Kép forrása: saját fotó
Szökőkút.
Honnak éke, Főtér szépe,
Kerülgeti Márton népe,
Izzó napban, némán, halkan,
Hűvös cseppje hűti ajkam.
Görög dáma, piac-lárma,
Világjáró vándort várna,
Hűs habokban, csillagokban,
Gyönyörködött viharokban.
Vasárnapon, vigadalom,
Andalgókat kikacagom,
Városháza, frigynek száza,
Szomjat oltó kortynak, váza.
Látta apám, más is talán,
Nem kötekszik idők zaján,
Múlhatatlan, régi csendben,
Vizet kínál ott a kertben.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Élt egyszer egy zsúfolt, zajos nagyvárosban egy kis csigafiú. Nagyon érzékeny volt szegényke! Minden zajra, árnyékra összerezzent, és visszahúzta csápos kis szemeit. Ijesztőek voltak a furcsa zajok,...
Elolvasom
Volt idő, mikor Magyarország határait és főbb területeit hatalmas, erős várak védték az idegen betolakodóktól. Magas hegyek csúcsára építették őket, ahonnan be lehetett látni az egész környéket körös-kör...
Elolvasom
A Meselány a Titkos Padlásáról
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis város, ahol két piros rakoncátlan kisautó, Bömbi és Marci lakott. Éjjel nappal száguldoztak az utcákon. De nemcsak hogy száguldoztak, soha nem haszn...
Elolvasom
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fekete bárány, akit nem szerettek a színe miatt. Szegény ezért mindennap utálta magát. Mindig egyedül járta az útját, nem voltak barátai. Egy napon elter...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...