Szeptember - Színes falevelek

Szeptember - Színes falevelek.

Amikor beköszöntött az ősz, Szeptember boldogan indult útnak. Már alig várta, hogy nekiálljon leveleket festeni. Felkapta a táskáját, amiben ott lapult az összes ecset és festék. Ahogy leért, el is kezdte keresni a tökéletes fát, ami megkaphatja az első sárga-narancs leveleket. Egy fiatal tölgyfára esett a választása az erdő szélén. Szép zöld lombkoronája volt, nem túl nagy, nem túl kicsi. Pont tökéletes. Leült a fa egyik ágára, és kinyitotta a zsákját, hogy elővegye a sárga festéket. De jaj, a csupor teljesen üres volt, csupán egy pár csepp sárga pötty árválkodott az alján. Előkereste a narancssárga szín üvegét, de az sem festett jobban. Elfelejtette feltölteni a színeket!

Most mi lesz? Hiába szólna Időanyónak, már nem tudná olyan hamar pótolni. Nem ám csak úgy ripsz-ropsz lesznek a festékek! Össze kell szedni. Csillagfényből a sárgát, napsugárból a narancsot, és sok más helyről a többi színt. És ez rengeteg idő. Már csak Október tudná lehozni, de neki más dolga van, nem a levélfestés. Hogyan lesznek így őszi erdők és fák?

Szeptember bánatosan lógatta a lábát a faágon ülve. Mit csináljon? Miből varázsoljon színeket?

A Nap megsajnálta, lejjebb ereszkedett, és kedvesen megsimogatta a kis hónapfiú arcát a sugaraival. Szeptember hálásan nézett fel az égre. Hirtelen támadt egy ötletet. Hiszen a világ tele van színekkel, nem is kell messze mennie. A napocska ugyan itt nem annyira narancs, inkább sárga, de sárgának talán a legszebb a világon. Kiemelte a sárga festékes csuprot, és az ég felé tartotta.

– Kérhetnék egy kis sárgát, Napocska? – kérdezte kedvesen Szeptember.

A Nap lenyújtotta sugarait, és hamarosan teletöltötte a kis edényt.

– Köszönöm – zárta le gyorsan az üveget Szeptember, és körülnézett, kitől tudna még festéket kérni. Az erdőn túl egy pompás rétet vett észre, amely telis tele volt színpompás virágokkal. Gyorsan leereszkedett a fa ágáról a virágok közé. Elmesélte nekik, hogyan járt a festékekkel. Kokárdavirágok, dáliák és napszemvirágok nyújtották feléje a fejecskéjüket, így a narancs és piros színek üvegei is pikk-pakk megteltek. Szeptember hálásan mosolygott a virágokra.

– Hálásan köszönöm – hajolt meg előttük Szeptember. – Tudjátok mit? Idén egész hónapban virágozhattok. Nem jön hideg szél és vastag felhő. Mostantól Októberig gyönyörködhetnek bennetek az emberek.