Barion Pixel

Szeretetre várva


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

 
            Egy magányos farkas ült a sziklán, mozdulatlanul. Távolról szemlélve inkább szobornak tűnt, mint élőlénynek. A nap tűzött rá, eső mosta, szél tépázta, de ő nem indult útnak. Napok teltek el így.
            A Hold látta őt, és mikor n...

Kép forrása: pixabay.com

 

            Egy magányos farkas ült a sziklán, mozdulatlanul. Távolról szemlélve inkább szobornak tűnt, mint élőlénynek. A nap tűzött rá, eső mosta, szél tépázta, de ő nem indult útnak. Napok teltek el így.

            A Hold látta őt, és mikor nem bírta tovább szó nélkül, így szólt hozzá:

– Miért izzadsz, miért ázol-fázol, miért hagyod, hogy a vad szél tépázza a bundád?

– Mert várok. Akármeddig kell itt ülnöm, nem bánom. Ha meleg van, ha hideg jön, elviselem – felelte a magányos farkas.

– Mire vársz, elmondod nekem? – érdeklődött az öreg Hold.

– Mielőtt elment apám, a vén farkas, azt mondta, ha türelmesen várok, rám fog találni a szeretet. Én elhatároztam, hogy türelmes leszek! – felelte a magányos farkas.

– Ó, értem már. Te szeretetre vársz. Nem lesz könnyű ezen a kietlen vidéken, errefelé nem sokan járnak! – sajnálkozott a Hold.

– Aki akar, megtalál! – szólt a farkas, és ült tovább a sziklán. Nem tudta, hogy a Hold hány este tekintett rá, és azt sem, hogy a Nap hányszor kelt fel, mióta itt van. Korgott a gyomra, de meg sem hallotta, mert a szíve tele volt várakozással, és nem figyelt másra.

Éppen kémlelte a vidéket, mikor a kietlen tájon egy terepjáró tűnt fel. Már leszállt az éj, így az autó megállt, éppen az alatt a szikla alatt, melyen a magányos farkas ült. A sofőr kiszállt, és nagyot nyújtózott, elgémberedett tagjait tornáztatta. Elővett néhány szendvicset, és falatozni kezdett. Éhes farkas lány sírása hangzott a kocsiból. A magányos farkas összerezzent.

– Ő az, aki elhozza nekem a szeretetet! – gondolta, és szorosan a sziklához lapult.

– Hallgass el! Reggel a határon túl leszünk, és átadlak a megrendelőknek! – kiáltott rá durván a sofőr, majd elégedetten beült a volán mögé. A magányos farkas megijedt, hogy gyorsan elhajt, de szerencsére nem így történt. A lámpákat lekapcsolta, és hamarosan horkolás visszhangzott a sziklás hegyek között.

– Eljött az én időm! – gondolta a magányos farkas, és óvatosan lekapaszkodott a mélybe. Lopakodva közelítette meg az autót, és bekukucskált az ablakán. A hátsó ülésen ketrecbe zárva szomorkodott egy farkas lány, aki mikor meglátta, hogy segítségére sietett valaki, megkönnyebbülten lélegzett fel. A csendet suttogás törte meg:

– Mindjárt kiszabadítalak! Várj türelmesen! – intette a magányos farkas.

– Várok! – ígérte a farkas lány.

A farkas nagy üggyel-bajjal kinyitotta az autó hátsó ajtaját, majd mancsával addig piszkálta a lakatot, míg az kinyílt, és pár óra elteltével a farkas lány szabad lett.

– Gyere velem! – hívta a magányos farkas.

A farkas lány követte őt, és a sziklákba vájt keskeny úton egy barlang felé haladtak. Ezt a helyet nem sokan ismerték, talán a Hold és a csillagokon kívül csak a magányos farkas. A barlang eddig sötétnek és hidegnek bizonyult, de most melegség töltötte meg a teret, amint beléptek oda.

– Itt megpihenhetsz! – mondta a magányos farkas.

– Köszönöm! – suttogta a farkas lány.

– Hozok ennivalót neked! – mondta aztán a magányos farkas.

– Ne menj messze! Félek egyedül! – szólt utána a farkas lány.

– Ne félj! A közelben leszek! – ígérte a magányos farkas. Elindult, és valóban, pár perc múlva élelemmel megrakodva tért vissza. Együtt falatoztak, szó nélkül, és mégis meghitten, mint akik ősidők óta ismerik egymást.

– Aludjunk egy kicsit! – tanácsolta a magányos farkas, és leheveredett.

– Jó! – egyezett bele a farkas lány, és szorosan mellé bújt. Mindketten kimerülten hunyták le a szemüket. A Hold betekintett a barlangba, és mikor meglátta őket, meleg fénnyel árasztotta el a fekhelyüket.

– Érdemes volt áznod, fáznod, izzadnod és várnod! Beköltözött a szeretet a barlangodba! – súgta a Hold. A magányos farkas álmában elmosolyodott.

Reggel ordítozásra ébredt a párjával együtt.

– Megszökött, nem kapok érte pénzt, hol keressem, merre menjek? – hallatszott a sofőr dühös kiáltozása.

A két farkas csak mosolygott rajta.

– Te vagy a megmentőm! – mondta hálával és szeretettel telt hangon a farkas lány.

– Innentől fogva mindig megvédelek! – ígérte a farkas fiú.

            A terepjáró hamarosan eltűnt a szemük elől a dühödt sofőrrel együtt, és elkezdődött a közös életük. Mindig együtt jártak, együtt csodálták a hegyeket, völgyeket, és együtt találta őket este a Hold és reggel a Nap. A barlang csodás otthonná változott a kezük nyomán. A farkas fiú sosem felejtette el azokat az időket, mikor egyedül ült a sziklán, és szeretetre várva figyelte a környéket. A farkas lány emlékezetébe véste a napot, mikor a farkas fiú megmentőként jelent meg a kietlen környéken, a sziklás hegyek között, mikor ő fogolyként olyan szomorúan kucorgott a ketrecben. Nem kellett sokat várni a farkaskölykök megszületésére sem, mikor három csemetéjük körülöttük játszott, igazi boldog családdá váltak. Kettejük egymás iránt érzett szeretete napról napra erősebbé vált, és egész életüket végig követte.

 

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

PRÉMIUM Kovácsné Demeter Monika Iringó Prémium tag

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások