Szimba és Télvarázs tündér

Szimba és Télvarázs tündér.

Karácsony viliájának estéjén történt meg ez a furcsa eset, amit ma elmesélek nektek. A kert csendes volt, és vékony hóréteg borította a földet. Az utcai lámpák fénye sejtelmes félhomályt bocsájtott a kinti fenyőkre, a madarak már mind nyugovóra tértek. Szimba, a mindig kíváncsi szobacica, a nappali meleg ablakából figyelte a hópelyhek táncát. Teljesen lenyűgözték ezek a pici fehér csillagok, mivel a szobában sohasem találkozott hasonlóval. Anya, aki éppen végzett a karácsonyi sütéssel, úgy döntött, hogy amíg a gyerekek a karácsonyfát díszítik apával, ő egy utolsó sétára viszi Szimbát a kertbe. A cica a póráz láttán nagyon izgatott lett, már alig várta, hogy találkozzon titkos barátaival, a sövénymanókkal.

Amint kiléptek az ajtón, máris a sövény felé vette útját. A sövénymanók már lázasan készülődtek az ünnepre: apró gyertyák fénylettek, és halk csilingelés hallatszott, ahogy díszítették a sövény belsejét a különleges alkalomra.
- Ó, de szép a díszítés!- szólította meg a cica az egyik manót.- Sokat dolgoztatok vele, ugye?
-Sokat.- válaszolt Furfang, a legöregebb manó.- Sajnos az idén mégsem lesz teljes az ünnepünk.
Látva a manók megnyúlt ábrázatát, Szimba megkérdezte, mi a baj.
-Baj? Hát az elég nagy.- kezdte a történetet Furfang.- Nem is tudom, van-e egyáltalán segítség.
-Azért csak mondd el! Hátha találunk rá megoldást.-bíztatta a cica és lekuporodott a sövény alá.
-Hát jó. Tudod, a karácsony varázsa nem terem ám csak úgy magától. Minden évben, karácsony estéjén a kertet meglátogatja Télvarázs tündér, aki a tél varázsát hozza magával. Idén azonban valami nincs rendben: a tündér késik, és a hópelyhek különösen szürkék. Azt gyanítjuk, hogy a varázslatos hósziporkát, amely a tündér erejét táplálja, ellopta egy huncut havas szélmanó, aki most valahol a kertben bujkál.
-Tudod, a hósziporka egy varázslatos hópehely, amit a Télvarázs tündér használ karácsony idején.-tette hozzá Hókupac, az aprócska feltaláló manó.
-Ó, hát akkor semmi gond!-kiáltott fel Szimba.- A kert nem nagy. Keressük meg a szélmanót és kérjük vissza tőle a hósziporkát.
S már indult is, hogy teljesítse a küldetést. A manók azonban nem mozdultak.
-Jaj, hát te azt hiszed, hogy az olyan könnyű?-kérdezték aggódva.
-Hát persze. Jó kis kaland lesz. A kertnek minden zegzugát ismerem és a karmaim is hegyesek. Nem lehet baj.- bátorította barátait.

Szimba és a manók elhatározták hát, hogy visszaszerzik a hósziporkát. Útközben egy apró tündér is csatlakozott hozzájuk egy pici madár képében.
-Az én nevem Hócsillag. Télvarázs tündér segítője vagyok.-mutatkozott be. –Éppen hozzátok indultam segítségért, mivel Télvarázs tündér nagyon gyenge. Engem küldött, hogy keressem meg a varázslatos hósziporkát és vigyem vissza neki.
-Minden segítség elkel. Gyere velünk, keressük meg a szélmanót!

A kis csapat különleges nyomokat követve végigjárta a kert legrejtettebb zugait. A sövénytől indulva, elhaladtak a hatalmas fenyők és alvó gyümölcsfák mellett, melyeket most vastag hólepel takart. Útba ejtették a kerti tavat, amit szintén vastag hóréteg borított. A jeges madáritatóhoz érve Szimba meglátta, hogy a hópihék különböző formákat rajzolnak, mintha térkép lenne. Mancsával követte az utasításokat.
-Úgy látom, hogy útba kell ejtenünk a fagyott virágágyást, hogy elérjük a kert legmélyét, ahol a havas szélmanó egy jégpalotát épített.
-Induljunk máris!- javasolta Hócsillag türelmetlenül.
Ekkor kiabálás hallatszott a távolból. Körülnéztek és Hókupac bukkant fel a fenyőfák tövéből.
-Várjatok!-szólt, amikor már levegőhöz jutott.- A Szélmanó rejtekhelyét nem könnyű megtalálni. Vigyük magunkkal a hóperiszkópomat, az majd segít. Ha ebbe belenézünk, azt látjuk, amire vágyunk.

Szimba határozottan elindult a fagyott virágágyás felé. Anya követte, de mivel ő nem láthatta a manókat, csak azon csodálkozott, hogy egy kismadár követi a cicát.
-Te is fázol madárka?-kérdezte.- Nekünk is be kellene menni lassan.
Ezt hallva, Szimba szaporázni kezdte lépéseit. Mindenképpen meg kell találni a szélmanót és visszaszerezni a varázslatos hósziporkát, mielőtt késő lenne. Anya követte, bár maga sem értette, mit keresnek a kert mélyén.

A fagyott virágágyás mellett egy hatalmas feketeszeder bokor állt. Most azt is hó borította, levelei már mind elhullottak. Hókupac belenézett a hóperiszkópba és a bokorra mutatott. Mind arra néztek. A bokor felől különös fény áradt a kert felé. A manók felmásztak Szimba nyakába és így óvatosan közelítették meg a bokor közepét. A szúrós ágak között nehezen haladtak előre, de rendületlenül keresték a fény forrását a bokor közepén. Lassan elérték a barlangot, miközben anya a bokor körül, kezeit a hideg miatt dörzsölgetve járkált, mivel szem elől tévesztette Szimbát.

Ahogy közeledtek, halk zenét hallottak. Egyszer csak megpillantottak egy fénylő jégbarlangot a szederbokor legközepén. A jégbarlang különleges, zenélő jégcsapokkal volt tele. Amikor beléptek, halk, varázslatos zene fogadta őket.  A csapat megpillantotta a szélmanót, aki egy karosszékben ülve dudorászott és éppen a hósziporkát nézegette. Feléjük fordult és mogorván megkérdezte:

-Mit kerestek ti az én barlangomban?
-Kedves szélmanó.-kezdte Furfang óvatosan.- Hozzád került a hósziporka, amivel Télvarázs tündér karácsonyi hangulatot varázsol a világba. Add nekünk vissza, kérlek! Hadd legyen a karácsony varázslatos az idén is.
-Karácsony, varázslat! Humbug!- mordult rá a szélmanó rosszkedvűen.- Nekem saját varázslat kell, nem közösködök senkivel.
-Figyelj szélmanó!-lépett közelebb Szimba.- A jót másokkal megosztani a legnagyobb öröm. Az én családomnak mellettem van egy kutyája is. Kutyák és macskák nem barátok, de nálunk a kutyus is és én is családtagok vagyunk. Osztozunk a jó meleg kuckón és a finom ételeken. Ettől jobban érezzük magunkat mind a ketten.
-Na és?-kérdezte megenyhülve Szélmanó.
-Hidd el, hogy te is jobban éreznéd magad, ha megosztanád a karácsony varázsát másokkal. Ez az igazi öröm.
- Lehetnének nekem is saját hópelyheim? Tudjátok, egy régi barátomtól kaptam az első hópelyhemet, amit mindig meg akartam őrizni, de sajnos elolvadt. Ezért gondoltam, a hósziporka talán segít, hogy legyen újra saját hópelyhem.
-Ha megosztod a varázslatot másokkal, rengeteg saját, gyönyörű hópelyhed lehet.-szólt közbe Hókupac, akinek még mindig a kezében volt a hóperiszkóp.
-Belenézhetek?- kérdezte a szélmanó.
-Hát persze.-adta át Hókupac.

A szélmanó belenézett a hóperiszkópba és arcán széles mosoly jelent meg. A varázslatos eszköz most egy éneklő, táncoló manócsaládot mutatott, akik fénylő gyertyák között, vidáman töltik a karácsonyt. Olthatatlan vágyat érzett, hogy ő is a részese legyen az ünneplésnek.
-Mindig szerettem volna együtt ünnepelni más manókkal, de sosem mertem megkérdezni.-sóhajtott.

-Hát gyere velünk!-mondták mindannyian.- Osszuk meg a karácsony varázsát! Legyen újra saját hópelyhed! Adjuk vissza hósziporkát Télvarázs tündérnek!

Együtt indultak el a feketeszeder bokor külső oldala felé, ahol anya már türelmetlenül várta a cicát.
-Lassan be kellene mennünk Szimba!- mondta.- Fázom is és mindjárt itt az ajándékozás ideje.

Szimba ránézett, majd elindult a fagyott virágágyás felé. Ott leült egy picit, tanácskozni a manókkal.
-Hócsillag! Vidd a hósziporkát minél gyorsabban Télvarázs tündérhez! Nincs túl sok időnk. A karácsony varázsa nem maradhat el.
-Rendben. Ti pedig menjetek vissza a sövényfaluba! Fejezzétek be a díszítést és énekeljetek! Az segít a tündérnek erőre kapni.

Ezzel a madár a csőrében a hósziporkával elröppent Télvarázs tündér rejtekhelye felé. A manók és Szimba visszamentek a sövény alá, most már a szélmanó is velük tartott. Folytatták az ünnepi készülődést apró fénygömbökkel, tobozokból készült miniatűr karácsonyfákkal és gyertyákkal díszítették a manófalut. Közepére egy aprócska "manó-adventi naptár" került, aminek ablakaiból minden manó édességet kapott. Boldogan nyitogatták ablakait és közben vidáman énekeltek. A szélmanó is serényen segített.

Ez alatt Hócsillag visszaért Télvarázs tündérhez a hósziporkával. Ahogy mindenki együtt énekelt, a hópelyhek elkezdtek fényleni, és a hósziporka ereje lassan visszatért, Télvarázs tündér új erőre kapott. A kert felragyogott a varázslatos hófényben, és minden növény és állat különleges, színes jéggömbökbe burkolózott. Szimba a manókkal együtt gyönyörködött a látványban, miközben a tündér hálából egy apró, csillogó hópihét ajándékozott neki, amelyet a cica a nyakörvébe tűzött.

Anya csak annyit látott, hogy Szimba különösen boldogan szaladgál a havas kertben, és úgy érezte, ez a karácsony valahogy varázslatosabb, mint a többi. A kert mélyén pedig a sövénymanók és a tündérek mosolyogva köszöntötték az ünnepet.

Amikor anya és a cica visszaértek a lakásba, a karácsonyfa már teljes díszben pompázott. Egy gyönyörű hógömböt találtak a fán, melyben, mintha az ő kertjük lett volna. A hó lassan, fenségesen esett benne, beborítva a hógömb alját. Ez volt Télvarázs tündér ajándéka a családnak. Szimba elégedetten ült vissza a nappali ablakába, ahonnan a kertre láthatott. Nyakörvének hópehely-dísze azóta is időnként halványan fénylik, amikor a kertre néz, mintha emlékeztetné a varázslatos kalandra.