Szöktetés az iskolából

Szöktetés az iskolából.

Ez a mese a nagypapa (Farfar) és az unokája (Evelin) közös alkotása.

1. fejezet: Szigorú Szeléna

Hernyó Heri, Pók Peti és Lepke Lujza osztálytársak voltak. A Rovarvilág iskolába jártak.

Szerették a tanáraikat, még Szitakötő Szelénát is, pedig ő nagyon szigorú volt. Ő tanította nekik a kötőszavakat. Olyanokat például, hogy „hogy” és „és” vagy „vagy”. Titokban ezeket a gyerekek szitakötőszavaknak is nevezték.

Lepke Lujza egyszer véletlenül túl hangosan mondta ezt a tanár háta mögött, és a szigorú Szeléna meghallotta. Nagyon haragos is lett miatta, és mérgében megbüntette Lepke Lujzát. Nehéz feladatot adott neki, és nem mehetett a többiekkel haza, amíg meg nem oldotta.

Heri és Peti szomorú volt, mert hiányzott nekik a barátjuk. Ezért visszamentek az iskolához. Jó barátok voltak, de most valami rosszban sántikáltak. Meg akarták szöktetni Lujzát.

2. fejezet: A nagy terv

Heri és Peti odamentek az osztályterem ablaka alá. Nem látták Lujzát, mert a terem az első emeleten volt, de elképzelték, hogy szegény most ott bent ül, és a büntetésül kapott feladatot próbálja megoldani. Bár segíthetnének neki! Így nincs más hátra, ki kell őt menekíteni.

A terv egyszerű volt. Hernyó Heri lyukat rág az ablakkeretbe, Pók Peti bemászik, és szól Lujzának, aztán a lyukon együtt kiszöknek. El is indultak rögtön felfelé a falon. Hernyó Heri szorgalmasan araszolt, Pók Peti meg mászott, mint pók a falon. Hamar fölértek az ablakhoz, és izgatottan benéztek. Nagy meglepetés érte őket. A terem üres volt!

3. fejezet: Hová lett Lujza?

Mi történhetett? Lujzát talán elrabolták? Kik és miért tették volna? Vagy egyedül megszökött? Ha ezt a szigorú Szeléna észreveszi, Lujza még súlyosabb büntetést fog kapni! Vagy elbújt a szemétládába? Hát azt meg miért tette volna? Hiába törték a fejüket – akár a sajátjukat, akár egymásét – sehogy sem tudtak rájönni.

Egyszer csak valaki rájuk szólt odalentről:

– Hát ti meg mit kerestek ott fent? Bent maradt a tolltartótok?

Rögtön megismerték a hangot, Lepke Lóránt volt, Lujza ikertestvére.

– Nem maradt bent semmi! Illetve bent maradt, de nem valami, hanem valaki. Az ikertestvéred, Lujza maradt bent, mert a szigorú Szeléna büntetésfeladatot adott neki. De mi meg szeretnénk szöktetni. Csak éppen nem találjuk.

– Hát persze, hogy nem találjátok. Már egy fél órája otthon van, és titeket keres!

Heri és Peti egymásra néztek.

– Hú, akkor mégis csak megszökött! Ebből nagy baj lesz! Új tervet kell készíteni.

4. fejezet: A B-terv

Most már hárman törték a fejüket a menekülési terven. A legfontosabb az volt, hogy Szeléna ne vegye észre, hogy Lujza megszökött, mert akkor biztosan éktelen haragra gerjed és lesz nemulass!

Lepke Lóránt kieszelt egy mentőtervet. Heri csak rágja ki azt a lyukat az ablakkeretbe, ő majd bemászik, és Lujzának álcázza magát. Peti szaladjon Lujzáért, és győzze meg, hogy akkor jár a legjobban, ha visszamegy az iskolába, elkészíti a büntetésfeladatot, és megvárja, amíg Szeléna hazaengedi. Ők majd mind a hárman várni fogják a kapuban, és együtt elmennek a játszótérre megünnepelni a szabadulást.

Ezzel a tervvel mindhárman meg voltak elégedve. Heri már rágta is a lyukat, és hamarosan Lóránt már Lujzának álcázva ült a padban, és szorgalmasan a füzete fölé hajolt. Peti pedig szaladt vissza Lujzáért.

5. fejezet: Újabb bonyodalmak

Úgy látszott, megy minden, mint a karikacsapás. Lepke Lóránt a fejére húzta a kapucniját, hogy észre ne vegyék a cserét, és olyan mélyen a füzetébe hajolt, mintha az orrával akart volna írni. Talán nem is kellett volna annyira elbújnia, mert nem nagyon járt arra senki. Csak egy eltévedt cserebogár nyitott be.

– Helló, Lepi! – köszönt be, aztán futott tovább megkeresni az osztályát.

– Hihi! – kuncogott Lóránt. – Észre sem vette, hogy én is cserebogár vagyok. El vagyok cserélve Lujzával!

Pók Peti közben lélekszakadva rohant, hogy visszahívja Lujzát az iskolába. Csengetett, kopogott, kiabált, de senki nem volt otthon. Már éppen kezdett kétségbeesni, amikor meghallotta Lujza hangját a sarkon túlról. Ő meg persze a barátait kereste a játszótéren. Nem találta őket, és kis híján sírva fakadt egy fa alatt. Peti lihegve szaladt hozzá!

– Lujza, vissza kell jönnöd az iskolába, különben a szökésért a szigorú Szelénától még súlyosabb büntetést kapsz!

– Szökésért? – kerekedett ki Lujza szeme a csodálkozástól. – Hiszen én megoldottam a feladatot, és Szeléna hazaengedett. Még meg is dicsért! Most nem is volt olyan szigorú!

Most Petin volt a csodálkozás sora. Hogy erre nem gondoltak! Jó, jó, de akkor mi lesz most Lóránttal. Lujzát már nem kellett megmenteni, de Lórántot most igen. Lujza lepkeszárnyakon repült az iskolához, Pók Peti az összes lábát kapkodta siettében. Lujza odarepült az ablakhoz, benézett, és értetlenül kiáltotta Petinek:

– Senki sincs a teremben!

Ráadásul Herit sem látták sehol.

6. fejezet: Mindenki előkerül

Nem tartott sokáig a megdöbbenés. Először Lepke Lóránt integetett a szárnyacskáival, miután boldogan és szabadon körberepülte az iskolát.

Aztán Hernyó Heri is sikeresen learaszolt a falon, és onnan üdvözölte a barátait.

Ahogy kiderült, Lóránt már majdnem elszunyókált egyedül a kapucnija alatt, amikor arra riadt fel, hogy a portás bácsi kívülről bezárja a tantermet. Ettől persze nem ijedt meg, mert a lyukon, ahol bejött, ki is tudott menni. Arra viszont már nem volt szükség, hogy tovább ott üldögéljen, mert úgy látszik, hogy mindenki, tanárok és tanulók is mind hazamentek.

Várták hát vissza Lujzát és Petit. Most pedig már egymásra is találtak, és meghallották ők is, hogy Lujza egyáltalán nem szökött meg, hanem a feladatát elvégezve békében hazament.

Lujza azért megköszönte mindhármuknak, hogy megpróbálták megszöktetni, még akkor is, amikor semmi szükség nem volt rá. Tudta, hogy ha egyszer szüksége lesz segítségre, akkor is biztosan számíthat ikertestvérére és a barátaira.

7. fejezet: A diadalmas végkifejlet

Hernyó Heri, Pók Peti, Lepke Lujza és Lepke Lóránt vidáman hancúroztak a játszótéren. Kiabálva, nevetve idézték fel a kalandos nap eseményeit.

Kórusban énekelték: „szitakötőszavak, szitakötőszavak, szi-szi-ta-ta szitakötőszavak!”

Hogyan is vették volna észre, hogy útban hazafelé, a sarkon éppen akkor fordul be Szitakötő Szeléna.

Persze, hogy meglátta és meghallotta tanítványait. Meg is állt egy pillanatra, összevonta a szemöldökét, aztán elmosolyodott.

– Nem rossz gyerekek ezek! És az a Lujza különösen okos és szorgalmas. És a „szitakötőszavak” tulajdonképpen egészen vicces. Lehet, hogy a következő osztályomnak majd így fogom tanítani. Hátha akkor szívesebben megtanulják őket!

De azért nem így tanította. Talán majd jövőre. Ha kíváncsiak vagytok, iratkozzatok be a Rovarvilág iskolába!