Szivárvány ház kívánságra termő kerttel

Szivárvány ház kívánságra termő kerttel.

            A sűrű erdő közepén, nagy magas fák ölelésében volt egy apró tisztás. Ennek közepén állt egy pici, de csodálatos kis ház, kicsinyke és különleges kerttel övezve.

             A házban két kisfiú és egy kislány élt, apukájukkal és anyukájukkal együtt. Mitől volt csodálatos a kis ház? Attól, hogy minden tégláját más-más színűre festették, két egyforma árnyalatot nem lehetett találni rajta. A szivárvány színeiben pompázott. Ha rásütött a nap, akkor ezek a különböző árnyalatok aranylottak, a csillagok és a hold fényénél ezüstös fényben úsztak. Az ablaküvegeken nem lehetett belátni a szobákba, de a bentlakók az egész környéket szemügyre vehették. Az ajtó csak akkor nyílt, ha valamelyik házban élő megkérte erre, egyébként áthatolhatatlan volt. Ha lehet mondani, a kert még a háznál is különlegesebb volt. Képzeljétek el, hogy mindig az a gyümölcsfa vagy zöldség nőtt ki a földből, amit valamelyik kis gazdája megkívánt. Ha almát kértek, hirtelen ott termett egy picinyke gyümölcsfa, pirosló almáktól roskadozva. Ha paradicsomot szerettek volna, akkor csak kérni kellett, máris előttük állt a növény, rengeteg koktél paradicsommal. A földet folytonosan, szorgalmasan művelni kellett, hogy mindez megtörténhessen. A ház minden lakója szívesen részt vett ebben. Ők messze laktak a várostól, emberfia nem tudta, hogyan élnek. Boldogok voltak így öten. Ne felejtsük el a két kiscicát és a három kutyust sem, hiszen ők is velük laktak. Enni és inni mindig volt bőven, jókedvnek sosem voltak híján. A ház közelében egy patak csordogált, ennek partjára naponta kijártak, játszottak a pisztrángokkal.

            Egyik késő délután vacsorához készülődtek, mikor erős kopogást hallottak. Apa kinézett az ablakon, és látta, hogy három férfi zörgetett be. Mivel senki nem felelt, az egyik bekukucskált, de nem látott semmit sem. Vajon mit akarhatnak? Hogy találtak ide, mikor évek óta nem járt erre senki?

– Eltévedtünk az erdőben, éhesek és fáradtak vagyunk, vacsorát és szállást kérünk éjszakára! – kiáltott az egyik.

A három gyerek még soha nem látott az apukáján és anyukáján kívül felnőtt embert.  A szüleik tanították őket, iskolába sem jártak, mert az távol volt. A kislány megszólalt:

– Nyílj ki ajtó kérlek, engedd be a vendéget! – és az ajtó kitárult. Az apukája és az anyukája aggódva néztek egymásra, ők kerülni szerették volna az embereket, mert valamikor régen azok elbántak velük. Nem volt mit tenni, már az ajtó kinyílt, ártatlan gyermekük kérő szavára.

A három férfi belépett rajta. A ház külsejéhez igazodott a belseje is. Csupa szín és fény, csupa vidámág minden sarokban, minden polcon. Kedves kis lámpák, plüss figurák itt-ott, puha szőnyeg, kényelmes bútorok. A konyhából finom étel illata kúszott be a nappaliba.

– Mit kerestek errefelé? – kérdezte az apa az ismeretleneket.

– Vadásztunk az erdőben, egy szarvast követtünk, és nyoma veszett, mi eltévedtünk, nem találunk haza – mondta a legmagasabb.

– Üljetek az asztalunkhoz, egyetek az ételünkből, aztán pihenjetek le. Majd reggel elindultok, és világosban biztosan hazataláltok – szólt az anya.

Az idegenek ettek, ittak, lepihentek. Közben a kisfiúk kimentek a kertbe, mert szerettek volna egy-egy almát hozni onnan. A legalacsonyabb férfi felébredt, és követni akarta őket, de az ajtó nem nyílt ki, így az ablakon kukucskált. Látta, amint egy kis almafa nő ki a földből a kisfiúk kérésére, és kínálja a gyümölcseit. A gyerekek leszedték a piros almát, bevitték a házba. Reggel, mikor mindannyian felébredtek, a férfiak hangokat hallottak a kertből:

– Piros retek a földből kiveszlek, paradicsom a száradról  letéplek, teremj nekem kérlek! – szavalta a kislány, és kérésére nyomban piros retek és paradicsom termett.

Suttogni kezdtek odabent, hogy lám, milyen jó helyre tévedtek, ez a szivárványszínű ház egy csodálatos, kívánságra termő kerttel éppen jó volna nekik, nem is gondolták, hogy a háziak meghallhatják, amit beszélnek. Ki akartak lépni az ajtón, de hiába mondták neki, hogy nyíljon ki, nem engedelmeskedett. Megvárták, amint a kislány leszedi a retket és a paradicsomot és befelé indul. Amint nyílt az ajtó, ők kiléptek rajta, a kislány pedig bement a házba. Az ajtó becsukódott mögöttük. Apa és Anya látták az esetet, és egyáltalán nem bánták, hogy az idegenek kint ragadtak. Ők meghallották, amint arról beszélgettek, hogy ez a ház nekik milyen jó lenne a kívánságra termő kerttel együtt. Odakinn a három férfi kért körtét, almát, barackot, répát kért, azonban semmi, de semmi nem termett nekik. Az ő kívánságukat ez a föld nem teljesítette. Nagyon megdühödtek. Elkezdtek dörömbölni az ajtón, persze ezek után már a gyerekek sem engedték be őket. A zajongásuk megzavarta a madarakat, az erdő állatait, errefelé ez szokatlanul hangzott. Mindannyian szerették volna a békét visszaállítani. Ezért kisvártatva egy vaddisznó csapat csörtetett ki az erdőből. Elhatározták, hogy kikergetik a három hálátlan férfit a kis család életéből. Nagyokat fújtatva rohantak feléjük, azok pedig fejvesztve menekültek, hátra se néztek. A vaddisznók úgy terelgették őket, hogy még véletlenül se tudják, hogy merre járnak, nehogy még egyszer a kis erdei házhoz eljöjjenek. Az országút felé irányították a három hálátlan férfit, ott aztán egy autó felvette őket és hazavitte.

Később szerettek volna visszatérni a szivárvány házhoz, a kívánságra termő kerthez, de nem találták az odavezető utat.

            A kis család az erdei házikóban már többé nem tudott elzárkózva élni. A szülők úgy döntöttek, megmutatják gyerekeinek a világot, az embereket, jókat, és kevésbé jókat egyaránt, tanuljanak meg bánni velük. Beíratták az iskolába a két kisfiút és a kislányt is, ahol sok-sok barátjuk lett, akiket meghívtak játszani a szivárvány házba és a kívánságra termő kertbe.  A gyerekeket elkísérték a szüleik, velük Apa és Anya társalgott a világ dolgairól. Hosszú évek teltek el, ezalatt találkoztak olyan emberekkel, akik a három idegenre emlékeztették őket, de ezeket szerencsére sikerült távol tartani maguktól.