Kép forrása: saját fotó
Szökőkút.
Honnak éke, Főtér szépe,
Kerülgeti Márton népe,
Izzó napban, némán, halkan,
Hűvös cseppje hűti ajkam.
Görög dáma, piac-lárma,
Világjáró vándort várna,
Hűs habokban, csillagokban,
Gyönyörködött viharokban.
Vasárnapon, vigadalom,
Andalgókat kikacagom,
Városháza, frigynek száza,
Szomjat oltó kortynak, váza.
Látta apám, más is talán,
Nem kötekszik idők zaján,
Múlhatatlan, régi csendben,
Vizet kínál ott a kertben.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Matild néniék háza a falu végén volt, kertjük egészen a Locsi-patakig húzódott. Az udvaron kapirgáló hat tyúk egész nap a friss zöldben szedegette a jobbnál jobb bogarakat, magokat. Gyakran a vízig is elm...
Elolvasom
Béla nagyon vidáman kelt fel ma reggel. Ez az utolsó iskolai nap! Ma írjuk fel a V betűt a táblára! Szinte futva ment az iskolába. Ahogy beér, hallja, hogy a mai technikaórán a nagy VAKÁCIÓ feliratot fo...
Elolvasom
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy molnárnak egy takaros és okos leánya. Az olyan okos volt, hogy hetedhét ország ellen járt a híre. Meghallja ezt a király. Odaizen neki, hogy van neki a padlásán száz eszt...
Elolvasom
A település minden tekintetben kicsi volt, csupán egy volt benne nagy, a szegénység.A néhány módosabb gazda csak azért nem költözött el onnan, mert földjeik a faluhoz kötöttékőket.A község vezetője - a telep...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...