Tátorjáni bál

Tátorjáni bál.

Tarajos pajzsika, Tejoltó galaj, Macskafarkú veronika varázsitalt kavar.

Terpedt koronafürt keretezi arcát, Szúnyoglábú bibircsvirág díszíti a karját.

Nagy bálra készül, sok lesz a vendég, Tátorján lakói erre várnak, már rég.

Erős főzet fő ma, megláthatja bárki, kerül bele sok jó, nem győzöm sorolni:

Kígyófark, Kígyónyelv, Kígyózó korpafű, nem hiányozhat belőle, a népszerű Mételyfű.

Kell bele, Farkasbab, meg egy Kis rence, ez az étek lesz ma, mindenki kedvence.

Gyíkhagyma, Gyíkpohár adja meg a szaftját, Poloskavész, Porosmoha finom aromáját.

Békabogyó, Békakonty, Bakszarvú lepkeszeg, ettől lesz erősebb e finom egyveleg.

Borsos varjúháj, fő másik edényben, nagy lakoma lesz ma, én ezt megígérem.

Macskaparéj, Szürkekáka kerül gyorsan bele, Fényes poloskamagtól lesz sűrű a leve.

Csipetnyi vidrafű fokozza hatását, Tócsahúr és Süntök adja aromáját.

Hagymaszagú tarsóka és Hagymás fogasír, te Nehézszagú gólyaorr, a banyánk miért sír?

Csípi a szemét, az erős fűszermorzsa, Egynyári szikárka átjött, hogy kóstolja,

Kell-e bele Veselke, vagy Kis pézsmahagyma.

Húsos som, majd pedig Mezei csormolya, kerül még bele a Siskanád fazékba.

Mezei varfű, sem ront majd az ízén, Fiókás tyúktaréj pedig a küllemén

Tátorján lakói is nyüzsögnek már nagyon, vegyük sorba őket, ki hogy készül e napon:

Bozontos csukóka hálót fon hajára, Báránypirosítót ken vékony ajakára.

Csikófark frizurával keretezi arcát, Jószagú bibircsvirágozza divatos kaftánját.

Mohos, csitri lánya a Csillagos májmoha, szép akar ma lenni, úgy, mint más még soha.

Ujjas keltikét ölt, sebtében magára, Árnyékvirágot tűz bozontos hajába. 

Sarlós gamandor az erdők királya, Közönséges bakszakállt illeszt az arcára.

Barnagyökér haja a vállát csapdossa, Törökturbánjával azt, archoz igazítja.

Pikkelyes farontó, a házi szalamandra, gamandor lábára a csizmát igazítja.

Fia, Henye boroszlán, kedélyes egy legény, Pusztai meténg díszeleg a mellén.

Vitézvirágot tűz, Nyúlkék kalapjába, ő is hivatalos e különös bálba.

Lecsepült veronika szakácsnőnk testvére, Réti füzényt illeszt rózsás kebelére.

Míg Vicsorgó arcát bőszen retusálja, Fanyarka macskája bújik épp hozzája.

Ösztörűs veronika, banyánk csúnya lánya, ösztönösen tudja, mi illik ma rája,

Ő is készülődik serényen a bálba, észveszetten vágyik, Boroszlán bókjára.

Mindent megtesz azért, hogy elnyerje a kegyét, Illatos jezsámennel kenegeti testét.

Varázsigét mormol, Álarcfű főztjére, reméli ettől majd, szépül sárgás bőre.

Boldogasszony papucsát húzza a lábára, Bókoló fogasírt ken az orcájára.

Selymes peremizs alj, fedi ráncos térdét, Barna palka blúza díszíti a keblét.

Indás ínfű szalaggal köti el derekát, Mezei perjeszittyó díszíti ruháját.

Sédkender hajába Virágkákát aggat, Farkasölő sisakvirág jó lesz majd kalapnak.

Közben Kónya sárma, az erdő aggastyánja, ki Vízi hídőr volt fiatal korában,

Martilapu ingjét, ölti épp magára.

Kányabangita kabátját porolja az útra, zsebében a keze, régi kincseit túrja.

Rafinált fegyvere, a Dárdás csukóka, majd Ágas békabuzogánya hullik le a porba.

E nemes fegyvereket ölti gyors magára, majd Lisztes kankalint szór, őszülő hajára.

Sóvárog Seprence, máig hű szolgája, mert ő ma nem mehet, az áhított bálba.

Ápolásra szorul, hűséges társa, sarokban megbúvó vénséges kutyája.

Nádképű csenkesznek, épp ma fáj mindene, Seprence nem tudja, hogy mit kezdjen vele.

Végül is Fogacsánt rak fájós fogára, Csomós ebírt majszoltat fájós derekára,

Kányazsombort terít zsibbadt homlokára.

Kéküstökű csormolya az erdő vének véne, Királyné gyertyáját fogja épp kezében.

Csoffant tükrében villan, Sárgasás arca, Borzas vértő, Beléndek, vagy épp Farkasalma,

Sutyfű vagy Sülygyökér, segít-e majd rajta?

Nincs otthon egyik sem, marad a jól bevált, s Ragadós galajjal, keni be az arcát,

Visszaszerzi vele múló ifjúságát.

Pettyegetett lizinka, az erdő üdvöskéje, belebújik éppen Cselling kék ingjébe.

Csarab virág és Kolokán kerül a hajába, Kakadmandikót fest pirosló ajkára.

Illatos hunyor port fúj az ingujjára, majd pedig, Tarka nádtippan alsó szoknyájára.

Piros kígyószisz, kedvenc állatkája, tekereg karjára, készül ő is bálba.

Térjünk vissza gyorsan Vera konyhájába, mert ha hiszitek, ha nem, nagy baj történik nála,

Kormos csáté a málé, balkezes macskája, Színeváltó kutyatejet, löttyent lábasába.

Elromlott az étel, színváltó a leve, tanakodik Vera, mi legyen most vele.

Gyorsan új étek kell, ez helyett most ide, Légybangó, Őzsaláta, és Odvas keltike.

Lesz még Libapimpó zsírban lepirítva, Porcogó saláta bográcsban rottyantva.

Lápi hízóka dióval tűzdelve, sült Pofók árvacsalán és Sziklai ternye,

Miért is nem jutott ez, hamarabb eszébe!

Terül az asztalka, kerül rá sok minden, Réti nyúlhere keretezi szépen,

A sok finomságot e varázslatos éjben.

Italnak Farkaskutyatej és Fekete csucsor, ezzel fog ma megtelni sok Csalánka csupor.

Desszertnek Ernyős körtike és Pirosló hunyor, Törökcsalma, Varjúszem és a fincsi Vicsor.

Varjúmogyoró darát szór, az asztalra éknek, Kenyérbélcickafarkat tányér törlőjének,

Szártalan bábakalácsot étvágygerjesztőnek.

Kereklevelű körtike lesz az előétel, illata már idecsal, nagyon sok vendéget.

Jönnek is izgatottan mindahányan vannak, ki maradt ki, szóljon, mert étket el, nem raknak.

Pórul járhat az ma, ki ide csak lődörög, nem jut neki más, csupán csak Vízitök.

Vízidara leves és Vízparti deréce, ennyivel kell majd, ki késik, hogy beérje.

Héjakútmácsonya, Homoki bakszakáll, itt van már mindenki, kezdődhet a bál.

Dárdás nádtippan és Farkasboroszlán, ki ide betoppan, azt nem érheti kár.

Eddig a történet, s mi a tanulsága?

Sok növény nevével gazdagodtál mára,

És készülődhettél velük, e csodálatos bálra.