük talán az elején.

Pislogva a szemembe sütő délelőtti napfénytől épp a kávémat szürcsölgettem, mikor megcsörrent a mobilom.

– Tessék Tenkes Huba . – mondtam a telefonba, már csak tisztesség kedvéjért, mert a kijelzőn a főnököm Kanizsai Ödön,az életvédelmi osztály vezetőjének a neve jelent meg.

– Gyere át hozzám légy szíves – csak ennyit mondott és bontotta vonalat.

Lassan elkortyoltam a kávémat, csak nem hagyom kihülni és átballagtam Ödön irodájába, ami majdnem szemben volt az enyémmel. Akár át is kiabálhatott volna onnan, de a főnők eléggé halk szavú, de annál szigorúbb ember volt. Benyitottam az irodájába és éppen köszönni akartam neki amikor belémfojtotta a szót.

– Becsuknád az ajtót?

Már hajtottam is be magam után, mikor újra megszólalt.

– Kívülről. Utána kopogj és gyere be ismét.

Szégyelltem is magam, mert az alapvető illemmel nem törődve rontottam rá.Kimentem, becsuktam az ajtót, majd kopogás után ismét benyitottam.

– Szervusz. – köszöntöttem.

– Szervusz. Ülj le egy kicsit.

Helyet foglaltam a kényelmetlen faszéken, ami az íróasztalával szemben állt. Az egész iroda ilyen puritán berendezésű volt. Egy iratszekrény, egy íróasztal és két faszék. Ennyi. Kanizsai Ödön nekem szinte teljesen az ellentétem volt. Fegyelmezett jó vágású férfi erős akarattal. Ezen tulajdonságok egyike sem volt rám jellemző.Szétszórt átlagos kinézetű férfiként egyáltalán nem hasonlítottam rá, mégis kedveltük egymást. Én a sziklaszilárd jelleme miatt, ő engem pedig a nem mindennapi gondolkodásomért, aminek a segítségével sok, szinte megoldhatatlnnk tűnő eseten rágtam már át magam.

– Szeretném, ha te nyomoznál ebben az ügyben– mondta.– Első ránézésre nem tűnik túl bonyolultnak, de ha átnézed ezt a jelentést, amit a körzeti megbízott írt sok furcsa dologról olvashatsz benne.

Elémtolt egy papírlapot, amit gyorsan átfutottam.Egy gyilkosság áldozatánk megtalálásának körülményeit taglalta. Eleinte nem tűnt fel benne semmi rendkívüli, de ahogy tovább olvastam szó eset benne vízi szellemekről és egy UFÓ- ról is.

– Mi ez a marhaság? – kérdeztem.

– Nem marhaság. Gyilkosság. Szeretném ha odamenél Sárközre és körbeszaglásznál kicsit, mi is folyik ott.

– Sárköz? Az meg hol a fenében van? – kérdeztem tőle.

– Majd kinyomozod – mondta és vágott egy fagyos grimaszt, ami nála egy mosolynak felelt meg.

Elköszöntem tőle, valmint eddigi aránylag nyugodt életemtől és elindultam létem legfurcsább és legijesztőbb kalandja felé. Csak akkor ezt még nem tudtam.