Szigfrid nyuszi új barátra lel

Szigfrid nyuszi új barátra lel.

Szigfrid nyuszi új barátra lel

A kora reggeli napsugár halványan sütött át a fűszálakon. A harmat apró kerek szivárványként csillogott a réten. Mirtill lassan kinyitotta aranysárga cicaszemét, és ásítva kinyújtotta selymes hófehér mellső lábait. Hátát C betűvé domborította, majd nyújtózott még egy hatalmasat. Ekkor vette észre, hogy egyedül van.

-Mama! hol vagy – kiáltotta. 

Mirtill egy vidám, kalandvágyó cica volt, aki nagyon szeretett felfedezni új helyeket. Napsütés, madár csiripelés, Mirtill boldogan szaladt a rétre, ahol izgalmas illatok és hangok várták. Igy volt ez tegnap késő délután is, a réten játszott két testvérével, lámpás bogarakat kergetve, miközben Macska mama nézte a naplementét. Mirtill elfáradt, igy keresett egy puha mélyedést a közeli fa alatt.

Összegömbölyödött.

-Csak egy pillanatra - mondta magának.

Gyorsan elaludt.

Már sötétedett, amikor felébredt

-Mama, hol vagy?

-Biztos vagyok benne, hogy le fog szidni amiért elkóboroltam. Örülhetek , hogy nem evett meg egy róka vagy egy medve - sóhajtott hangosan Mirtill.

Mirtill megpróbálta kisimítani a bundáját, ahogy Macska mama mutatta neki. Úgy gondolta eggyel kevesebb, ami miatt mama mérges lesz.

-Nem emlékszem, hogyan kerültem ide, és a mama mindig azt mondja, hogy ne beszélgessek idegenekkel, ezért senkit sem kérdezhetek meg.

Az erdő már nem tűnt olyan barátságosnak, mint korábban, a fák magasabbnak és sötétebbnek látszottak, a madarak hangja is halkabb lett. Mirtill pityeregni kezdett, nem tudta, merre van a hazafelé vezető út.

Ahogy ott üldögélt és szomorkodott, egyszer csak halk lépteket hallott maga mögött. Gyorsan megfordult, egy nyuszi fiút pillantott meg, aki kíváncsian nézte őt. A bundája fényesen csillogott a napsütésben, szemeiben kedvesség csillogott.

-Szervusz, kicsi cica - szólalt meg barátságosan Szigfrid.

- Mit keresel egyedül az erdőben?

Mirtill először kicsit félt, és csak annyit tudott nyávogni: - miau, tudod a jelszót?

Szigfrid mosolygott, majd így szólt: - jelszót?

-Ööö jelszó, - nézzük csak!

-Szerintem a jelszó a Szeretet, az én mamám is ugyanezt a szót tanította nekem.

-Az anyukák már csak ilyenek! Ne aggódj, ismerem az erdőt, mint a tenyeremet. Segítek neked hazatalálni.

Mirtill nagyon megkönnyebbült, és boldogan követte. Útközben Szigfrid mesélt neki az erdő titkairól, bemutatta neki a barátait, a madarakat, egereket és mókusokat.

A kis cica megcsodálta az erdő szépségeit, és közben rájött, hogy nem is olyan ijesztő ez a hely, ha van valaki, aki vigyáz rá. Szigfrid elmesélte, hogy van egy pékség Nyúl falu főterén, ami a szülei tulajdona. Azt is elmondta, hogy ő találta meg a Nyúl nagyapó elfeledett receptkönyvét. És azt is, hogy egy receptnek köszönhetően az egész falu boldog és a pékség újra megtelt vevőkkel.

-És ez a csoda a forró kakaó!

-És a pillecukor, egy édesség, ha egyszer megkóstolod…

-Tudod mit? Holnap iskola után eljövök érted, megmutatom hol van a pékségünk. Nyúl mama csinál neked is forró kakaót pillecukorral. Ízleni fog, hidd el.

Hamarosan elértek az erdő széléhez, ahol Mirtill már ismerős illatokat érzett, és meglátta a házukat is a távolban. Szigfrid egészen hazáig kísérte a cicát, megvárta amig Macska mama kinyitja az ajtót.

-Jónapot kivanok, Templomközi Szigfrid a nevem, örülök, hogy megismerhettem- mutatkozott be.

-Köszönöm, Szigfrid, hogy segítettél nekem - mondta hálásan Mirtill.

-Bármikor, kicsi cica! - válaszolta Szigfrid mosolyogva.

- Ha valaha újra kalandozni támad kedved, ne feledd, hogy itt vagyok, és segítek neked.

Mirtill boldog volt és megígérte Macska mamának, hogy legközelebb jobban figyel, amikor az erdőben kalandozik. De tudta, hogy ha valaha újra eltévedne, Szigfrid ott lesz, hogy segítsen neki.

Mert ők ketten már barátok.