Szimba és a sövénymanók 3- A szélvihar

Szimba és a sövénymanók 3- A szélvihar.

Egy szeles nap is csak olyan, mint a többi egy cica számára.  Amikor úgy tartja kedve, a szélben is kimegy sétálni az udvarra, legfeljebb rövidebb időre. Így történt ezen a napon is, valamikor kora délután Szimba hirtelen úgy gondolta, jó lenne körül nézni a kertben. Nyújtózkodott egyet a párnáján, majd az ajtóhoz ült, jelezve, hogy szeretne kimenni.

-Hát te?- kérdezte anya. –Mit ülsz ott? Csak nem ki akarsz menni? Ebben a szélben?

-Igen, ebben a szélben.- gondolta a cica és felágaskodott az ajtóra.

-Na, jó gyere!- szólt anya és rátette a hámot.- De készülj fel a szélre!

Kinyílt az ajtó és Szimba rögtön meg is gondolta magát. Olyan erős széllökés találta el a pofiját, hogy hirtelen levegőt is alig kapott. Mégis elindult a kert felé, hátha talál egy-két megkergetni való rigót. Sajnos a szelet a rigók sem szeretik, elbújnak előle, így csalódottan indult a sövény felé.

Ebben a pillanatban valami apró és hangos repült el mellette. Még megnézni sem volt ideje, nem hogy elkapni. De azt már látta, hogy két sövénymanó szalad a bokrok alatt és kiáltozik.

-Kapaszkodj meg a gallyakban!- kiáltották valakinek vagy valaminek.- Segítünk!- kiabálták futás közben, kezükből tölcsért formázva.

-Mi ez a ricsaj?- toppant eléjük Szimba.

A két manó megtorpant, levegő után kapkodtak. Majd mesélni kezdtek.

-Éppen a készleteinket töltöttük fel  apró paradicsom bogyókból, amikor feltámadt a szél. Közel vannak a paradicsompalánták a sövényhez, ezért nem is törődtünk a viharos széllökésekkel.  De Franci meglátott egy csinos pici paradicsomot és felmászott a paradicsom bokor felső ágára. A szél meg felkapta és most ott repül valahol a kert felett. Ki tudja, hol találjuk majd meg.- sorolták a manók az eseményeket felváltva.

-Segítek megkeresni.-javasolta Szimba. Majd elindult a kert felé. Szimatolva haladt, a földre lapulva, hogy minél jobban érezze Franci nyomait, hátha közben már földet ért. De semmit sem talált.

-Pedig erre fújta a szél. –mormogta. Ekkor mintha kiabálást hallott volna a diófa felöl. Felnézett, de nem látta, honnan jön a hang. Addigra a két manó is odaért. Ők is fürkészni kezdték, honnan jön a segélykérés.

-Ott van!-kiáltotta Szunyó és a fa teteje felé mutatott.

Ekkor már Szimba is meglátta Francit, aki a nadrágtartójánál fogva akadt fenn egy ágon és most ott kalimpált és kiabált. A cica és a manók egy pillanatig döbbenten nézték az ágon himbálózó Francit és azon tanakodtak, hogyan lehetne őt onnan leszedni.

Felmegyek érte.-döntötte el Szimba.- Ti várjatok itt meg, és, ha kell majd segítsétek le a földre!

Azzal felugrott a diófa törzsére és elkezdett mászni. Ágról ágra kapaszkodott, maga után húzva a pórázt, amit anya időnként próbált visszahúzni. Persze, hiszen ő nem tudta, miért mászik a cica egyre magasabbra.

-Gyere vissza te kis buta!- szólongatta folyamatosan. De a cica csak mászott tovább, időnként felnézve, hogy merre is jár.

Amikor elérte a fáról lógó manót, megállt, hogy Franci a nyakára tudjon ülni, majd elindult visszafele. Csakhogy nagyon magasan volt már és a szél is egyre jobban fújt. A póráza beakadt két gally közé, Franci mászott vissza, hogy kiszabadítsa.

-Hogy fogok én innen lekeveredni?-kérdezte magától.- Ha csak a szél le nem fúj innen, ülhetek itt az idők végezetéig.

Anya a diófa alatt állt nyugtalanul, látta, hogy itt segítségre lesz szükség. Keresett egy létrát, a fának támasztotta és arra felmászva lehozta Szimbát a fáról. A cica megiramlott, ahogy földet ért és egy ugrással a feszülten várakozó sövénymanók mellett termett.

-Azt hittétek, nem sikerült?- kérdezte, látva a manók kérdő tekintetét. Lehasalt, fejét a fűre tette, nyakörve alól pedig a megtépázott Franci került elő.

-Ez jó kis kaland volt!- rikkantott vidáman és zsebéből büszkén vette elő a pici paradicsomot, amit még a szélvész előtt zsákmányolt.

A manók megkönnyebbülten mosolyogtak, Szimba pedig úgy döntött, a mai napra talán elég volt a szélből. Bement a házba, lefeküdt a takarójára és békésen elszunyókált. Eszébe jutott a kalimpáló Franci és, mintha mosolygott volna álmában.